A jelent csak a múlt ismeretével lehet megérteni – hangsúlyozta a Semmelweis Egyetem október 23-i ünnepségén dr. Gerber Gábor, a Fogorvostudományi Kar dékánja, aki emlékeztetett arra is: idén lesz hatvan éve, hogy hazánk akkori diákjai egy olyan tüntetést szerveztek, melynek következményei kiemelték Magyarországot a világ kétdimenziós térképéből.
Márai Sándor Mennyből az angyal című versét idézve arról beszélt, 1956-ban az akkori nyugati demokráciákban élők csodálkoztak rajta, hogy a forradalom mártírjai és hősei az életüket is feláldozták azért a szabadságért, amely nekik teljesen természetes volt. Úgy fogalmazott: talán nem téved sokat, ha azt állítja, ma már hazánk fiataljai is az örökösök értetlenségével teszik fel ugyanezt a kérdést: „Ilyen nagy dolog a Szabadság?” Dr. Gerber Gábor szavai szerint az 1956-os forradalom a második világháború veszteseiből a hidegháború hőseivé emelte a magyarokat a világ szemében. „Ennél még fontosabb, hogy visszaadta nemzetünk öntudatát, annak a bizalommal, büszkeséggel teljes összetartozásnak az érzését” – fogalmazott.
A dékán kitért arra is, hogy a Budapesti Orvostudományi Egyetemnek akkor az orvosi mellett két új, alig egy éves kara volt: a fogorvosi és a gyógyszerészi. Idézett a kar első dékánjának, dr. Balogh Károlynak az 1957-ben kötelezően elkészített jelentéséből, mely szerint „a Fogászati Klinikán működő orvos és nem orvos dolgozók közül egy sem vett részt az októberi ellenforradalomban és az utána következő hónapok ellenforradalmi megmozdulásaiban”, hozzátéve: „amíg az események a dolgozók bejárását nem gátolták, azok munkahelyükön helytálltak”. Véleménye szerint ez nem azt jelenti, hogy a dolgozók közönbösek lettek volna a forradalommal, hanem valószínűleg inkább azt, hogy Balogh Károly így próbálta megóvni őket a retorzióktól.
Kitért arra: az olykor talán jóindulatú jelentések készítői sem tudták megóvni az egyetem valamennyi hallgatóját, dolgozóját a következményektől. Korábban kitüntetett oktatók kaptak fegyelmi büntetést, többeket elbocsátottak. A karhatalmi szervek tucatnyi hallgatót vettek őrizetbe az eseményekben való szerepük miatt, közülük Tóth Ilonát ki is végezték. Átmeneti eltanácsolás és végleges kitiltás is szerepelt a büntetések között: Palkovits Miklósnak például két évre kellett abbahagynia a tanulmányait. Palkovits Miklós jelenleg az Anatómiai Szövet- és Fejlődéstani Intézet professor emeritusa, akadémikus, hazánk egyik legtöbbet idézett tudósa – hangsúlyozta a dékán.
„Úgy tűnik, ’56 hősei olyat tapasztaltak meg, melyet mi – nem is távoli utódok – nem tudunk. Ők is sokféle motivációval, érdekkel bírtak, de a függetlenségért, a szabadságért vállalták, hogy egy irányba indulnak el, az őszinte összefogás útján” – vélekedett dr. Gerber Gábor.
Dr. Hermann Péter oktatási rektorhelyettes az ünnepségen emlékeztetett arra: öt évvel ezelőtt dr. Szél Ágoston rektor indította útjára azt az immár hagyománnyá vált kezdeményezést, hogy az 1956-os központi ünnepségének minden évben más-más kar ad otthont. „Felemelő érzés, hogy egyetemünk karai egymásnak átadva a stafétabotot emlékeznek meg fontos nemzeti ünnepünkről, mely máig az összetartozást, az egységet, a hősiességet szimbolizálja. Az egyetem ilyenkor mindig azok előtt is tiszteleg, akik a forradalmi események alatt is gyógyítottak, ellátták a segítségre szorulókat” – mondta.
A hatvanadik évforduló alkalmából dr. Molnár László, a Központi Levéltár igazgatója és dr. Wenger Tibor, az Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet nyugalmazott egyetemi tanára egy három molinóból álló kiállítást állított össze. A levéltárban ugyanis számos archív fotó, újságcikk és dokumentum található az 1956-os eseményekkel kapcsolatban. A dokumentumok jelentős részét dr. Wenger Tibor adományozta a levéltárnak, aki az ünnepség keretében röviden bemutatta a kiállítást. Mint elmondta: az első poszteren a forradalom néhány dokumentumát, röplapokat, újságcikkek másolatait gyűjtötték össze annak érdekében, hogy közelebb hozza az egyetem polgárait a forradalom eszméinek a megértéséhez. A második molinó fotókon keresztül mutatja be, hogy az egyetem épületeit milyen károk érték a harcok alatti belövések miatt. A harmadik a forradalom után megindult büntető eljárások jegyzőkönyveiből, dokumentumaiból közöl részleteket.
Dr. Wenger Tibor hangsúlyozta, nem akartak megjegyzéseket fűzni az anyaghoz, mert úgy érezték, hogy a képek önmagukért beszélnek. A kiállításon csak olyan anyagokat dolgoztak fel, melyek mindegyike eredetiben, illetve digitális formában a Központi Levéltárban is megtalálható.
A beszédeket követően az 1956-os forradalom és szabadságharc áldozatainak emléke előtt szimbolikus gyertyagyújtással tisztelegtek a résztvevők, a gyertyát dr. Hermann Péter rektorhelyettes gyújtotta meg. A kancellária nevében dr. Borbélyné Balogh Zsuzsa gazdasági főigazgató helyezett el virágot az áldozatok emlékére gyújtott gyertya előtt.
Tóth-Szabó Szilvia
Fotó: Kovács Attila, Semmelweis Egyetem
Galéria
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
