A rehabilitáció ugyan egy önálló, szemléletében egységes, interdiszciplináris klinikai szakterületté vált, de ha az orvosi tevékenységeket nézzük, akkor a rehabilitáció a négy orvosi alaptevékenység egyike: prevenció (primer, szekunder), gyógyítás (diagnosztika és kezelések), rehabilitáció és palliáció.
Rehabilitáción azt a szervezett segítséget értjük, amit a társadalom nyújt a fogyatékos embernek, hogy megmaradt képességeivel ismét elfoglalhassa helyét a közösségben. A rehabilitáció azonban nem csak orvosi tevékenység, hanem emellett nevelési, foglalkozási, szociális intézkedések egyénre szabott alkalmazása, amiben a fogyatékos ember tevőleges részvétele nélkülözhetetlen. A rehabilitáció törvényi hátterét az 1998. évi XXVI. törvény biztosítja, amely a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról rendelkezik. Rehabilitációra annak a fogyatékos személynek van szüksége, aki érzékszervi (látás, hallás), mozgásszervi, vagy értelmi képességeit jelentős mértékben, esetleg egyáltalán nem birtokolja, illetőleg a kommunikációjában számottevően korlátozott, és ez számára tartós hátrányt jelent a társadalmi életben való aktív részvétel során. Az orvosi rehabilitáció az a tevékenység, melyet az orvostudomány saját eszközeivel (diagnosztika, terápia, prevenció, gondozás) nyújt a fogyatékos személyeknek, hogy meglévő képességeik fejlesztésével önállóságukat részben vagy egészben visszanyerve képessé váljanak a családba, munkahelyre, társadalomba való beilleszkedésre.
A rehabilitációs tevékenység lényege a meglévő funkciók és a teljesítőképesség pontos megítélése (állapotfelmérés), kompenzatorikus fejlesztése. A rehabilitációs tevékenység sajátossága, hogy a különböző funkciózavarok miatt, különböző képzettségű szakemberek összehangolt munkájára van szükség a kezelések során, melyet team munkának hívunk. A rehabilitáció elveinek alkalmazása a klinikum valamennyi területén szükséges.
A hazai terminológiában – korábban – mozgásszervi rehabilitációnak nevezték a szakterületet, míg az európai és amerikai elnevezés a Fizikális és Rehabilitációs Medicina (PRM). A rehabilitáció alanyai a fogyatékos emberek, akik a mozgás-szervrendszer vagy az idegrendszer károsodásának következtében egyaránt fogyatékossá válhatnak, és mindegy hogy az orvoslás melyik területén álltak kezelés alatt korábban (ortopédia, reumatológia, traumatológia, sebészet). Kiemelendő viszont, hogy rehabilitációs szempontból nem az a legfontosabb, hogy a funkciózavart mi okozta. Hemiparesist okozhat stroke, balesetes agysérülés, fejlődési rendellenesség, műtéti beavatkozás egyaránt, de a rehabilitáció során a tevékenységünk a kiváltó októl függetlenül a kézfunkció javítására, a járóképessé válásra, az önellátás elérésére irányul.