(Budapest, 1874. október 22. – Budapest, 1929. május 23.)
Tanszék: I. sz. Belgyógyászati Klinika 1914-1929.
Édesapja zsidó gabonakereskedő volt, eredeti neve Bleyer Rudolf Jenő. Apja halála után, 1892-ben nevét testvéreivel együtt Bálintra magyarosította, egyben katolizált. Középfokú tanulmányait a Markó utcai állami főreálgimnáziumban végezte, majd 1892-1897 között a m. kir. Budapesti Tudományegyetem Orvostudományi Karán tanult, ahol 1897. szeptember 21-én kapott orvosdoktori diplomát. Ezt követően Korányi Frigyes I. sz. Belgyógyászati Klinikáján volt díjtalan gyakornok 1900-ig, majd 1902-ig díjazott gyakornok. 1902-1906 között harmadik tanársegéd, 1906/07-ben második, majd 1907/08-ban első tanársegéd. 1908/09-től a Korányi Sándor vezette III. sz. Belklinikán első tanársegéd 1911-ig. 1909-ben fedezett fel egy ritka neurológiai megbetegedést, a róla elnevezett Bálint-szindrómát. 1910-ben szerzett magántanári képesítést a belső bajok kór- és gyógytana tárgykörben. Főként a szív és az idegrendszer megbetegedéseivel, a Basedow-kórral, illetve sav-bázis egyensúly vizsgálatokkal foglalkozott. 1914-ben pályázott nyilvános rendes egyetemi tanári állásra az I. sz. Belgyógyászati Klinikára, de pénzügyi okok miatt május 30-án csak rendkívüli tanári kinevezést kapott a klinika élére, amit 1917. február 2-án változtattak nyilvános rendes egyetemi tanári kinevezésre. A világháborúban 1915 és 1917 júniusa között szolgált a közös hadseregben törzsorvosként, illetve kórházparancsnokként. Ezalatt sokat tett a tbc-járványok megfékezéséért, a tüdőbeteg katonák számára klímaintézeteket hozott létre. A háború utáni időkben főleg a gyomorfekély kóroktanával foglalkozott, de eredményeket ért el a cukorbetegség, illetve egyéb anyagcsere-betegségek gyógyításában is.
1912-ben a Budapesti Orvosegyesület főtitkára lett, majd élete alkonyán, 1924-ban a Tauszk Ferenc díjban részesült.
Főbb munkái: A tüdőbeteg katonák klímaintézetekben való gyógyítása. In: Orvosképzés, 1917.; Tudományos beszámoló az inzulinról. In: Orvosi Hetilap, 1923.; Diaetetikai vezérfonal. 1. Az anyagcseremegbetegedések diaetetikája. Bp., 1924.; Gyógyítás és kuruzslás. In: Orvosképzés, 1927.; Ulcusproblem und Säurebasengleichgewicht. Eine klinische experimentelle Studie. Berlin, 1927.; A cukorbetegség és az insulin. Ernst Zoltánnal és Purjesz Bélával. Bp., 1927.; Diétás tanácsadó cukorbetegség, elhízás eseteiben. Bp., 193?; Gewesbsproliferation und Säurebasengleichgewicht. Weiss Istvánnal. Berlin–Wien, 1930.
Nyughelye: Budapest, Fiumei úti temető 55/0/1/55.
