(Tergenye, 1879. május 1. – Budapest, 1946. november 17.)
Tanszékek: III. sz. Sebészeti Klinika 1926-1946, II. sz. Sebészeti Klinika 1946.
Viselt egyetemi méltóság: rektor 1946.
Neve eredetileg Auspitz Ármin (1899-ig). Középiskoláit a budapesti kir. egyetemi katolikus gimnáziumban végezte, 1899-ben beiratkozott a budapesti orvoskarra. Orvosi oklevelét itt szerezte 1904. november 12-én, Ádám Ármin néven. Az Ádám Lajos nevet 1904-től használta. Pályája kezdetén a Szent István Kórházban Hültl Hümér professzor mellett alorvosként működött. 1912-ben Dollinger Gyula tanársegédje lett az I. sz. Sebészeti Klinikán. 1916. január 14-én magántanári képesítést nyert a zsigerek sebészetének tárgyköréből. 1919 decemberétől kórházi főorvos, majd 1926-ban nyilvános rendkívüli tanárként kinevezést kapott az újra megszervezett III. sz. Sebészeti Klinika élére. Az 1930-as években állami ösztöndíjjal több külföldi tanulmányutat tett:
1930-tól nyilvános rendes tanár, 1946. június 1-jétől a II. sz. Sebészeti Klinika igazgatója. Nevéhez fűződik a helyi érzéstelenítés bevezetése Magyarországon. Mintegy 150 tanítványt nevelt, közel százezer műtétet végzett. Jelentősek a sipolyokra, a tetanuszra, az érzéstelenítésre vonatkozó tanulmányai, illetve az epe és a végbél sebészete terén elért eredményei. 1936-tól a Nemzetközi Sebészeti Társaság vezetőségi tagja volt. Rektorrá az 1946/47. tanévben választották meg, de november 17-én közbejött váratlan halála megakadályozta ciklusa kitöltésében.
Főbb munkái: A helybeli érzéstelenítések kézikönyve. Bp., 1926.; A rákkérdésről. Bp., 1935.; Az élet megbecsülése. Bp., 1936.
(Forrás: Kovács I. Gábor – Kiss Zsuzsanna – Takács Árpád: Magyarországi egyetemi tanárok életrajzi adattára 1848-1944. I. Zsidó és zsidó származású egyetemi tanárok. ELTE, Eötvös Kiadó, Bp., 2012.)
Nyughelye: Budapest, Fiumei úti temető 34/0/4/18.
Galéria
