Dr. Horváth Patríciát (1977-), a magyar nőivízilabda-válogatott kapusát 2008. április 23-án ismertem meg személyesen a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karának tudományos rendezvényén. Ekkor védte meg – 100%-os kiválósággal – „A hipertónia betegség és a sport különböző befolyásoló tényezői” című PhD értekezését! Egyik hivatalos bírálója voltam. Patrícia azóta megkezdte belgyógyász rezidensi programját a Semmelweis Egyetemen, időközben pedig az előkelő 4. helyet vívta ki csapatával a pekingi olimpián!! Mindezek mellett az talán már nem is meglepő, hogy az internetes kereső, az ő neve alatt a következő címmel nyitja fényképét: „A legszebb magyar sportolónők”. Méltán tekinthető ő ifjúságunk kiemelkedő, példaadó tagjának. Patrícia igen élvezetes olimpiai beszámolót tartott a Baráti Kör 2009. január 28-i klubestjén tudománybéli mestere, PhD témavezetője, Dr. Pavlik Gábor egyetemi tanár társaságában. Kérésünkre összeállított honlapunk részére egy válogatott diasorozatot (205 db.), szöveges összefoglalóval. Szívből gratulálunk, és nagyon köszönjük!
2008.04.23.
Galéria
Dr. Horváth Patrícia: Élménybeszámoló a pekingi olimpiáról
A női válogatott kapusaként 3 hetet töltöttem Pekingben az olimpián.
Egy héttel a megnyitó előtt érkeztünk meg az olimpiai faluba, egy zömében olimpikonokat szállító géppel. Az út 9 órás volt, az időeltolódás az itthonihoz képest 6 óra. A reptéren megkaptuk az akkreditációs kártyánkat, ami a kint tartózkodásunk alatt állandóan nálunk volt. Ez a hologramos, fényképes dokumentum azonosított bennünket mindig, az olimpiai faluba való belépéskor és a versenyek alatt végig, de akár egy doppingvizsgálatkor is.
Kint létünk alatt végig Adidas felszerelésben voltunk, a szabad kirándulásokon használhattuk csak a civil ruhánkat.
Az olimpiai faluban készen várt ránk minden létesítmény. Bemenetelkor szigorú ellenőrzésen estünk át minden egyes alkalommal, a táskáinkat mindig átvilágították, az akkreditációs kártyánkat számítógép segítségével ellenőrizték.
6 fős apartmanokban laktunk, kétágyas szobákban, közös társalgóval és tévével. Ezen a készüléken az összes olimpiai verseny nyomon követhető volt, természetesen kommentár nélkül.
A faluban két étterem működött, ebből az egyik éjjel-nappal, ez volt a nagyobb, hatalmas kiszolgáló részekkel. A választék széles volt, minden nemzet konyhájából válogathattunk, emellett rengeteg gyümölcs, ital, édesség volt, természetesen McDonald’s is.
A falu szinte egy külön városként működött, posta, ajándékbolt, bank, fodrász, könyvesbolt, virágbolt mind megtalálható volt az úgynevezett nemzetközi zónában. Emellett rendelkezésünkre állt egy poliklinika, konditerem, nyitott uszoda szaunával, gyúróhelységekkel, mosoda, internetes központok, és szórakozásra is volt lehetőség (pl. csocsó, DVD-lejátszók elérhetősége). A faluban nagyon figyeltek a rendre, az épületek között kertes, virágos részek színesítették a falut, külön kertészek gondozták a játékok alatt a bokrokat, növényeket. A lakóházak zömében kilenc emeletesek voltak, számomra mégsem volt olyan lakótelepi jellege a helynek a sok zöld felület miatt.
Egy héttel a megnyitó előtt érkeztünk, hogy legyen időnk akklimatizálódni és átállni. Pár nappal a versenyek kezdete előtt részt vettünk a faluban egy kisebb ünnepségen, melynek keretében felvonták az arra kijelölt helyen a magyar zászlót.
Edzések mellett jutott idő ezen a héten két kisebb kirándulásra is. Lelkes kísérőink voltak a szurkoló és a kint dolgozó magyarok, akik elkalauzoltak bennünket és sokat meséltek nekünk Peking igazi arcáról, idegenvezetősködtek.
Pekingben hatalmas beruházások, építkezések zajlottak az olimpiára készülve, rengeteg modern felhőkarcoló épült, felüljárók, hatsávos utak szelték át a várost.
Első alkalommal a Tiltott Városban jártunk és megnéztük a Tienanmen teret. Ez egy délelőtti program volt, nagy élmény volt bejárni a kínai császárok lakhelyét. Második alkalommal a Nagy Fal Pekinghez legközelebbi részénél, Badalingnál jártunk. Itt a járható szakasz megtétele körülbelül 1,5 órát vett igénybe, erre nem mindenki vállalkozott a csapatból, mert a nagy lépcsőfokok megmászása nem volt leányálom. Utána kicsit izomlázas lett az ember, de szerencsére ez másnapra már csak nyomokban maradt meg, így a túra egy jó edzésnek is betudható volt. Sajnos pont akkor az idő párás volt, de a kilátás a Nagy Falról így is emlékezetes.
Egyébként az időjárásról egy nagyon vegyes kép alakult ki bennem: egyik nap párás, felhős, nagyon meleg idő volt, mintha ködös lenne a levegő, de én nem éreztem a szmog „szagát”. Másnap zuhogó eső, de meleg, harmadnap pedig derült, napos ég várt bennünket. Ez a kép váltogatta egymást egész idő alatt.
A mérkőzéseink a megnyitó után 3 nappal kezdődtek, így el tudtunk menni erre a kiemelt eseményre. Nagy élmény volt bevonulni a megtelt Madárfészekbe, bár óriási hőség volt, és sajnos a bevonulás előtti műsorokat mi nem láttuk, egy szomszédos csarnokban várakoztunk, míg elindulhattunk.
Két hétig zajlottak a versenyeink. Egyik nap férfi mérkőzések, másnap női mérkőzések szerepeltek a programban, a szabad napon edzettünk, taktikai megbeszéléseink voltak, készültünk a következő meccsre. Az edzéseink egy egyetem újonnan elkészült uszodájában folytak, ahol minden a helyén volt, ragyogott, ezt az uszodát szívesen haza is hoztuk volna! A mérkőzéseink egy másik létesítményben zajlottak. Nagyon jól indítottunk, a csoportunkban elsők lettünk, a második héten végül a bronzmérkőzésen ötméteresekkel kikaptunk az ausztrál csapattól, véleményem szerint még szerencsénk sem volt, azon a meccsen mi játszottunk jobban. Pár hónappal az olimpia után azt kell, hogy mondjam, a kezdeti csalódottság a 4. hely miatt most már távolibb, nagyon büszke vagyok, hogy ezzel a csapattal sikerült ilyen eredményt elérni!
Az olimpia alatt rengeteg önkéntes dolgozott mellettünk, nagyon kedvesek, segítőkészek és udvariasak voltak, angolul kommunikáltak velünk.
Szerencsések voltunk, mert a versenyeink hamarabb befejeződtek, mint más sportágakban, és így el tudtunk menni szurkolni a többi magyar sportolónak is (női kézilabda, férfi vízilabda). Erre sajnos a mérkőzéseink alatt nem volt alkalom a szigorú időbeosztásunk miatt.
Részt vettünk az olimpia végén a záróünnepségen is, melynek végső momentuma volt, hogy elaludt az olimpiai láng, jelezve a versenyek végét… Mi pedig hazarepültünk az arra kijelölt különgéppel.