(Dunavecse, 1919. december 14. – Budapest, 2007. február 21.)
Tanszék: I. sz. Nőgyógyászati Klinika 1972-1990.
Viselt egyetemi méltóság: klinikai rektorhelyettes 1975-1985.
Középbirtokos paraszti családból származik, elemi iskolát szülőhelyén, középiskolát Kunszentmiklóson végzett. 1938-ban beiratkozott a kir. m. Pázmány Péter Tudományegyetemre, ahol 1944. június 17-én orvosdoktori diplomát szerzett. Tanulmányai idején kapcsolatba került a református Soli Deo Gloria Szövetséggel és a Csaba Bajtársi Egyesülettel. Már másod- és harmadéves korában demonstrátorként működött az Anatómiai Intézetben. Az Arányi-féle versenyboncoláson szerzett első helyezése segítette be a Kórbonctani és Kísérleti Rákkutató Intézetbe, ahol 1941. szeptember 1-jén demonstrátor lett. Beosztása 1943. szeptember 1-jén díjas gyakornokira változott. 1944. szeptember 1-jén került át az I. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikára, ahol nyugállományba vonulásáig szolgált. Röviddel a klinikára történt belépése után, 1944. október 1-jén katonai szolgálatra hívták be, amely 1945. május 9-ig tartott. Karpaszományos szakaszvezetőként tért haza, elkerülve a hadifogságot. Később, 1951-ben tartalékos tiszti iskolát végzett, amit orvos főhadnagyi rendfokozattal fejezett be. Még 1945-ben belépett az Orvos-egészségügyi Dolgozók Szakszervezetébe, majd 1946-ban a Szociáldemokrata Pártba (később a pártegyesüléssel MDP). 1947-ben részt vett a Magyar Néphadsereg által szervezett „Falu egészségügyéért” akcióban, illetve népnevelőként is működött. 1956-ig munkahelyén különböző pártfeladatokat is ellátott, de a forradalom után nem lépett át az MSZMP-be. Tagságát csak 1959-ben újította meg, majd 1961-ig a végrehajtó bizottság tagja volt. A klinikára 1945-ben visszatérve, kezdetben díjtalan gyakornoki állásban dolgozott, majd 1950. március 1-jétől rövid ideig gyakornok, október 15-től tanársegéd volt. Időközben, 1948. június 26-án szülészet-nőgyógyászati szakképesítést szerzett. 1955. április 22-én sugaras eljárásokból szerzett újabb képesítést. 1958. május 1-jétől egyetemi adjunktus, 1963. december 15-től egyetemi docens. 1972. július 1-jén kapott egyetemi tanári, egyben klinikaigazgatói kinevezést kapott. 1975. szeptember 1-jétől 1985. augusztus 31-ig az egyetem klinikai rektorhelyettesi tisztét töltötte be. 1979. november 29-én klinikai onkológiából szerzett szakképesítést.
Hazai viszonylatban elsőként valósította meg az egységes perinatális ellátási rendszert, ami nemzetközi viszonylatban is úttörőnek számított, és alapjául szolgált a későbbi perinatális intenzív centrumok kialakításának. Foglalkozott a női rosszindulatú daganatos betegségek megelőzésével és összetett kezelésévél, valamint a meddőség kérdésével. Alkalmazta az akkor újdonságnak számító audiovizuális oktatási módszereket, munkatársaival 21 oktatófilmet készített. Szoros együttműködést alakított ki a berlini, drezdai és a jénai, valamint a moszkvai Szecsenov Egyetem szülészeti és nőgyógyászati klinikáival.
Több szakmai egyesületnek és testületnek volt tagja: Magyar Nőorvos Társaság (elnök, ill. 1948-tól vezetőségi tag), Magyar Onkológus Társaság (vezetőségi tag), ETT Igazságügyi Bizottsága (1967-től póttag, 1976-tól tag), ETT Szülészeti és Nőgyógyászati Bizottság (1967-1970 tag), OSZNI Szakmai Kollégium (1973-tól tag). Az NDK Nőorvos Társasága és a Román Nőorvos Társaság 1978-ban tiszteletbeli taggá választotta. Tagja volt a Magyar Nőorvosok Lapja szerkesztőbizottságának.
1960-ban Érdemes orvos kitüntetést nyert, a Munkaérdemrend ezüst fokozatát1969-ben, arany fokozatát 1982-ben nyerte el. Szintén 1982-ben lett a Madzsar József-díj kitüntetettje.1986-ban a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatában részesült, 1987-ben Semmelweis-emlékérmet kapott. 1988-ban a Vöröskereszt Henri Dunant-emlékéremmel tüntette ki.
Főbb munkái: A méhnyakrák néhány kérdése. MTA/TMB, Bp., 1971.; Akut appendicitis (et al., szerk. Dubecz Sándor). Bp., 1988.
Nyughelye: Budapest, Fiumei úti temető 36/0/0/2 szóró parcella.
