„Kitartás és a türelem is kell a sikeres tudományos diákköri munkához” – Dr. Nyíri Gábor és Pósfai Balázs a TDK-ról

Pósfai Balázs előbb lett tudományos diákkörös, mint egyetemista: már a gimnázium utolsó évében csatlakozott Dr. Nyíri Gábor Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetben (KOKI) működő munkacsoportjához. Az Általános Orvostudományi Kar most végzős hallgatója az idei Országos Tudományos Diákköri Konferencián a Pro Scientia Aranyérmesek Társaságának különdíját kapta meg a legértékesebb tudományos eredményért. A mentor és a tanítvány egyaránt azt hangsúlyozza: a kitartás és a türelem elengedhetetlen a TDK-munkához, ami ugyanakkor egy életre meg tudja alapozni egy kutató karrierjét.

Az a szerencsés, ha minél fiatalabb korban találkozunk a diákokkal, ezért arra bátorítom a fiatalokat, hogy amint lehet, kapcsolódjanak be a tudományos diákköri (TDK) munkába – mondja Dr. Nyíri Gábor, a TDK munkára több egyetemi hallgatót is fogadó MTA-KOKI kutatásvezetője. Mint hozzátette, ha időben elkezdik a munkát, akkor még az egyetem alatt el tudnak jutni egy olyan tudásszintre, hogy önállóan tudományos felfedezéseket tegyenek.

Pósfai Balázs a gimnázium utolsó évében érkezett a KOKI-ba. A biológia tanára vetette fel neki ezt a lehetőséget, aki írt is Dr. Freund Tamás intézetvezetőnek, hogy beajánlja tehetséges diákját. Pósfai Balázs lehetőséget kapott arra, hogy megnézzen több kutatócsoportot, és ma is pontosan emlékszik, miért Dr. Nyíri Gáborra és csapatára esett a választása. „Nagyon tetszett a csoport lendülete és fiatalos összetétele, a barátságos légkör. Emellett Gábor konkrét perspektívát mutatott, hogy miként kezdődik a közös munka, hogy épül majd fel” – mondja.
Akkoriban a munkacsoport a tanulási memóriában alapvető szerepet játszó, hippokampuszban lévő sejtek kapcsolataival foglalkozott elsősorban. Amire itt szükség volt, annak semmi köze nem volt a gimnáziumi tananyaghoz, így teljesen az alapoktól kezdték a munkát. Balázs minden hétre kapott olvasnivalót, beletekinthetett a kísérletekbe, a műszerek használatába, és mire eljutott másodévre, már önállóan tudott dolgozni a projekten, döntési lehetőségek voltak a kezében.

Manapság az idegtudomány olyan összetetté vált, olyan technológiák állnak a rendelkezésre, hogy rengeteg tudást kell felhalmozni ahhoz, hogy valaki az első önálló lépéseket megtegye – osztja meg tapasztalatait Dr. Nyíri Gábor. Ma már leülni egy konfokális mikroszkóp elé kis híján olyan, mint egy kisrepülőgépet vezetni, annyi beállítás lehetséges – érzékeltette a helyzetet. A kutatócsoport érdeklődésének fókuszában egyébként mostanában az áll, hogy az agytörzsből és egyéb agykéreg alatti területekről jövő idegsejtek hogyan befolyásolják a kéregben lévő sejtek működését. Ma már az optogenetika és a fluoreszcens mikroszkópok segítségével az is megnézhető, hogy mi történik a cselekvés szintjén, ha egy adott sejttípus aktív a vizsgált agyterületen.

Dr. Nyíri Gábor úgy fogalmaz, Pósfai Balázs nagy tehetséggel és elszántsággal csinálta végig a programot, amit ő TDK-vezetőként nyújtani tud, nagyon jól megragadta a lehetőségeket. Az itt töltött hat és fél év alatt 9-10 dobogós helyet nyert tudományos diákköri versenyeken, háromszor kapott Köztársasági Ösztöndíjat, elnyerte a Kuffler-, valamint az Új Nemzeti Kiválóság Program ösztöndíjat, és már most elérte a PhD-hoz előírt tudományos teljesítményt – sorolta. Az ilyen sikerekhez a kiemelkedő tehetségen túl szükséges szerinte az is, hogy jó légkör uralkodjon a kutatócsoportban, ami inspirálja és átviszi a nehézségeken a hallgatót, hiszen azért nem könnyű az orvosi egyetem mellett tudományos tevékenységet is végezni. Ezt Pósfai Balázs is megerősíti. Fontos, hogy látta maga előtt a pozitív példákat, hogy a befektetés megtérül, de nagy elhatározottságra volt szükség, hiszen sok mindenről le kell mondani, az első 2-3 évben napi 6-8 órát töltött az intézetben az egyetem mellett. El kellett például búcsúznia a hobbijaitól, így az asztalitenisztől és a versenytánctól, ugyanakkor az utóbbi kapcsán megismert párja immár a felesége.

Dr. Nyíri Gábor szerint a tudományban talán a legnehezebb, hogy a rengeteg befektetett energia rengeteg türelemmel kell, hogy párosuljon, hiszen még ha szerencsés is az ember, akkor is egy-két évente van kézzelfogható eredmény.

Pósfai Balázs is úgy érzi, hogy a kitartás nagyon fontos, számára elsőszerzős publikáció formájában 2016-ra ért be a munka gyümölcse. Mint mondja, örökké emlékezni fog a pillanatra, mikor végre megjelent a cikk. Az utolsó időszakban már óránként ellenőrizte a telefonján azt a felületet, ahol követni lehetett a publikáció megjelenésének folyamatát. A legnagyobb sikerét a TDK-munka alatt egy skizofrénia betegséget modellező állattörzs vizsgálata hozta, mely keretében egy már létező, de másféle betegségekben használt hatóanyaggal sikerült kezelni az elváltozásokat.

Dobozi Pálma
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem

printNyomtatás ▲ Fel ◀ Vissza

A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs és Rendezvényszervezési Igazgatósága tette közzé.