Boros József Márton, zelenai (Arad, 1890. január 26. – Saarbrücken, 1962. november 11.)
Tanszék: II. sz. Belgyógyászati Klinika 1938-1944.
Viselt egyetemi méltóság: rektor 1945/46 (Halléba kitelepített egyetem).
Középiskoláit Aradon végezte, majd 1908-ban a budapesti orvoskarra iratkozott be. 1912. október 26-án avatták orvosdoktorrá. Ezután 1914-ig a Kórbonctani Intézet tanársegédje volt. Végigszolgálta az I. világháború különböző frontjait 1914-től 1918-ig. Hazatérése után a II. sz. Belklinika (1918-1921), majd a IV. sz. Belklinika (1921-1930) tanársegédje volt. 1927-ben magántanári képesítést szerzett a szív- és vér betegségei tárgykörében. 1930-1937 között az I. sz. Belgyógyászati Klinika adjunktusa volt. 1932-ben címzetes nyilvános rendkívüli, 1937-ben nyilvános rendkívüli tanári címet kapott. 1938-ban nevezték ki a II. sz. Belgyógyászati Klinika ny. r. tanárává és igazgatójává. A hematológiai kutatások hazai előfutárjaként a vérrendszer betegségeivel, a vérképző rendszer élettanával és kóros elváltozásaival foglalkozott. 1944 decemberében a Szálasi-kormány által Németországba telepített orvostan- és gyógyszerészhallgatók kíséretében elhagyta az országot. 1945/46-ban a kitelepített egyetem rektori tisztét is ellátta. Magyarország szovjet megszállása, illetve a beállt politikai fordulat miatt jobbnak látta, ha nem tér haza. 1948-tól a Saar-vidéki Európa Egyetem előadója, majd az egyetem Belgyógyászati Klinikájának igazgatója (1950-1962) lett.
Főbb munkái: Vizsgálatok az emberi vörösvértestek nagyságáról, térfogatáról és alakjáról. 1-4. Bp., 1925–1926.; A vérbetegségek diagnosztikája. Bp., 1928.; Haematologia (előszó: Herzog Ferenc). Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára. 145. Bp., 1935. 2. kiad. 1942.; A helyes táplálkozás (vitéz Kolta Ervinnel). Bp., 1940.; A vörösvérképzés zavarai. Bp., 1941.; Klinische Hämatologie. Stuttgart, 1944.; Lehrbuch der klinischen Hämatologie (Boross Bénivel, Franz Walterrel). München–Gräfelfing, 1960.
Nyughelye: nem ismert.