(Alsófernezély, 1904. január 27. – Budapest, 1992. október 16.)
Tanszék: Mikrobiológiai Intézet
Édesapja bányamérnök volt, aki többször is megsebesült a világháborúban. Ennek hatására terelgette fiát az orvosi pálya felé. Középiskolai tanulmányait Zilahon végezte, ahol 1922-ben érettségizett. Orvosi oklevelét a debreceni Tisza István Tudományegyetemen szerezte 1928-ban. Már III. éves korától, 1925-től a Közegészségtani és Gyógyszertani Intézetben dolgozott gyakornokként. 1928-ban a Belgyógyászati Klinikára került át előbb Csiky, majd Fornet professzorok mellé. 1933-ban tanársegéd lett, főként a tífusszal és más fertőző betegségekkel foglalkozott. Két évet töltött a klinikához tartozó Fertőző és Tüdőosztályon annak vezetőjeként. Időközben megszerezte a belgyógyászati és röntgen szakorvosi képesítést. Két éven keresztül helyettes vezetője volt a klinika Röntgen és Elektrokardiográfiai Laboratóriumának. 1937-ben felvételét kérte az Országos Közegészségügyi Intézetbe (OKI), ahol 1937 novemberétől tiszteletdíjasként alkalmazták a hastífusz elleni kutatási programban. 1940-ben 3 hónapos katonai kiképzés után orvos zászlósi rendfokozatot kapott. 1941-ben újra behívták, Újvidéken teljesített szolgálatot, de munkahelye hamarosan kieszközölte felmentését. 1944 tavaszán, mikor az intézet Tihanyba költözött, ő a fővárosban maradt laboratóriumi csoportot vezette, majd ősszel részt vett a nyugatra történő kitelepítés megakadályozásában. 1945. március 7-én civilként orosz fogságba esett, és a hírhedt gödöllői, majd később a ceglédi fogolytáborba került. Önkéntesként a fertőző kórház orvosi szolgálatát látta el. Július 1-jén került haza, augusztusban belépett az Orvos-Egészségügyi Szakszervezetbe. 1946-ban az OKI Bakteriológiai Osztályának vezetője lett. 1948. július 6-án magántanári képesítést szerzett A fertőző betegségek bakteriológiai diagnosztikája, valamint a fertőtlenítés elmélete és gyakorlata tárgykörben. 1952-ben kandidátus lett. A korszak jellemző hivatalos elvárásának megfelelően 1948-ban belépett a Magyar Kommunista Pártba. 1950-1955 között tagja volt a IX. kerületi tanácsnak is, de párttagságát 1956 után már nem újította meg. 1950 augusztusában megbízták az egyetem alig két éve működő Mikrobiológiai Intézetének vezetésével, majd 1951 novemberében egyetemi tanári kinevezést kapott. Az intézetben, 1950 májusában szérumbaleset történt, mely az ezt követő durva hatósági beavatkozás miatt teljesen szétzilálódott, vezetője, Faragó Ferenc a vizsgálati fogságban életét vesztette. Alföldy Zoltánnak újra kellett szerveznie az intézetet, miközben a budapesti egyetem addig ismeretlen terep volt számára. Változott az intézet kutatási jellege is, mely a leptospira kutatás lett, annak bakteriológiai és járványtani vonatkozásaival. Meghatározta a hazánkban előforduló törzsek típusait, tisztázták a fertőzés állatorvosi jelentőségét. Eredményei elismeréseként kapta a Kossuth-díjat. Munkatársaival megírta az addig hiányzó egyetemi mikrobiológia tankönyveket. Széleskörű szakmai közéleti tevékenységet fejtett ki. 1952. február óta titkára, később elnökhelyettese volt az Egészségügyi Tudományos Tanácsnak, 1968-tól vezette az Egészségügyi Minisztérium Tudományos Kutatási Önálló Osztályát. A Gyógyszerkönyv Bizottság Biológiai, Mikrobiológiai Albizottságának elnöke volt. Részt vett az Orvosi Hetilap és az Egészségtudomány szerkesztőbizottságainak munkájában. Sós Józseffel karöltve 10 éven át kitartóan szorgalmazta az egyetem elméleti tömbjének felépítését, melynek alapkövét végül 1971-ben rakták le. 1974-ben vonult nyugalomba, de tanácsadóként továbbra is fenntartotta kapcsolatát intézetével. Kitüntetései: Kiváló Munkáért (1948); Kiváló Orvos (1953); Munka Érdemrend (1955, arany fokozat, 1970,1979, 1984); Kossuth-díj (1962); Kiváló Oktató (1966); Hőgyes Endre-emlékérem; Manninger Rezső-emlékérem; Weszprémi-emlékérem.
Főbb munkái: A Bang-betegség és magyarországi előfordulása. In: Népegészségügy, 1936.; Laboratóriumi asszisztensek könyve. Szerk. /Hársing Lászlóval/. Bp., 1954.; Az immunizálás fejlődése és problémái. 1–4. In: Gyógyszerészet, 1958.; Orvosi mikrobiológia. Egyetemi tankönyv. /Ivánovics Györggyel, Rauss Károllyal/. Bp., 1960; 1963, 1973.; Hőgyes Endre élete és munkássága /Sós Józseffel/. Bp., 1962.; Orvosi mikrobiológia és immunitástan. Egyetemi tankönyv. /Ivánovics Györggyel, Rauss Károllyal/. Bp., 1967; 2. átd. kiad. 1969; 3. átd. és bőv. kiad. 1973.; Mikrobiológia /Nász Istvánnal/. Bp., 1974; 2. átd. kiad. 1978.; Johan Béla, az országos közegészségügyi szervezet megteremtője. In: Egészségtudomány, 1990.
Nyughelye: Budapest, Farkasréti temető 9/0/1/204-205.
