Fányiné Babodi Anita: Az intenzív terápia egy külön életforma

„Itt gyakorlatilag folyamatosan akut betegellátás folyik, nagyon súlyos betegek vannak a klinikánkon, ezért mindig előre kell gondolkodnunk, és gyorsan kell reagálnunk adott helyzetben. Sokszor nincs idő, hogy várakozzunk, fontolgassunk. Ilyenkor átkapcsol az agyunk” – kezdte az Intenzív Terápiás Klinika napi munkájának bemutatását Fányiné Babodi Anita.

A klinikavezető főnővér hozzáteszi, általában utólag tudják lereagálni magunkban az eseményeket, amikor már jut idő átbeszélni a kollégákkal. „Az intenzív terápiát az ember vagy szereti, vagy nem. Amikor belép itt az ajtón, akkor vagy megfogja ez a pörgés, az adrenalinfröccs, amivel mi dolgozunk, van érzéke hozzá és beleszokik nagyon gyorsan, vagy ellenkező esetben hamar elhagyja az osztályt. És ezzel nincsen is gond, mert nem mindenkinek való az intenzív terápia” – magyarázta.

A klinikavezető főnővér kérése volt kinevezésekor, hogy a vezetői, adminisztratív munkája mellett továbbra is vállalhasson műszakot a betegágyak mellett is, közvetlen kapcsolatban maradva a napi gyakorlattal és a betegekkel. „Gyakorlatilag minden egyes betegcsoportból a legsúlyosabb esetek kerülnek hozzánk; a szülészet, urológia, sebészet, belgyógyászat, onkológia, a hasnyálmirigy-betegségek, a neurológia és a pulmonológia területéről is érkeznek páciensek” – sorolta. Mivel régebben légzési intenzív ellátást folytattak, ennek megfelelően a hosszan tartó lélegeztetést igénylő betegek kerülnek hozzájuk első körben, és az összes szeptikus beteg, azok, akiket már nem tudnak tovább kezelni más klinikákon.

A sürgősségi klinikáktól eltérően a betegek itt hosszabb időt töltenek, 4-5 naptól kezdve akár 2-3 hónapig is itt vannak. Ehhez igazodik a munkaszervezés is. „Mindennapos kontrollált üzemmódban kell dolgoznunk ahhoz, hogy előre lássuk, mikor lesz szüksége valakinek sürgős beavatkozásra” – mutatott rá. Emiatt talán eltérő a mentalitás más osztályokhoz képest. „Más jellegű a kapcsolódásunk a betegeinkkel, nemcsak fizikálisan, de lelkileg is, sok esetben beszélünk a hozzátartozókkal, megismerjük a családtagokat” – részletezte. A kórképek súlyossága miatt az itt végzett munka speciális igénybevételt jelent a kollégák számára, amit érthetően nem mindenki tud vállalni, és különös hangsúlyt kap az összetartás, a csapatmunka, egymás segítése, támogatása. „Azt szoktam mondani, hogy a COVID-pandémiának nagyon sok hátránya volt, de közben rájöttünk, hogy mennyire jól tudunk együtt dolgozni, mennyire tudunk a másikra számítani, akik abban az akut helyzetben ott voltak, az a gárda egy családdá alakult” – fűzte hozzá.

„Nagyon jó tudással rendelkező kollégákkal vagyok körbevéve, és ez nagy segítség. Sokaknak van már diplomás ápoló és intenzív szakápoló képesítése, illetve többeknek folyamatban van a megszerzése”

– emelte ki a főnővér.

Mint hangsúlyozza, a klinikán nem áll meg az élet azzal, hogy valaki elvégezte egyszer a szakiskolát, hanem folyamatos a tanulás. Belső képzéseket szerveznek annak érdekében, hogy gyakorlatuk legyen a ritkábban előforduló helyzetekben is.

„Közben igyekszünk folyamatosan reformálni a betegellátást, mivel most már – az első bő félév tapasztalatai alapján – pontosan látjuk melyek azok a lépések, amivel tudunk előre haladni” – mondta. Mint kifejti, elindult egy folyamat az ITK-n, amely dr. Molnár Zsolt klinikaigazgató programjában is szerepelt. Eszerint egyre inkább számítanak az ápoló kollégák véleményére és helyzetértékelésére a betegek állapotával, kezelésével kapcsolatban, hiszen ők azok, akik folyamatosan a betegágyak mellett vannak, így most már az ápolók is részt vesznek a viziteken.

Egy másik fontos kezdeményezésnek nevezte az ápoló-beteg arány fejlesztését. Ehhez február óta több mint 25 új szakdolgozó kollégát tudtak felvenni  – mondta el a főnővér. „A cél, hogy a nyugat-európai és tengerentúli példáknak megfelelően egy ápoló legfeljebb két beteget lásson el, ami – köszönhetően az elmúlt bő fél év létszámbővítésének – idén ősztől meg is valósulhat.” 

Az utánpótlással kapcsolatban megemlítette, hogy jelenleg is több szakiskolai tanuló és Semmelweis-hallgató tölti náluk a gyakorlatát, és az egyetem által két éve elindított Jó tanuló, jó ápoló programnak köszönhetően két friss ösztöndíjas is elkezdett dolgozni náluk, kezdetben segédápolóként, majd mostanra már ápolóként a traumatológiai intenzív részlegen. Összességében 150 alkalmazott tartozik a klinikavezető főnővérhez, szakdolgozók, segédápolók, ebben benne van a központi intenzív ellátás, a traumatológia, és annak intenzív és anesztéziás szakterülete, továbbá a Tartós Lélegeztetési Osztály is, ami jelenleg másik telephelyen, a Baross utcában működik. De tőlük járnak ki a kollégák reanimálni is minden klinikára, ami, tekintve, hogy mekkora az egyetem, megtett kilométerben sem kevés – fűzte hozzá a főnővér.

A további fejlesztések közt említette, hogy folyamatban van egy olyan látogatási rend kialakítása, ami a lehetőségekhez mérten minél inkább igazodik a betegeket látogató család, hozzátartozók igényeihez is. Most naponta délután 5 és 6 óra között van a hivatalos látogatási idő az intenzíven, viszont ha valaki elfoglaltságai miatt kéri, akkor be tudják egyedileg engedni napközben is, amikor ez a betegellátást nem akadályozza, nem veszélyezteti. Mint hangsúlyozza, a hozzátartozóknak is együtt kell működniük velük, az időkorlátok, a pihenési idők betartása is a betegek érdekét szolgálja.

Szeretnénk, hogy hosszabb távon folyamatos lehessen a látogatási rend, de össze kell hangolni, hogy a munka emellett is zavartalanul tudjon működni

– fűzte hozzá. Az ehhez szükséges függöny-rendszer beszerzése és felszerelése már folyamatban van, így amennyiben a beteg igényli, akkor sokkal könnyebben be tud jönni hozzá a hozzátartozó, és több ideig itt tud lenni nála, hiszen nem zavarja a többi beteg ellátását. Mindezek azért is fontosak, mert a pszichés jóllét a gyógyulás egyik alapfeltétele – hangsúlyozta.

Tasnádi Róbert
Fotó: Barta Bálint – Semmelweis Egyetem

Galéria

5kép