(Győr, 1825. május 4. – Budapest, 1911. március 29.)
Orvosdinasztia tagja volt, édesapja, Bakodi József szintén orvos, fia, Árpád ugyancsak erre a pályára lépett. Pesten és Lipcsében (1845-1848) bölcsészeti és jogi tanulmányokat folytatott. A szabadságharcban Görgei főhadiszállásán szolgált honvéd kapitányként. Orvosi tanulmányokat 1850-től Bécsben folytatott, ahol 1854-ben szerzett oklevelet. Apjához hasonlóan az akkoriban elterjedt homeopata irányzatot követte. Végzése után külföldi tanulmányútra indult, majd Lembergben (ma Lviv) telepedett le. Az ottani egyetemen 1860-ban magántanári habilitációt szerzett a természet-gyógytan tárgykörében, valamint saját költségén Pehr Henrik Ling elvei alapján svéd gyógygimnasztikai intézetet alapított (1858-1861). 1861-ben visszatért Pest-Budára és homeopataként folytatott gyakorlatot, valamint sokat tett a rendszeres testgyakorlás felkarolása érdekében. 1863-ban létrehozta az első magyarországi nyilvános tornacsarnokot, és megalapította a Pesti Tornaegyletet, melynek 1863-1865 között első elnöke volt. Az első hazai homeopata kórház, a Bethesda alapítója, valamint 1863-1874 között főorvosa volt. 1873. március 30-án kapott rendkívüli tanári kinevezést a hasonszenvi különös kór- és gyógytan (homeopátia) oktatására a pesti egyetemen. 1874-től a Szent Rókus kórház hasonszenvi osztályának főorvosaként is működött. Orvosi tárgyú cikkek mellett publicisztikával is foglalkozott, valamint szerzett egy négyfelvonásos operát is (1850). Írt többek között a Görgei-Kossuth kérdésről és hirdette Semmelweis tanait. 1905-ben vonult nyugdíjba, ezzel megszűnt a homeopátia oktatása a budapesti orvoskaron. Intenzív kapcsolatot ápolt a szabadkőműves mozgalommal. A pesti „Szent István Páholy” szertartásmestere, majd főmestere, más forrás szerint az „Egyesség a hazában” páholy főmestere, később a nagypáholy főfelügyelője volt. 1866-1873 között a Hasonszenvi Lapok főmunkatársaként, majd 1875-ig szerkesztőjeként működött.
Főbb munkái: Országos testgyakorlat. Pest, 1861. Különnyomat az Orvosi Hetilapból.; A tüdőhólyagcsák hámja feletti vita. Pest, 1865.; A hasonszenvészet jogigényei a tudomány és emberiség érdekében. Pest, 1868.; Die Katarrhalische Pneumonie vom pathol.-histol. Standpunkte. Bp., 1873.; A hurutos tüdőlob kór-szövettanilag tekintve. Bp., 1874.; Eine psychologisch-philosophische Reflexion. Bp., 1876.; A hasonszenvi iskola természettudományi módszere. Bp., 1877.; Zur Verständigung noch einmal: Noumenorum non datur scientia. Leipzig, 1877.; Zur Reform der medicinischen Therapie. Berlin, 1882.; Hahnemann redivivus. Leipzig, 1883.; A Karyomitosis és a biologikus orvosszeri gyógytan alapelve Bp., 1884. Ugyanez németül. Berlin, 1884.; Az orvosszeres tüneti antipyresis birálata. Bp., 1884. Különnyomat a Gyógyászatból. Ugyanez németül a Pester Med. Chirurg. Presseből 1885.; Álláspontunk. – Gyógyító tanunk dosológiája – Az idegszervek dosológiája. In: Homeopathia, 1895.; Bevezetés az orvosszertanba. In: Homeopathia, 1896.
Forrás: http://www.nevpont.hu/view/671
