Miért van, hogy egy helyzet, amely az egyik ember számára alig jelent kihívást, a másikból erős szorongást, akár teljes blokkot vált ki? És mi történik akkor, amikor nem maga a helyzet, hanem az attól való félelmünk válik a legnagyobb stresszforrássá? Többek között ezekre a kérdésekre kereste a választ Dr. Almási Kitti klinikai szakpszichológus az Alumni Szalon szeptemberi estjén.
A stresszes helyzeteket nem ugyanúgy éljük meg. Egy vizsga, egy állásinterjú, egy nyilvános szereplés vagy akár egyetlen kritikus megjegyzés önmagában még nem feltétlenül hat ránk egyformán: jelentőségét és fenyegető voltát részben az határozza meg, hogyan értelmezzük az adott helyzetet. Dr. Almási Kitti előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy a stressz kialakulásában ezért nemcsak a külső körülményeknek, hanem saját gondolatainknak, prekoncepcióinknak és érzelmi reakcióinknak is fontos szerepük van.
Egy érettségiző diák példáján keresztül mutatta be, hogyan erősítheti fel a stresszt az a gondolat, hogy egyetlen vizsgaeredmény az egész jövőnkről dönt. Hasonló folyamat játszódhat le akkor is, amikor mások előtt kell megszólalnunk. A nyilvános beszéd sokak számára azért jelent különösen intenzív stresszhelyzetet, mert nem pusztán attól tartanak, hogy hibáznak, hanem attól is, hogyan reagálnak majd rájuk mások. A közönség arcát, visszajelzéseit figyelve könnyen elveszíthetjük a kapcsolatot azzal, amit valójában tudunk és képviselünk.
Az előadás egyik visszatérő gondolata az volt, hogy hajlamosak vagyunk „stresszorokat gyártani” magunknak. Egy semleges vagy bizonytalan helyzetet is könnyen megtöltünk saját feltételezéseinkkel: ha valaki nem mosolyog, biztosan nem kedvel; ha kritizál, bizonyára velünk van baja; ha nem sikerül valami elsőre, az talán azt jelenti, hogy alkalmatlanok vagyunk. Almási Kitti egy korábbi előadásának példáján keresztül azt is megmutatta, hogyan szűkítheti be a figyelmünket egyetlen negatív visszajelzés, miközben a pozitív jelzéseket szinte észre sem vesszük.
A szakpszichológus szerint a stresszkezelés ezért nem azt jelenti, hogy a stresszorokat teljesen kiiktatjuk az életünkből, hiszen ez nem is lehetséges. Sokkal inkább az lehet fontos, hogy felismerjük, milyen értelmezési keretet adunk a történteknek, és mennyire engedjük, hogy mások érzelmi állapota ránk is átragadjon. Egy feszült, indulatos vagy folyamatosan kritikus ember mellett könnyen mi is feszültté válunk, miközben nem feltétlenül nekünk szól az a negatív állapot, amelyből a másik reagál. Ilyenkor fontos lehet a saját határaink megtartása: elfogadni, hogy a másik nincs jól, anélkül, hogy nekünk is ugyanabba az érzelmi állapotba kellene kerülnünk.
Az este egyik fontos üzenete a tökéletlenség elfogadásához kapcsolódott. Az előadó szerint az érzelmileg érett ember felismeri és elfogadja, hogy nem tud mindenkinek megfelelni, és nem mindenki fogja szeretni. Az előadást követően a közönség kérdései is tovább vitték a témát. Az interaktív beszélgetés jól mutatta, hogy a stressz, az érzelmek, az önmagunkkal szembeni elvárások és a mások visszajelzései olyan kérdések, amelyek a mindennapi élet számos területén jelen vannak.
Dr. Almási Kitti a Semmelweis Egyetem Doktori Iskolájának egykori ösztöndíjasaként tért vissza az Egyetemre. Az Alumni Szalon célja éppen az ilyen alkalmak megteremtése: aktuális, az egészséget és jóllétet érintő témák közérthető bemutatása, szakértők bevonásával, olyan interaktív formában, amelyben az előadás után a közös gondolkodásnak és a kérdéseknek is helye van.
Köszönjük, hogy ennyien velünk tartottak!
Fotó: Lipták Zoltán, Semmelweis Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok és Alumni Igazgatóság
Szöveg: Dr. Ducsai Noémi, Semmelweis Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok és Alumni Igazgatóság
További rendezvényfotók a Semmelweis Alumni Facebook oldalán érhetőek el.