„School-Based Universal Prevention of Substance Use and Addictions in Hungary” című disszertációja három, egymásra épülő vizsgálat keretében elemezte a szerhasználat- és függőségmegelőzés hazai iskolai gyakorlatát, valamint annak fejlesztési lehetőségeit.
Az első vizsgálat az univerzális szerhasználat- és függőségmegelőző programok megvalósításának minőségét értékelte a magyarországi általános iskolákban. A kutatás elsőként mérte fel a Teljeskörű Intézményi Egészségfejlesztés jogszabályi előírásainak, valamint a bizonyítékokon alapuló „teljes iskola” megközelítésnek való megfelelést. Az eredmények szerint az intézmények mindössze ötöde minősült jó minőségű megvalósítónak. A magasabb minőségű kivitelezés nagyobb eséllyel fordult elő állami és egyházi fenntartású iskolákban, továbbá ott, ahol a pedagógusok egészséggel kapcsolatos – akár készségfejlesztéssel kiegészített – képzésben részesültek, és ahol több szereplő vett részt a programok megvalósításában. A tanári visszajelzések megerősítették a képzések, az intézményen belüli és a szülőkkel való együttműködés, valamint a vezetői támogatás kulcsszerepét.
A második vizsgálat a stresszkezelést célzó, 1–12. évfolyamon megvalósított iskolai programok eredményességét tekintette át, mint a szerhasználat- és függőségmegelőzés egyik bizonyítékokon alapuló elemét. Az összegzés alapján a stresszcsökkentő és a megküzdést, rezilienciát erősítő programok statisztikailag szignifikáns, de kismértékű hatást mutattak. A stresszcsökkentésben a mentálhigiénés szakemberek által vezetett programok eredményesebbnek bizonyultak a pedagógusok által megvalósítottaknál. A megküzdés és reziliencia fejlesztésében az idősebb tanulókat célzó, szelektív mintán alapuló, valamint kognitív viselkedésterápiás elemeket alkalmazó programok hoztak kedvezőbb eredményeket.
A harmadik vizsgálat a Balassagyarmati Egészségnevelő Program részletes módszertani bemutatását követően annak előzetes eredményességét értékelte a 9–10. évfolyamos diákok dohányzással kapcsolatos ismereteinek bővítésében. A programban részt vevő tanulók a visszamérés során szignifikánsan nagyobb arányban – a kontrollcsoporthoz képest mintegy tíz százalékponttal többen – ismerték fel, hogy a dohányzás daganatos megbetegedéseket és szívinfarktust okozhat. A dohányzás általános betegség- és tüdőbetegség-kockázatának ismeretében nem mutatkozott különbség, ugyanakkor ezen a területen a kiindulási tudásszint eleve magas volt.
A kutatás eredményei rámutatnak arra, hogy a jövőben szükség van eredményesebb stresszkezelési programok kidolgozására, valamint a megvalósítás és az eredményesség összehangolt, kontextusérzékeny monitorozására. A megvalósítás minőségének javítását a pedagógusképzések erősítése, az iskolán belüli egészségfejlesztési munkacsoportok létrehozása, valamint az oktatási és egészségügyi szektor közötti együttműködés ösztönzése támogathatja.
Gratulálunk Dr. Árva Dorottyának a sikeres védéshez, és további sok sikert kívánunk szakmai munkájához!