(Igló, 1822 – Budapest, 1884) Gyermekorvostan 1873
Eredeti nevét – Bock János – barátja, Jókai Mór tanácsára magyarosította Bókaira. Középiskoláit Szepes megyében, Iglón kezdte majd Rozsnyón, Lőcsén folytatta, és Eperjesen fejezte be. 1841-től a pesti egyetemen volt orvostanhallgató, az ötödik évet pedig Bécsben végezte el. 1847-ben Pesten avatták orvosdoktorrá, 1848-ban sebészdoktori és szemészmesteri oklevelet szerzett. 1846-tól a pesti szegénygyermek-kórházban tiszteletbeli segédorvos lett Schöpf Ágost mellett, ahol egy év múlva segédorvosként dolgozott tovább. 1852-től három évtizeden keresztül a gyermekkórház (akkor már Stefánia Szegénygyermek-kórház) igazgatója. 1861-ben a pesti egyetemen magántanári képesítést szerzett a gyermekgyógyászat tárgykörében. 1867-ben rendkívüli tanári, 1873. január 23-án nyilvános rendes tanári kinevezést kapott. 1868-tól az Országos Közegészségügyi Tanács tagja volt. 1872-ben királyi tanácsosi címet kapott. Éveken át irányította az Országos Központi Védhimlőintézetet, valamint munkatársa volt az Orvosi Hetilapnak. Bevezette a gyermekgyógyászat korszerű egyetemi oktatását, tanulmányait a gyermekkori sebészeti bélbetegségekből, húgy- és ivarszervi betegségekről idegen nyelvre is lefordították. Meghonosította a szérumgyógykezelést, ami nagymértékben hozzájárult a diftériahalandóság csökkentéséhez.
