(Bécs, 1854. július 4. vagy 28. – Bukarest, 1926. október 19.)

Tanszék: Kórszövettan 1885-1889 (ténylegesen 1887-ig).

Édesapja, a bánsági születésű Vincentiu Babes (Caluseriu) ügyvéd, újságíró, politikus és országgyűlési képviselő volt, a Román Tudományos Akadémia egyik alapítója 1866-ban. Édesanyja osztrák nő, Sophia Goldschneider volt. Fiuk a gimnázium alsó osztályait Bécsben, a felsőbbeket a budapesti Királyi Katolikus Főgimnáziumban végezte, majd egy ideig a budapesti Konzervatóriumban tanult, de csakhamar az orvosi pálya felé fordult. Egyetemi tanulmányait részben Budapesten, részben Bécsben végezte, ahol 1878-ban avatták orvossá. Közben már 1876-tól tanársegéd  volt a budapesti egyetem kórbonctani tanszékén Scheuthauer Gusztáv mellett, egészen 1883-ig. Diplomaszerzése után visszatért Budapestre, ahol 1880/81. tanévben magántanári habilitációt szerzett a kórszövettan tárgykörében. 1883-ban magyar állami ösztöndíjjal Párizsba utazott, hogy Pasteur intézetében a veszettség gyógyítását tanulmányozza, de járt Victor André Cornilnál is. Megfordult még Strassburgban, Münchenben, illetve Heidelbergben is Philipp Friedrich Arnold intézetében. 1885-1886-ban Berlinbe látogatott Koch, Virchow és mások intézeteibe. 1885. július 16-án Budapesten a kórszövettan nyilvános rendkívüli tanára lett. Ugyanebben az évben felfedezte a kullancs által terjesztett egysejtű parazita kórokozót, melyet tiszteletére Babesiának neveztek el. Elsőként mutatta ki a tuberkulózis bacilusát a fertőzött egyén vizeletében. Jelentősen hozzájárult a veszettség, a lepra, a diftéria, a tuberkulózis és egyéb fertőző betegségek tanulmányozásához. A szérumterápia egyik megalapozója, később Romániában ő vezette be a veszettség elleni védőoltást.

1887-ben eleget tett a román kormány hívásának, és miközben a budapesti egyetemen egy év fizetés nélküli szabadságot kapott, a bukaresti egyetemen a kórbonctan és bakteriológia tanára lett. A Bakteriológiai és Pathológiai Intézetet külön törvénnyel (1887:1197 tv.) egyenesen Babes számára alapították. Az intézet később az ő nevét vette fel. Társadalomorvostani kérdésekkel is foglalkozott. Felhívta a figyelmet a városok vízellátásának, illetve egy járványügyi szervezetnek a kiépítésére. Szorgalmazta egy egészségügyi minisztérium felállítását, illetve az orvosi ellátás országos szintű megszervezését. Rámutatott a tuberkulózis és a pellagra tömeges előfordulásának társadalmi gyökereire. Romániában három szakmai orgánumot is alapított: Anale Institutului de Patologie și Bacteriologie (1889); România medicală (1893); Archives des sciences médicales (1895).

1889-ben a Román Akadémia levelező, majd 1893-ban rendes tagjai közé választotta. 1900-ban megalakította a bukaresti Anatómiai Társaságot. 1913-ban, a 2. balkáni háború idején kolera elleni oltóanyagot állított elő a román hadsereg számára, hogy az úrrá lehessen a sorait ritkító járványon. Az I. világháborúban is folytatta ezt a munkát, még akkor is, amikor a központi hatalmak hadereje 1916-1918 között megszállás alatt tartotta Romániát. 1919-ben kinevezést kapott a románok által frissen birtokba vett kolozsvári egyetemre.

Munkássága elismeréseként tagjává választotta a francia Académie Nationale de Médecine, az International Committee for Combating Leprosy. A Francia Tudományos Akadémia díját háromszor is elnyerte, valamint 1924-ben Montyon-díjban részesült. A francia Becsületrend lovagjává avatták. Termékeny szerző volt, több mint 1000 tudományos közleményt és 25 monográfiát írt a mikrobiológia és a pathológia tárgykörében.

Főbb munkái: Über die selbständige combinirte Seiten- und Hinterstrangsclerose des Rückenmarks, [Virchows] Archiv für pathologische Anatomie und Physiologie und für klinische Medicin, Berlin. 1876; Über Poliomyelitis anterior. 1877.; Studien über Safraninfärbung. 1881.; Bakterien des rothen Schweisses. 1881.; Les bactéries et leur rôle dans l’anatomie et l’histologie pathologiques des maladies infectieuses. Victor André Cornillal együtt. 1 volume és Atlas, Paris, F. Alcan. 1885.; A bakteriológia rövid tankönyve. Bp., 1886. (Magyar orvosi könyvkiadó-társulat könyvtára 52. kötet); Les bacteries. Cornillal együtt. Paris, 1886.; Atlas der pathologischen Histologie des Nervensystems. Georges Marinescoval és Paul Oscar Blocq-kal együtt. Berlin, Hirschwald. 1892.; Untersuchungen über den Leprabazillus und über die Histologie der Lepra. Berlin, 1898.; Beobachtungen über Riesenzellen. Stuttgart, 1905.; Über die Notwendigkeit der AbVerfahrens der Wutbehandlungänderung des Pasteur’schen. Zeitschrift für Hygiene und Infektionskrankheiten. Leipzig, 1908, 58:401–412.; Traité de la rage, Baillière et fils. Paris. 1912.

Nyughelye: Bukarest, Cantacuzino Intézet.