(Budapest, 1905. VI. 2. – Budapest, 1950. VII. 10.)
Budapesten szerzett orvosdoktori diplomát 1929. október 19-én. Hallgatóként 1926-ban került a Preisz Hugó által vezetett Általános Kórtani és Bakteriológiai Intézetbe, ahol végzése után 1932-ig dolgozott. 1932-33-ban a Rockefeller Alapítvány ösztöndíjával Párizsban a Pasteur Intézetben és az Egyesült Államok különböző tudományos intézeteiben folytatott kutatásokat és immunitástani tanulmányokat. 1933-42 között az Országos Közegészségügyi Intézet (OKI) Szerológiai, majd Oltóanyag termelési Osztályát vezette. 1942-44 között a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen az Orvosi Fakultás Közegészségtani tanszékének igazgató-tanára. 1944-46-ban a Pécsi Tudományegyetem Közegészségtani tanszékének vezetője. 1946 júniusától a budapesti egyetem Általános Kórtani és Bakteriológiai Intézetében dolgozik, melyet 1947-ben a VKM 54.138/1947-VI.sz. rendelet kettéválaszt Kórtani Intézetre, valamint Bakteriológiai és Immunitástani Intézetre. Az 1947-48-as tanévben került sor első ízben a bakteriológia és immunitástan önálló tárgyként való oktatására, melyre Faragó Ferenc kapott megbízást, és 1948. június 7-én őt nevezték ki az önállósult Bakteriológiai és Immunitástani Intézet első igazgatójává. Javaslatára – az oktatott tárgy anyagának bővülésére tekintettel – az intézet nevét 1950. február 14-ével Mikrobiológiai Intézetre változtatták.
Faragó Ferenc szakterülete a gyakorlati immunológia volt, aktív és passzív védőoltások, diftéria, skarlatína, pertussis, tetanusz elleni vakcinák, gyógysavók, kombinált védőoltások kidolgozása és fejlesztése. Alapvető érdemeket szerzett a csapadékos (depo) oltóanyag hatásmechanizmusának kutatásában, a diftéria elleni kötelező védőoltás kidolgozásában és hazánkban való bevezetésében.
1950-ben, egy máig ismeretlen módon bekövetkezett halálos szérum (tetanusz toxinnal szennyezett pertussis hyperimmun savó okozta) szerencsétlenség kapcsán koholt vádakkal letartóztatták, és perbe fogták. Fogva tartása során a börtönben halt meg 1950. július 10-én, tisztázatlan körülmények között. Mindössze 45 éves volt. 1989-90-ben állami és egyetemi szinten rehabilitálták.
(Főbb munkái: Diphteria, scarlatina és pertussis védőoltás. VKM Kiadó, Bp. 1947.; Bakteriológia és immunitástan. Magyar Orvosi Könyvkiadó Társ., Bp. 1948.; A pertussis immunitástana. In: Népegészségügy, 29:529-532, 1948.; Kombinált védőoltások. In: Pediatr. Danub. 4:220-231, 1948.)