A daganatos megbetegedések okozta halálozás a második helyen áll világszerte és Magyarországon a halálozási okok rangsorában. A tumoros betegek terápiájának legfőbb elemei közé tartoznak a kemo- és radioterápiás, sebészeti eljárások valamint ezek kombinációi. Az egyetlen kuratív terápiás megoldást illetve a hosszútávú túlélést számos beteg esetén a daganatok sebészi kezelése jelentheti.

Ugyanakkor ezen nagy kockázatú operatív ellátások jelentős megterhelést okoznak a betegek számára, mely a morbiditási és mortalitási arányok növekedéséhez vezetnek. A radikális műtéti beavatkozások valamint a perioperatív időszakban kialakuló nagyfokú stressz megváltoztatja a szervezetben zajló anabolikus és katabolikus folyamatok arányát, az előbbi javára.

Továbbá a leromlott fizikai állapot hátterében a daganatos alapbetegség is jelentős szerepet játszik. Mindezen folyamatok ellensúlyozására és a betegek kezelésének javítására született meg a prehabilitáció koncepciója. Ez a multimodális szemlélet az operációt megelőző időszakot felhasználva javítja a betegek általános állapotát három fő pillérre alapozva. A fizikai státusz mellett a páciensek tápláltsági és pszichés állapotának javítására fektet nagy hangsúlyt, hiszen a preoperatív funkcionális állapot fontos prediktív faktora a posztoperatív mortalitásnak és morbiditásnak.

A máj daganatos megbetegedései esetén végzett műtétek állatkísérletes modellezése során korábban azt a megfigyelést tettük, hogy a máj regenerációja során a jelentős volumennövekedés mellett a funkcionális regeneráció kisebb mértékű. Ennek hátterében a sejtek energiaháztartásáért felelős mitokondriumok elégtelen biogenezise és diszfunkciója állhat. Mindezek alapján célravezető, a mitokondriumok műtétet megelőző funkciójavítása lenne. A preoperatív időszak során végzett testedzés azonban szignifikánsan javította a mitokondriumok állapotát és hozzájárult a máj eddig nem látott mértékű regenerálódásához.

Kísérletünk során a proinflammatorikus citokinek szignifikánsan alacsonyabb szintjével párhuzamosan a mitokondriális biogenezisben kulcsszerepet játszó molekulák mennyiségének növekedését tapasztaltuk preoperativ testedzés hatására. Testedzés hatására az izomból különböző mediátorok szabadulnak fel, amelyeket myokineknek nevezünk. Számos myokin (pl.: IL-6 (Interleukin-6), IL-8, LIF (Leukemia inhibitory factor), irisin, BAIBA (β-aminoisobutyric acid)) a vérkeringésbe jutva a májon kedvező hatásokat képes kifejteni. Az izom-máj tengely egyik kulcs molekulája az AMPK (adenozin-monofoszfát-aktivált protein-kináz), mely serkentése különböző folyamatokat képes aktiválni (pl.: zsírsav oxidáció és mitokondriális biogenesis serkentése, sejtosztódás során a sejtek szétválásának irányítása, hepatocyta proliferáció indukálása), melyek kedvezően befolyásolják a máj funkciót és regenerációs képességét.

A fenti útvonal pontosabb megismerése lehetőséget ad annak farmakológiai befolyásolására és így a jövőben a preoeratív testedzés farmakológiai potencírozásra idős, elesett betegek esetén.