(Hódság, 1787. december 6. – Pest, 1854. november 25.)
Dékán: 1836/37 – 1837/38
Előtanulmányait Kalocsán, Pécsett, Eszéken, Budán és Pesten végezte, majd Pesten és négy évig Bécsben orvoslást tanult. Itt 1814. június 27-én szülészmesteri, augusztus 30-án orvosdoktori oklevelet szerzett. 1814-1817 között ugyanitt a híres Lucas Johann Boër segédje, aki helyett, annak gyengélkedése okán, nyaranta előadásokat is tartott. 1817. április 22-én kinevezést kapott a pesti egyetem szülészeti tanszékére, melyet május 29-én foglalt el. 1824-ben magyar nemességet kapott. Szakterületén konzervatív elveket vallott, nem ismerte fel Semmelweis felfedezésének jelentőségét. Mivel a gyermekágyi láz okát a női test tisztátalanságában látta, a kezelésre hashajtókat alkalmazott. Intézetét anyagilag is támogatta, nagy szerepe volt a „bábaorvosok” képzésében. Több külföldi orvostársaságnak is tagja volt. Pályája során vagyont szerzett, Pesten több háza, Nyitra megyében (Nagy-Bilicen és Nyitra-Zsámbokréten) birtokai voltak. Halála után tanszékén Semmelweis követte. Kétszer dékáni (1836/37, 1837/38), egyszer rektori (1841/42) tisztségre választották.
(Munkája: Dissertatio inauguralis medica de epilepsia. Viennae. 1814.)
