Szenior Akadémia: fókuszban a transzlációs szemlélet a vesekutatásban

Prezentációjában dr. Fekete Andrea rámutatott, a betegágy mellett fogalmazódik meg az az igény, amelyre a kutatóktól megoldást várnak. A transzlációs szemlélet és kutatás pedig az a gyakorlat, illetve híd, amely az alapkutatás eredményeit eljuttatja a betegágyig, a klinikumi alkalmazásig. Előadásában az egyiptomi papiruszokon fellelhető szövegektől kezdve a 3D-s technológiával előállított műveséig áttekintette a vesével kapcsolatos ismeretek fejlődését. Mivel a vese az egyik legkomplexebb, legtöbb életfunkcióban résztvevő, életfontosságú szervünk, mind a mai napig nagyon sok feltérképezetlen terület vár még feltárásra a működését illetően – hangsúlyozta dr. Fekete Andrea megjegyezve, hogy csak az elmúlt évben több mint 80 ezer vesével kapcsolatos cikk jelent meg a világszerte zajló kutatásokat gyűjtő szakportálon, a PubMed-en.

Előadásában ismertette a vese felépítését, működését, szűrőfunkcióját, amellyel megtisztítja a szervezetet a vérben keringő méreganyagoktól, miközben visszatartja a fontos anyagokat, fenntartva ezzel a szervezet víz- és ionháztartását, homeosztázisát. Beszélt a vesében termelődő, vérnyomást és csontanyagcserét szabályozó hormonokról is. Kiemelte, már az is komoly vesekárosodáshoz vezethet, ha csak minimálisan csökken a vesén átáramló vér mennyisége valamilyen keringési probléma esetén.

Ismertette a vese korral vagy társbetegségekkel járó elváltozásait, a veseszövet átalakulását, hegesedésének folyamatát, a vesefunkciók beszűkülését, a vese működésének csökkenésére utaló tüneteket és laboreredményeket. Hangsúlyozta, hogy a vesefunkciókra különösen ügyelni kell idős korban, rámutatva a vesekárosító társbetegségek gyógyításának fontosságára. Mint megjegyezte, a krónikus veseelégtelenség ma már járvány, világszerte 6-700 millióan szenvednek ettől, Magyarországon is 1,5 millió embert érint. A sokáig tünetmentes betegség halálozási aránya nagyon magas, többen halnak meg krónikus veseelégtelenségben mint prosztatarákban, vagy mellrákban – mondta a professzor rámutatva a korai elváltozások kimutatásának, illetve a folyamat megállításának fontosságára.

Jelenleg nincs olyan gyógyszer, amelyik megállítaná a veseszövet átalakulását, a szűrőfunkciót ellehetetlenítő hegesedését, ezért a betegek egy idő után vesepótló kezelésre szorulnak, ami transzplantációt, vagy művesekezelést, azaz dialízist jelent. Ezek mindegyike drága terápia, utóbbi emellett jelentősen megnöveli a szív- és érrendszeri halálozás rizikóját – tette hozzá.

Dr. Fekete Andrea beszélt a vesekárosodás mielőbbi kimutatására irányuló kutatásokról, melyekben a legutóbbi előrelépés eredményeként a hegszövetet alkotó fehérjék már egészen kis mennyiségben, azaz az elváltozás korai stádiumban kimutathatóvá váltak. A transzlációs kutatások a korai károsodások kimutatása mellett a hegesedés, a fibrotikus átalakulás megállításának lehetőségeire irányulnak. Áttekintette a gyógyszerfejlesztés folyamatát, kiemelve annak több évtizedes időszükségletét és rendkívüli költségigényét. Elmondta, hogy jelenleg 120-150 hegesedésgátló terápiával végeznek kísérleteket a nagy gyógyszercégek, ezek közül kettő jutott el a klinikai kipróbálás fázisába. Ismertette a kutatócsoportjuk gyógyszerjelöltjét is, amely teljesen új támadáspontot céloz meg. Mint kifejtette, kutatásukban egy agyi receptorra fókuszálnak, vizsgálataik során ugyanis kiderült, hogy a fluvoxamin hatóanyagú kedélyjavító gyógyszer mellékhatása, hogy gátolja a veseszövet-hegesedést. Eddigi eredményeik szerint cukorbetegségben a fluvoxamin megelőzi a krónikus vesekárosodás kialakulását – jelentette ki dr. Fekete Andrea.

Szepesi Anita
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem