a Semmelweis Egyetem
13 nap
5 óra
21 perc
58 mp

Volt egyetemi munkatársak, tanítványok emlékeztek Dr. Monos Emil professor emeritusra az Elméleti Orvostudományi Központban rendezett emlékülésen, amelyet az elméleti orvostudományok legfontosabb seregszemléjének számító, a Magyar Élettani Társaság Vándorgyűlését is magába foglaló idei FAMÉ konferencia nyitó programjaként rendeztek meg.

Nemcsak a Semmelweis Egyetemnek, hanem a Magyar Élettani Társaságnak (MÉT) is ikonikus alakja volt Dr. Monos Emil, ezért döntöttünk úgy, hogy a MÉT Vándorgyűlést is magába foglaló FAMÉ konferencia bevezető rendezvényeként emlékezünk meg róla – mondta az emlékülés megnyitásakor Dr. Benyó Zoltán, a Klinikai Kísérleti Kutató Intézet igazgatója, a FAMÉ 2019 tudományos szervezőbizottságának tagja. Az, hogy idén Budapesten van a vándorgyűlés, lehetőséget ad arra, hogy a Semmelweis Egyetem és a szakmai társaság nevében is emlékezzünk a tavaly novemberben elhunyt Dr. Monos Emil, az intézet professor emeritusa kivételes emberi és tudósi kvalitásaira – tette hozzá.

A volt tanítványok beszédei előtt a nyitóelőadást a MÉT jelenlegi elnöke, Dr. Bari Ferenc tartotta. Dr. Monos Emil azon kivételes emberek közé tartozik, akikre emlékezni kötelességünk – jelentette ki. Kitért arra, hogy Dr. Monos Emil 1959-ben friss gyakornokként csatlakozott a Kovách Arisztid által vezetett intézethez, akitől a mellékvese keringésével kapcsolatos témát is „örökölte”. Nagyon hamar a keringési rendszer élettanával és kórélettanával kezdett behatóan foglalkozni – tette hozzá. Úgy vélte, Monos professzor emberi és tudományos értékeit, nagyságát nem lehet egy előadásban összefoglalni, csak kontúrokat rajzolhatunk fel. Egy ilyen fontos kiemelendő dolog, hogy első pillanattól feladat volt számára a megszerzett tudás átadása, meg akarta tanítani másoknak is, amit tudott. Dr. Bari Ferenc szólt arról, hogy Dr. Monos Emil hatvan éven keresztül meghatározó szereplője volt a MÉT-nek, amelyet főtitkárként és elnökként is szolgált. Számos könyve a mai napig közkézen forog, és mérföldkőnek számít, ahogy az interdiszciplináris gondolkodás szellemében integrálták ezek a művek a mérnöki tudományt az élettudományokba. Figyelmes volt, partnerként kezelte az embert, és egyik legfontosabb átörökítendő üzenete, hogy forduljunk a fiatalokhoz, hiszen ők lesznek, akik tovább viszik mindazt, amit érdemes – fogalmazott. Sokrétű szakmai és oktatáspolitikai tevékenységet folytatott, érdekelte az élettudomány történelme, többek között ő hívta fel a figyelmet Rácz Sámuel munkásságára, és kezdeményezésére alapította a társaság a Rácz Sámuel-emlékérmet – sorolta.

Galéria

10kép

Dr. Nádasy György, az Élettani Intézet docense dolgozott legrégebb óta együtt Monos professzorral. Mint visszaemlékezett, 1967-ben találkozott vele először, mikor a Kísérleti Kutató Intézet középiskolásoknak szervezett egy szakkört és Dr. Monos Emil még tanársegédként fogadta a diákokat. Kiemelte: Dr. Monos Emil olyan közeget alakított ki maga körül, ahol a tudás megbecsülése, az objektivitás és a humánum egyaránt jelen volt. „Monos professzor úr, én és az erek” című előadásában egyebek mellett szólt Dr. Monos Emil eredményeiről, kutatási témáiról, tanulmányútjairól. A keringési- és az érfal élettan legkülönbözőbb területein dolgozott, ha meglátott egy érdekes kérdést, akkor belevágott a vizsgálatába. Kiemelkedő oktató volt, aki mellett számos TDK-hallgató nőtt fel, emellett jelentős tudományos szervező tevékenységet is végzett, oktatási rektorhelyettesként is sokat tett az egyetemi oktatás további javításáért.

Dr. Bérczi Viktor, a Radiológiai Klinika igazgatója „Szakmai és emberi példamutatás” című megemlékezésében több életképet és szakmai pillanatot is felelevenített. Mint elmondta, 1979-ben másodéves orvostanhallgató korában találkozott Dr. Monos Emillel először az előadásokon, és ezt követően kereste meg, hogy végezhet-e nála tudományos diákköri munkát. Így alakult ki egy élethosszig tartó kapcsolat. 1994-ig folytatódott a szoros kutatási együttműködés, de a későbbi években is sok közös projektjük volt, miután már megkezdte radiológus szakorvosjelölti képzését. Tudás, teljesítmény, tisztesség – ez az, amit tőle megtanult, és igyekezett tovább vinni – fogalmazott.

Dr. Ács Nándor, a Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika igazgatója „A Monos-labor és a női hormonok” című előadásában kiemelte: büszke rá, hogy valaha részese lehetett a Monos-labor munkájának, tudományos vonalon a professzor tanítványának vallja magát. Mint emlékeztetett, a kilencvenes években került előtérbe a menopauza kutatása, az élettani és belgyógyászati, ezen belül is többek között a kardiovaszkuláris hatások vizsgálata. Monos professzor laborjában, az ő patronálásával kezdhettük vizsgálni a női hormonok kardiovaszkuláris hatásait, amiből később számos fontos munka bontakozott ki – hangsúlyozta.

Dr. Dörnyei Gabriella, az Egészségtudományi Kar tudományos dékánhelyettese felidézte Monos professzorral való első találkozását, mikor biomérnök hallgatóként időpontot kért tőle egy TDK megbeszélésre. „Mindig őszinte szeretettel és nyitottsággal fogadta a más előképzettségű érdeklődőket is” – emelte ki. Mint mondta, Dr. Monos Emil nemcsak a tanáruk, hanem a mesterük is volt. „A tőle kapott sok jó a részünkké vált, ha ebből valamit tovább tudunk adni a tanítványainknak, akkor a professzor szellemi öröksége még rajtunk is messze túlmutat majd ” – fogalmazott a dékánhelyettes. Az évek során lehetősége nyílt több kutatásban is részt venni Monos professzor laborjában, amiből mostani emlékelőadásában a legutolsó közös munkájukat ismertette röviden „A hemodinamikai tényezők szerepe az alsó végtagi varikozitás kialakulásában” címmel. Monos Emil hozzá intézett utolsó szavaival búcsúzott: „az élet szép és szeretni jó”.

Dr. Szentiványi Mátyás, aki korábban az Élettani Intézet egyetemi tanársegédje volt, jelenleg pedig az OGYÉI főigazgatója, „A Monos-laborból az Életbe, avagy: Mit tud egy közösség adni útmutatóul?” című emlékelőadásában felidézte, hogyan került a laboratóriumba, és szólt az ott végzett kutatásairól is. „Egy kivételes ember mellett lehettem ebben a tíz évben, mély és egész életre meghatározó az az időszak, amit a Monos-laboratóriumban tölthettem” – vélekedett. Monos professzor élete utolsó pillanatáig aktív ember volt, aki adni akart mindenkinek; lelkesedése, embersége és precizitása példaértékű – fogalmazott.

Szeretet és hála – ezekkel a szavakkal emlékezett egykori PhD-hallgatója, Dr. Várbíró Szabolcs, a Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika docense, aki a „Kutató – klinikus együttműködés Monos Emil professzor úr laborjában” című előadásában kiemelte: aki itt nevelkedett, az nagy eséllyel megtartotta kapcsolatát a tudománnyal. Monos professzor ugyanis mindig arra törekedett, hogy az itt eltöltött évek ne csak a fokozat megszerzéséről szóljanak, igyekezett mindenkivel megszerettetni a kutatást.  Dr. Monos Emil rendkívül széles műveltséggel rendelkezett mind szakmai mind humán vonatkozásban, hálás vagyok azért az innovatív gondolkodásért, amit ő tanított nekem – zárta gondolatait.

Dr. Monos Emil egyik utolsó tanítványa, Dr. Monori-Kiss Anna, a Klinikai Kísérleti Kutató Intézet tanársegédje is megemlékezett a professzorról „Kis erek, nagy ember: egy PhD története a Monos-laborból” című előadásában. Dr. Monos Emil egy igazi példakép volt számára, olyasmit tudott elérni a pályafutása során, amire mindannyian vágyunk” – fogalmazott, hozzátéve, hogy rendkívül kiterjedt kapcsolati hálóval rendelkezett, amit tanítványaival is megosztott. „Gondolkodjunk nagyobb léptékekben” – idézte fel a professzor gyakran emlegetett mondását, mely neki is sokat segített kutatásaiban. 

A volt tanítványokból mára mesterek lettek, akiknek saját tanítványaik vannak. Az a szakmai tudás és emberség, amit a Monos-laborban magukba szívtak, évszázadokig tovább fog még élni – zárta az emlékülést Dr. Benyó Zoltán.

Az idei FAMÉ kongresszust az Elméleti Orvostudományi Központban tartották. A FAMÉ a Magyar Kísérletes és Klinikai Farmakológiai Társaság, a Magyar Anatómus Társaság, a Magyar Mikrocirkulációs és Vaszkuláris Biológiai Társaság és a Magyar Élettani Társaság közös konferenciája, amelyet az elméleti orvostudományok legfontosabb seregszemléjeként tartanak számon. Az idei vándorgyűlés elnöke Dr. Bagdy György, a Gyógyszerhatástani Intézet igazgatója volt, a kongresszus védnökei voltak: Dr. Horváth Ildikó egészségügyért felelős államtitkár, Dr. Merkely Béla rektor és Dr. Hunyady László dékán.

Dobozi Pálma, Bódi Bernadett
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem

A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs és Rendezvényszervezési Igazgatósága tette közzé.