Tisztelt Kollégák!
2026. szeptember 21-én reggel, Dr. Vajda János főorvos, intézetünk és a magyar idegsebészet ikonikus alakja hosszú betegség után végleg eltávozott közülünk. Az intézet szakmai közössége egy emberként gyászolja. Halála mindannyiunkat egy pillanatra az elmúlás, szakmai utaink, a vele töltött szakmai életünk átgondolására ösztönöz. János mindannyiunk számára példát mutatott arról, hogyan áldozhatja valaki teljes életét a hivatásának. Ez vonzó és lelkesítő is volt azok számára, akik a tudás megszerzéséért feltétel nélkül hajlandók áldozatot hozni. Tudása, szakmai elköteleződése iskolát teremtett itt az intézetben.
Első állása Szekszárdon volt anaesthesiológiai cselédkönyves orvosként. Innen került fel Budapestre 1971-ben a Zoltán László vezette Országos Idegsebészeti Tudományos Intézetbe. Fiatal idegsebészként Tóth Szabolcs főorvos keze alatt tanulta meg az elektrofiziológia, a sterotaxiás idegsebészet minden mélységét. Aktívan publikált a legrangosabb szaklapokban. Úttörő volt a mikroszkópos idegsebészeti technikák bevezetésében, különösképpen az aneurysmák és érmalformációk mikrosebészeti kezelésében, és élharcosa a vérzett aneurysmák akutan végzett műtéteinek. Miközben mesteri szintre emelte saját tudását, önzetlenül és odaadóan támogatta az alternatív technikák fejlesztését, így a vasculáris kórképek endovasculáris terápiájáét is. Kandidatúráját 1994-ben védte meg „Agyalapi daganatok műtéti szövődményei és elhárításuk sebészi módszerei” címmel.
1987-től osztályvezető, 1996-tól az intézet oktatási igazgató-helyettese. Érdeklődési területe a vasculáris idegsebészet, az epilepszia sebészet, neuroonkológiai, koponya bázis sebészet volt. Innovatív gondolkodása sok újítást hozott az Intézet idegsebészeti gyakorlatába. Soha nem törekedett a hatalomra, mindig a tudása által kivívott tisztelet előtt hajolt meg minden vitapartnere. Tudását nem tartotta meg magának: idegsebész generációk nőttek fel keze alatt, a hazai idegsebész közösség máig mesterének tekinti.
Világlátott ember volt, az 1980 években Zürichben Gazi Yasargil mellett, előtte Londonban a Queen square-en, a National Institute of Neurologyban Lindsay Simon mellett, a világ vezető neurológiai és idegsebészeti centrumaiban kutatott, tanult. Már senior idegsebészként éveken át minden évben néhány hónapot operált az izraeli Petah Tikva kórházban, tudásával gazdagítva az ottani szakmai közösséget is.
Életét az intézetben töltötte. Szinte bent lakott, de bárhol is volt, éjszaka is bármikor hívható volt a hét minden napján. A mobiltelefon korában legfeljebb a koncerttermekben vette fel nehezebben a telefont, de suttogva ott is válaszolt a kérdéseinkre. Éjszakánként a napközben készült műtéti videókat szerkesztette, s ha nagyon elfáradt, szobájában egy betegszállító kocsin aludt keveset. A mentőnek előbb nyitotta ki a szobájából a kaput távirányítóval, mint a portaszolgálat.
Kikapcsolódását a zene szeretete adta. Hatalmas lemezgyűjteménye volt. A Magyar Rádió rendszeresen kölcsönzött tőle különleges felvételeket. Egy-egy darab több különböző karmesterrel, vagy azonos zenekarokkal, de különböző periódusokban, több változatban készült hanganyaga is megvolt a gyűjteményében. Zenetörténeti tudása szaktekintéllyé tette zenei körökben is. Lehet, hogy abszolút hallása volt.
A budapesti zsidó értelmiség megbecsült tagja volt. Spíró György, Fischer Iván a budapesti színházi, film és zenei élet nagyjai mind ismerték formabontó, télen is szandálos, mezítlábas alakját, szórakoztató intellektusát.
Igazi értelmiségi volt, világpolgár, elkötelezett a szakmája, a művészetek, az emberi értékek, a zsidó kultúra és a szabadság, de legfőképpen a betegek iránt.
Mindaz amit kaptunk Tőle, velünk marad örökre.
Köszönjük János, Isten Veled.
Erőss Loránd