Dr. Vizi E. Szilveszter (MTA rendes tagja, MTA KOKI) volt a házigazdája a mostani szemeszter utolsó Kutatói Szalonjának, amelynek két szereplőjét a „magyar tudomány két csillagaként” mutatta be köszöntőjében. Úgy fogalmazott: mindkettőjükre egy közös vonás jellemző, nevezetesen az, hogy nemzetközi hírüket, tudományos teljesítményüket itthon érték el, és mindig hazajöttek. „Meggyőződésem, hogy mindenkinek el kell menni, éveket kell eltölteni külföldön, hogy aztán hazaérkezve itthon legyen sikeres ember” – tette hozzá Dr. Vizi E. Szilveszter. Dr. Palkovics Miklós (MTA rendes tagja, SE Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet) olyan csillaga a magyar tudományos naprendszernek, amely körül 100 és 100 bolygó, vagyis 100 és 100 tanítvány kering; egy olyan csillag, amely iskolát teremtett – mutatta be az első előadót, hozzátéve, hogy Dr. Palkovits Miklós évtizedekkel ezelőtti felfedezései is a mai napig befolyásolják a tudományos gondolkozást.

„Neuroanatómia 2012: honnan hová?” című előadásában Dr. Palkovits Miklós a neuroanatómia fejlődésének történetét tekintette át. Mint mondta, a klasszikus neuroanatómia megítélése szerint Golgival kezdődött, azzal indult el, hogy látni lehetett egészében az idegsejteket, s ez a Golgi-impregnációnak (1873) köszönhető.

Dr. Palkovits Miklós előadásában megemlékezett a neurotan megalapítójáról, a nagy változást hozó immunhisztokémiáról, vagyis az idegsejtek specifikus festéséről. Elmesélte, hogy mikor a hetvenes évek közepén Szentágothai János meglátta az első immunfestett képet „kiáltása a Törvényszéki Intézetig hallatszott, rögtön azt mondta, hogy ez fantasztikus, csodálatos”. A professzor emeritus előadásában a Szentágothai-iskola funkcionális neuranatómiájától eljutott a szisztémás neuroanatómiáig, kitérve az fMRI jelentőségére, amely jeleinek értelmezése kizárólag a neuroanatómia pontos ismeretével és megértésével valósítható meg. Végezetül azonban a fejlődés lehetséges veszélyeit is felvillantotta. A legmodernebb agyi képalkotó vizsgálatoknál már azt is meg lehet majd mondani, hogy a beteg milyen érzelmekkel viszonyul ahhoz, aki a vizsgálatot végzi. Érzelmeink, egyéniségünk elemei megjelenhetnek a kivetítőn.

A júniusi Kutató Szalon második előadóját, Dr. Csanády Lászlót, úgy mutatta be a házigazda, mint a XXI. század modern tudósát, aki az orvosegyetemmel párhuzamosan az ELTE fizika szakát is elvégezte, így gondolkodásmódjában megjelenik a biológiai orvostudományi gondolkodás éppúgy, mint a modern fizika. Emlékeztetett arra, hogy Dr. Csanády László Ádám Veronika professzor asszony intézetében tanult diákkörösként, s az Egyesült Államokból a professzor asszony hívására tért haza.

Dr. Csanády László elmondta: munkacsoportja ioncsatornák szerkezetével és funkciójával foglalkozik, két csatornát vizsgálnak, a CFTR klorid csatornát és a TRPM2 kation csatornát. Mint megjegyezte, az ioncsatorna-kutatás területén izgalmas időszaknak számít a mostani, részben az ismert ioncsatorna-szerkezetek számában bekövetkező robbanásszerű növekedés miatt, részben pedig annak köszönhetően, hogy rendelkezésre áll egy nagy felbontású technika (patch clamp), amellyel a csatornák funkcióját lehet vizsgálni. Így gyakorlatilag egyetlen fehérje nyílását, záródását is nyomon lehet követni az időben. „Amikor először realizáltam, hogy egyetlen darab fehérjemolekulának a lélegzését követhetjük a szemünkkel nyomon, rögtön tisztában voltam azzal, hogy ez az, amivel foglalkozni szeretnék” – emlékezett vissza.

Előadásában a CFTR csatornával kapcsolatos kutatásaikról beszélt részletesebben. A CFTR nevű fehérje működészavarainak szerepe van a cisztikus fibrózis nevű örökletes, és ma még gyógyíthatatlan betegségben, valamint a szekréciós hasmenésekben is. Tehát mind a CFTR stimulálása, mind a gátlása orvosi jelentőséggel bírhat – mutatott rá, hozzátéve, hogy kutatócsoportjuk arra kíváncsi, hogyan épül fel és működik ez a csatorna normális körülmények között. Mindemellett szólt egy aktuális és még nem publikált kutatási területükről is, amely a pórus konformáció változásaira irányul.  DP-T-Sz.Sz.