Jan Nepomuk Čermák (Prága, 1818. június 17. – Lipcse, 1873. szeptember 16.)
Tanszék: Élettan 1858-1860.
Cseh szülőktől származott, de német neveltetést kapott. Édesapja keresett orvos volt. Csehországot még ifjúkorában elhagyta, orvosi tanulmányait Bécsben kezdte, majd egy év múlva Boroszlóban (Breslau/Wroczlaw) folytatta, ahol Purkině volt rá nagy hatással. Innen Würzburgba ment Kölliker tanítványául. A két tudós mellett szövettannal és élettannal foglalkozott. 1850-ben Würzburgban szerzett orvosdoktori oklevelet. 1851-ben Prágába kapott tanársegédi meghívást az időközben odatelepedett Purkinětől. 1855-ben Grazba távozott, ahol anatómiát és állattant oktatott. 1856-ban Krakkóba hívták, ahol az élettan tanára lett. 1857/58 telén Bécsbe utazott szabadságra, de közben Brücke és Ludwig tanárok élettani intézeteit látogatta. Ekkor kezdett foglalkozni a gége élettanával. 1858-ban Schordann Zsigmond nyugállományba vonult a pesti élettani tanszékről, amelyre Czermák kapott kinevezést. Új állását 1858. június 22-én foglalta el, november 3-án pedig meg is nyitotta élettani intézetét, mely a maga nemében az első volt az országban. Meghonosította a kémiai és mikroszkópos vizsgálatokat, 1858-ban itt dolgozta ki a gégetükrözés technikáját és mutatta be találmányát, a gégetükröt. Tevékenyen bekapcsolódott a szakmai közéletbe, a Budapesti Kir. Orvosegylet rendes tagjává vált, több előadást is tartott. 1860-ban ismét a magyar lett az ország hivatalos nyelve, így az egyetemi oktatásé is, minek következtében a magyarul nem tudó tanárok (és hallgatók) távozni kényszerültek. Bár tanártársai biztosították ragaszkodásukról, Czermák júliusban a lemondás mellett döntött. Visszatért Prágába, ahol egy újabb élettani intézetet szerelt fel. Mivel intézetét az egyetem nem fogadta be, 1865-ben elfogadta a Jénai Egyetem meghívását az élettani tanszékre. 1869. november 13-tól Lipcsébe költözött tovább, ahol tiszteletbeli tanár lett. Itt újabb élettani laboratóriumot alakított ki saját költségén, mely a város nevezetességévé vált. A Magyar Tudományos Akadémia 1868. március 18-én külföldi levelező tagjai közé választotta. Diabetes mellitus következtében hunyt el 1873-ban Lipcsében.
Főbb munkái: Zur Orientirung im Gesammtgebiete der Zoologie. Leipzig, 1855.; Über das Verhalten des weichen Gaumens beim Hervorbringen der reinen Vocale, Wien 1857.; Kleine Mittheilungen aus dem k. k. physiologischen Institute in Pest. erste, zweite und dritte Reihe, Wien, 1859–60.; Der Kehlkopfspiegel und seine Verwerthung für Physiologie und Medizin. Leipzig, 1860.; Der physiologische Institut der Universität in Pest 1858–60. Pest, 1860.; Die Physiologie als allgemeines Bildungs-Element. Leipzig, 1869.; Populäre physiologische Vorträge, gehalten im akademischen Rosensaale zu Jena in den Jahren 1867–1869. Wien, 1870.; Gesammelte Schriften I-III., Leipzig, 1879.
Nyughelye: Lipcse.
