Bakay Lajos (Hódmezővásárhely, 1880. június 5. – Budapest, 1959. november 26.)
Tanszék: II. sz. Sebészeti Klinika 1926-1946.
Viselt egyetemi méltóság: rektor 1942/43.
Teljes nevén Bakay Lajos Zoltán. Egyetemi tanulmányait Budapesten végezte, 1903. december 5-én avatták orvosdoktorrá. 1903/04-ben Lenhossék Mihály anatómiai intézetében volt tanársegéd, majd Dollinger Gyula tanítványaként az I. sz. Sebészeti Klinikán működött 1908-ig. Közben 1907-1909 között Berlinben, Hamburgban, Bernben és Lausanne-ban folytatott kiegészítő tanulmányokat. 1908-ban műtőorvosi képesítést szerzett. 1909-1913 között a Fehér Kereszt Gyermekkórház alorvosa. Az érátültetés korai kezdeményezője volt (1911). 1912-ben szerzett magántanári képesítést a sebészeti műtéttan tárgykörében, majd a Fehér Kereszt Gyermekkórház sebész főorvosává lépett elő (1913-1918), miközben 1914-től a pozsonyi Erzsébet Tudományegyetem nyilvános rendes tanára lett. A világháborúban katonai szolgálatot teljesített, 1915-1918 között a XIX. pozsonyi helyőrségi kórház sebészeti osztályának honvéd főtörzsorvosaként. Megszervezte a nyugat-magyarországi hadirokkantvédelmet, a pozsonyi kezelő gyógyintézetet, továbbképző iskolát és művégtagműhelyt. Később érdeklődése a plasztikai sebészet, a csontsebészet és az agy-, ill. idegsebészet felé fordult. A Roux–Leyer-féle nyelőcsőképzés első hazai alkalmazója, elsők között végzett nyelőcsőszűkületek gyógyítására pótlóműtétet, ill. világviszonylatban is elsők között végzett heges szűkületeknél plasztikai műtéteket. 1919-1922 között magánpraxist folytatott Pozsonyban, a csehszlovák hatóságok az illavai börtönbe szállították, majd Pozsony területére internálták (1922). Ezután követte az elmenekült pozsonyi tudományegyetemet Budapestre, ahol átvette a Sebészeti Klinika igazgatását. 1923-ban a pozsonyi egyetem Pécsre tette át székhelyét, ahol Bakay megszervezte a Sebészeti Klinikát. 1925/26-ban a pécsi egyetem rektorává választották. 1926-ban Budapestre hívták a II. sz. Sebészeti Klinika élére, ahol 1946-ig működhetett. 1939-1944 között az egyetem képviseletében a felsőház tagja volt. A szakmai közéletben is számos vezető pozíciót vállalt. 1923-1924 között a Magyar Sebész Társaság elnöke, 1930-1944 között a Vármegyék és Városok Országos Mentőegyesületének orvos-alelnöke, 1935-1940 között az Országos Testnevelési Tanács alelnöke, 1935-1944 között az Országos Közegészségügyi Tanács másodelnöke, 1937-1941 között a Nemzeti Önállósítási Tanács alelnöke, 1937-1944 között a Budapesti Orvosi Kamara elnöke, 1940-1944 között az Országos Ösztöndíjtanács, 1940-1946 között az Országos Orvosszövetség, 1941-1944 között az Igazságügyi Orvosi Tanács elnöke volt. A medikusokat tömörítő Csaba Bajtársi Egyesület tanár patrónusa, majd egy ideig magisztere is volt. 1941-ben őt hívták ki, amikor gr. Teleki Pált holtan találták, az igazságügyi orvosi szakvéleményt is ő készítette el. Az 1942/43. tanévben ő töltötte be a Kir. Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem rektori méltóságát. Az 1945 utáni ún. igazolóbizottság kényszernyugdíjazásra ítélte, mivel az akkor már fasisztának minősített Budapesti Orvosi Kamarában és a Magyar Orvosok Nemzeti Egyesületében (MONE) is tisztséget töltött be (választmányi tag volt 1944. novemberig), amit 1946. január 25-én a Népbíróság súlyosbított, és állása mellett megfosztotta nyugdíjától is. Ettől kezdve méltatlan mellőzésnek volt kitéve. 1950-től különböző fővárosi kórházak sebész konziliáriusaként működött, illetve a klinikopatológiai anyagok kiértékelését végezte. Az 1956-os forradalom napjaiban önkéntesként visszatért klinikájára, és részt vett a sebesültek ellátásában.
Nevét őrzi a gerinc melletti tályog gyógyítására általa kidolgozott punctio paravertebralis sec. Bakay. Emlékére Hódmezővásárhely városa Bakay Lajos-ösztöndíjat alapított.
Főbb munkái: A gáttáj sérveiről. In: Orvosi Hetilap, 1906.; Onomatologia medica – Orvosi neveskönyv /Manninger Vilmossal/. Bp., 1907.; Csontüregek és csonthiányok pótlásáról. In: Magyar Sebésztársaság Évkönyve, 1910.; Érvarratról, érátültetésről. 1911.; Sérülés utáni koponyaüregbeli vérzésekről. Bp., 1913.; A nyelőcső pótlásáról. Bp., 1924.; A bárzsingrákról. Bp., 1925.; A koponyaüregbeli vérzésekről. Bp., 1931.; A sebészet fejlődésének útiránya. Bp., 1935.; A vegetatív idegrendszer sebészete. Bp., 1936.; A kisagycystákról. Bp., 1938.; A pajzsmirigy sebészete. Bp., 1938.; A peripheriás keringés jelentősége a sebészetben. Bp., 1941.; A hadisebészet fejlődése. Bp., 1943.
Forrás: http://www.nevpont.hu/view/635 (utolsó megtekintés: 2018.12.29.)
Nyughelye: Farkasréti temető 40/0/1/61.
