Eckstein János, ehrenbergi (Csehország, 1762. január 26.[1] – Pest, 1812. június 12.)
Tanszék: elméleti sebészet 1808-1812, szemészet 1809/10 (h.).
Eckstein Ferenc (1769-1833), a sebészet és szülészet tanárának bátyja. Fia, Eckstein Frigyes később a pesti orvoskar dékáni tisztét viselte. Orvosi tanulmányait Pesten végezte, 1791. május 31-én avatták doktorrá. 1793-ban tanársegéd lett a sebészet tanszékén. A napóleoni háborúk idején 1797 augusztusában professzorával, Stáhly Györggyel és Ferenc öccsével együtt a nemesi felkelő sereghez hívták be. Tábori törzsorvosként az itáliai hadszíntéren szolgált, kétszer is megsebesült. Felépülése után polgári állásba helyezték, 1800-tól 1807-ig a kolozsvári orvos-sebészi intézetben a bonctan, sebészet és szülészet tanára, illetve az intézet igazgatója volt. Erdélyben ő vezette be a himlőoltást. 1808-ban a pesti egyetemre hívták (kinevezése október 22-én volt) az újonnan alakított elméleti sebészet tanszékére, melynek első tanáraként működött. Ezzel párhuzamosan gyakorlati sebészetet is oktatott magyar nyelven. Az 1809/10. tanévben helyettesként a szemészetet is előadta.
Főbb munkái: A Venusi vagy Szerelem nyavalyájának rövid leírása és bizonyos orvoslása a legujabb tapasztalások szerint (Szőts Andrással). Kolozsvár, 1803.
Nyughelye: Budapest, Fiumei út, jobb old. fal 337 – Eckstein, de nincs a sírban.
[1] Pontos születési idejét megtalálni a Pesti Orvoskaron végzettek jegyzékében (Semmelweis Egyetem Levéltára 1/f Végzett hallgatók jegyzéke 1. kötet 27. oldal)
