Ne csak öncélú legyen ez a tehetség, ne csak önálló új ismeretekre sarkalljon, hanem legyenek szolgálatára és hasznára a kortársaknak és a jövendőnek is – hívta fel az ösztöndíjasok figyelmét dr. Fekete György professor emeritus, az MTA doktora, a Kerpel-Fronius Ödön Tehetséggondozó Program Tehetséggondozó Tanácsának elnöke az idei Kerpel Nap alkalmából tartott köszöntőjében. Dr. Szabó Attila klinikai rektorhelyettes, a Kerpel-Fronius Tehetséggondozó Tanács titkára pedig azt hangsúlyozta: noha mindig megemlítik, hogy az elődök által lerakott szilárd alapokra építkezik az egyetem, de nagyon fontos az is, hogy minden generáció fejlődjön, és olyan újdonságokat hozzon létre, amelyek hozzátesznek ezekhez az alapokhoz. Megemlítette azt is, hogy bár a Semmelweis Szalonban tartott kiállítások alkalmával gyakorta elhangzik, hogy itt a tudomány és a művészet találkozik, ez a mottó a Kerpel Napot is jól leírja, hiszen itt az egyetem kiemelkedő, és több szempontból tehetséges diákjai osztják meg egymással tudományos eredményeiket, illetve művészi teljesítményüket.
Az idei Kerpel Nap is ennek jegyében telt. Dr. Fekete György és dr. Szabó Attila átadta a kiváló tudományos és közéleti tevékenységükért megítélt Kerpel Díjat – a Semmelweis Egyetem Baráti Köre támogatásával – dr. Bodnár Judit és dr. Bottlik Olivia PhD-hallgatóknak. Emellett átadták Tehetséggondozó Tanács által adományozott Kiváló Mentor címeket is. Az idén dr. Kiss András, a Patológiai, Igazságügyi és Biztosítási Orvostani Intézet igazgatója és dr. Zsembery Ákos, az Orálbiológiai tanszék vezetője részesült az elismerésben.
Ezt követően a résztvevők betekintést nyerhettek a Kerpel-program résztvevőinek tudományos munkásságába, többek között dr. Orbán Gábor PhD-hallgató, kardiológus rezidens pitvarfibrilláló betegek kezelését megkönnyítő, képalkotó vizsgálatokkal kapcsolatos kutatásaiba. A kontrasztanyag nélküli szív MR-szekvencia kidolgozása és alkalmazási lehetőségeinek feltárása abban lehet majd a kezelőorvosok segítségére, hogy a szívartériákról adott minél pontosabb kép alapján döntsenek a beteg állapotát stabilizáló eljárások között, illetve tervezzék meg a beavatkozás menetét. További előny lehet, hogy más vizsgálati módszerekhez képest a betegek számára kényelmesebben elvégezhető, esetenként a kontrasztanyag-allergiások, és olyanok számára is javasolt lehet, akiknél más betegség miatt nem alkalmazható kontrasztanyagos vizsgálat.
Dr. Őri Dorottya PhD-hallgató arról számolt be, hogyan lett egy alapvetően magyar fókuszú kutatásból 32 ország pszichiátereinek mentális betegséggel élőkhöz való hozzáállását vizsgáló kutatás. Ennek főbb megállapításai közé tartozik, hogy nyugatról keletre haladva maguk a pszichiáterek is egyre inkább stigmatizálják a mentális betegséggel élőket – Magyarország e tekintetben közepesen elfogult országnak számít. Az eredmények szerint amennyiben a saját ismeretségi, családi körben is van mentális betegséggel élő ismerőse, vagy akár saját maga számára is kért segítséget, illetve ha rendszeresen részt vesz esetmegbeszéléseken, akkor jóval elfogadóbb a szakorvos is.
Dr. Trinh Sarolta Haiyen PhD-hallgató az újszülött anesztézia terén végzett, húsz, jobbára koraszülött csecsemő bevonásával készített pilot-vizsgálat eredményeit osztotta meg a résztvevőkkel. Mivel kevés a szakirodalmi adat arról, mi számít normális vérnyomás, illetve szöveti oxigenizáció változásnak az altatott újszülötteknél, kutatásaiban arra kereste a választ, hogy az átlagosan másfél hónapos korukban elvégzett műtétek alkalmával milyen mérésekkel, eszközökkel lehet e kérdésekre jó választ adni. A közeli infravörös spektroszkópia elvén működő NIRS-monitor alkalmazásával arra jutottak, hogy az agyi szenzortól kapott NIRS értékek jó indikátorai lehetnek a szisztémás regionális szöveti oxigenizációnak, továbbá, hogy azon pácienseknél volt szükség agresszívebb folyadék-, vagy keringéstámogatásra, akiknél egyszerre állt fenn alacsony vérnyomás, hipotenzió, és a regionális szöveti oxigenizáció csökkenése. A Gyermekgyógyászati Klinikán 3 éve zajló vizsgálat egyik célja, hogy a vérnyomás és szöveti oxigenizáció változások észlelése esetére, műtét közbeni kezelésére saját belső protokollt dolgozzanak ki.
Dr. Voniatis Konstantinos szakorvosjelölt a sebészetben alkalmazható nanoszálas hálók fejlesztésével kapcsolatos kutatási eredményeiről számolt be. A vizsgálatok célja azt kideríteni, hogy lehet-e olyan hálót, vagy implantátumot kifejleszteni, amelyeket beültetve felgyorsítható a szervezet saját sebgyógyító képessége például egy sérvműtét esetén. Az elektrosztatikus szálhúzás nevű eljárással kísérletezve kétféle polimeroldatot használva sikerült kikísérletezni egy olyan kompozit hálót, amely sikeresen modellezi a szervezetben a sebgyógyuláskor végbemenő folyamatokat. A továbbiakban azon dolgozik majd, hogy a polimeroldatok arányát változtatva lerövidüljön a gyógyulási folyamat. Egyelőre azt vizsgálja, a laborban készített kompozit hálók használhatóak-e sejt- és állatkísérletekben, de tudomása szerint van irodalmi adat arról is, hogy olyan sebészeti eszközt készítettek, ami in situ a nyílt sebre készíti a hálót. Hosszabb távon ez is egy hasznosítási mód lehet.
Galéria
Ezt követően a Jellinek Harry ösztöndíjasként Heidelbergben szerzett tapasztalatairól számolt be a Kerpeles hallgatóknak dr. Lévai Eszter, a Gyermekgyógyászati Klinika rezidense. Elmondása szerint a máig élő szakmai kapcsolatok, a jelenleg is futó közös kutatások, és a Heidelbergi Gyermekklinikán megszerzett sokrétű kutatási, projektmenedzsment tapasztalatok miatt megérte, hogy a graduális tanulmányai alatt 10 hónapot, majd PhD-hallgatóként másfél évet töltött Németországban. Felhívta a figyelmet arra is, hogy az idei Jellinek Harry Ösztöndíj pályázati határideje május 15., egyúttal segítséget ajánlott a résztvevőknek a sikeres pályázati anyag összeállításához.
A Kerpel Nap hagyományosan egy-egy tehetséges ösztöndíjas hallgató művészeti előadásával zárul. Idén Sas Boglárka Ninon elsőéves orvostanhallgató adta elő Edward Elgar: Salut d’amour című művét fagotton, testvére, Sas Veronika Luca zongorakísérete mellett. Emellett a résztvevők részletet hallhattak Bartók Béla: Román népi táncok című művéből, a zongora mellett Sas Boglárka Ninon foglalt helyet, míg testvére hegedűn kísérte. Dr. Bognár Judit elsőéves rezidens és PhD-hallgató előadásában két vers hangzott el, Márai Sándortól az Ajándék, illetve Reményik Sándortól az Akarom. Az idei program az egyetem Marketing és Kommunikációs Főigazgatósága által készített Kerpel-kisfilm első részének vetítésével zárult.
Kiss Melinda Katalin
Fotó: Barta Bálint – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
