(Nagykároly, 1860. július 31. – Budapest, 1926. február 28.)
Tanszék: I. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika 1903-1926.
Viselt egyetemi méltóság: rektor 1922/23.
Édesapja gazdatiszt volt a Károlyi grófok sárkeresztesi (Fejér megye) birtokán. Iskoláit Nagykárolyban és Szatmáron végezte. Orvosi tanulmányait Bécsben és Budapesten folytatta, orvosdoktori oklevelét 1884. február 23-án Budapesten szerezte meg. Ettől kezdve az I. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán dolgozott Kézmárszky Tivadar mellett előbb gyakornokként, majd második (1885), végül első tanársegédként (1887). 1891/92-ben magántanári habilitációt szerzett a szülészeti műtéttan tárgykörében. 1901-től a Vöröskereszt budapesti Erzsébet-kórházában dolgozott főorvosként, majd 1903-ban kinevezték a szülészet-nőgyógyászat nyilvános rendes tanárává és az I. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika igazgatójává, ahol haláláig működött. Az I. világháború után a katonai szolgálatból visszatérő orvostanhallgatók és a fővárosba menekült pozsonyi és kolozsvári egyetemek hallgatói olyan tömegben árasztották el a budapesti orvoskart, mely az oktatás ellehetetlenülésével fenyegetett. Ebben a helyzetben tanártársaival, Hoór Károllyal és Bókay Árpáddal közösen kezdeményezte a felvételi keretszám (numerus clausus) bevezetését. Eredeti javaslatukban még nem volt szó nemzetiségi és faji arányszámokról, az csak a parlamenti vita során került be a törvénytervezet szövegébe. Az 1922/23. tanévben az egyetem rektorává választották.
Tudományos munkássága során főként szülészeti műtéttannal és a gyermekágyi lázzal foglalkozott. Jelentős eredményeket ért el a méhen kívüli terhesség műtéti megoldása terén. Közleményei leginkább az Orvosi Hetilap, a Gyógyászat, a Zentralblatt für Gynäkologie és az Archiv für Gynäkologie hasábjain jelentek meg. Többek között Apáthy István, Madzsar József vagy Lenhossék Mihály mellett a magyarországi korai eugenika egyik képviselőjeként lépett fel, mely nem utolsó sorban a világháború szomorú tapasztalataira támaszkodott.
1907-ben udvari tanácsosi címmel tüntették ki. Egyik alapító tagja volt a Magyar Orvosok Nemzeti Egyesületének (MONE).
Főbb munkái: Szülészet dióhéjban. Bp., 1902.; A gyermekágyi lázról. Bp., 1912.; Szülészeti és szülészeti műtéttani jegyzetek. (Bársony János előadásai alapján összeállította Kubányi Endre) Bp., 1920.
Nyughelye: Fiumei úti temető 39/0/1/21.
