A Semmelweis Talks áprilisi előadásán, egyelőre továbbra is online formában, Herendi Gábor fogorvosból lett filmrendező mesélt rendezői álmairól és a végül mégis megszeretett fogorvosi szakmáról, élete alakulásáról, a váltásról.
Családi jóbarátjuk volt Fábri Zoltán filmrendező, így már kisgyermekként kijárhatott forgatásokra. Nagyon megszerette ezeknek a hangulatát, már általános iskola vége felé elhatározta, hogy ő is ezt szeretné csinálni. De amekkora előny volt a híres ismerős, akkora hátrányt is jelentett, hiszen éppen Fábri Zoltán győzte meg Gábor édesapját, hogy ne engedjék filmrendezőnek a gyereket, mert túl kicsi ebben a szakmában a siker esélye.
Így jött a családi ágon öröklődő fogorvosi pálya. Habár világéletében filmrendező szeretett volna lenni, mégis jó szívvel gondol vissza a Fogorvostudományi Karon végzett tanulmányaira, és még inkább a Fogpótlástani Klinikán végzett munkájára. Elmondása szerint ugyanis az egyetem alatt végül megszerette ezt a szakmát, és a Fogpótlástani Klinikán kapott oktatói állásban és a magánrendelésiben kiteljesedhetett, habár csak ideiglenesen: „Elkezdtem rendelni a magánrendelőben, sok betegem lett, elkezdtem sok pénzt keresni, és ez ott az átkosban nagyon nagy dolog volt. Ilyen fiatalon egy olyan életszínvonalat tudtam megteremteni magamnak, ami irigylésre méltó volt. Ez egy picit el is nyomta a vágyamat, hogy filmrendező szeretnék lenni. De nem tudta sokáig…” – mesélte.
Ekkor kezdett el ingyen bedolgozni reklámfilmekbe, és tehetséges filmesek mellett autodidakta módon tanulta meg a szakma csínját-bínját. Aztán idővel jöttek a nagyjátékfilmek, amik miatt megismerte a nevét az ország. Előadásában beszélt arról is, hogy a Valami Amerikát saját élete ihlette, és hogy a kritikusok mennyire a földbe tudják döngölni az embert. De ezeken idővel az ember megtanul túllépni. Sikerei és bukásai mellett pedig néhány vicces sztorira is jutott idő.
Arra a kérdésre, hogy mit tanult a fogorvosi szék mellett, amit aztán rendezőként is hasznosítani tud, azonnal tudta a választ: nagy fokú empátiát. „Az, hogy meg tudod nyugtatni a beteget, ahogy fejlődik a beleérző képességedet, és az ebből kialakuló beteg-orvos viszony állati jól átültethető volt a színész-rendező viszonyba. Engem nagyon szeretnek a színészek, mert úgy bánok velük, mint ahogyan a betegeimmel bántam a fogorvosi székben” – mondta a rendező, aki legújabb filmjében is erősen kapcsolódni fog ehhez, hiszen Szabó Győző drogról való leszokásának történetét a Csernus Imrével való terápiáján keresztül mesélik el az ősszel megjelenő Toxikoma című filmben, mely a színész önéletrajzi könyvén alapul.
Az előadás teljes videója megtekinthető
az Alumni Igazgatóság Facebook-oldalán, ide kattintva.
Az egyetem 250 éves jubileumának ünneplése ebben a félévben is folytatódik. Az évforduló kapcsán szervezett és az ebbe illeszkedő események sorát Herendi Gábor előadása mellett még további rendezvények követik a tavaszi félév végéig. A Semmelweis Talks folytatásáról az Alumni Igazgatóság Facebook-oldalán lesznek elérhetők információk.