Mentoroktól:

“A program során én az empátiámat fejlesztettem, ezt szerintem később is tudom majd kamatoztatni, hogyha majd az egészségügyben dolgozom (…) Szerintem ez így az egyik legpozitívabb dolog az egészben.”

“Szerintem amivel én fejlődtem a mentorkodás során, az a másikra való odafigyelés. Az, hogy így ténylegesen meghalljam azt, amit a másik mond.”

“Szóval, hogy szerintem ez a mentor kapcsolat olyan kapcsolat, ami bármilyen emberek között kialakulhat, függetlenül attól, hogy kinek milyen a személyisége. (…) így egy nagyon jó tapasztalat, miután rengeteg munkatársunk lesz, rengeteg emberrel fogunk dolgozni, akár páciensekkel. Szóval, hogy ezt így el kell rakni magunkban, hogy igen, itt bárkivel ki tudunk jönni és bárkinek tudunk lenni támasza. Nyilván a másik fél is kell hozzá, de meg tudjuk próbálni minden egyes esetben és nyitottak tudunk lenni mindenki felé.” 

Legnagyobb plusz egyébként, hogy így tudtam neki segíteni, és ez adta a legtöbb pluszt az egész programból, hogy láttam, hogy amit mondok, annak nyoma van, vagy az gyökeret ereszt és épül belőle a másik. Szóval tök jó érzés volt.

Szóval nekem a program nagyon pozitív, meg szeretek segíteni. Nyilván azért választottam ilyen szakmát is, legyen szó bármilyen segítségről: mentális, lelki, fizikai.” 

Nekem picit azért görbe tükröt is mutat a mentoráltam. Hogy ő bizonyos szituációkban, hogy viselkedik. Szóval, rádöbbenek, hogy én is ugyanígy viselkedek ebben a szituációban és, hogy ez mennyire nem jó (…) Úgyhogy abszolút szerintem oda-vissza hasznos ez a mi kapcsolatunk.”

 

Gólyáktól:

“A mentorom nagyon kitartó és nagyon sokat tanulok tőle, hogy valaki mennyire  céltudatos meg kitartó tud lenni (…) nagyon így kedvelem is meg fel is nézek rá.