Az egyetemi oktatói készségek fejlesztését rendszerszerűen és egyénileg is hasznosítható praktikus tanácsokkal, meglátásokkal támogató szimpóziumot rendezett az Általános Orvostudományi Kar.

A jó egyetemi oktató mozgósít, nevel, motivál, példakép, olyan ikonikus személy, aki küzd a tudományos igazságért. A kérdés az, hogy napjainkban szükség van-e egyáltalán a klasszikus értelemben vett, példaképpé váló oktatóra. Orvosegyetemen mindenképpen, mivel az orvosi hivatásra készítjük fel a hallgatókat – hangsúlyozta dr. Kellermayer Miklós, a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karának dékánja a kar által szervezett, hibrid, online is követhető oktatásmódszertani szimpóziumon a Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézetben. Úgy fogalmazott, hisz benne, hogy tanítható a példakép karakterisztikája, és abban is, hogy lehet olyan módszertani programot készíteni, amellyel elérhető az egyetem célja, azaz: kiváló oktatók adják át a megújított kurrikulumban foglaltakat. Ezért is hívott életre 2023-án tavaszán a karon egy didaktikai munkacsoportot. A dékán reményei szerint a szimpóziummal egy, az egyetem valamennyi karának képzésében hasznossá váló egyetemi tanári készségfejlesztő program alapjait sikerül letenni.

Dr. Kiss Levente, az Élettani Intézet tanára és az Oktatásfejlesztési Módszertani és Szervezési Központ vezetője felidézte, hogy az egyetemen 2009-ig volt, majd ezt követően 2015-ben indult újra az oktatói továbbképzés szisztematikus rendszere. Hangsúlyozta azt is, hogy az átgondolt, gyakorlatias, a megfelelő szabályozói, anyagi és erkölcsi ösztönzőkkel támogatott oktatói továbbképzési rendszer kialakítása egyrészt garantálná, hogy nem kerül egy standardizált szint alá az oktatói teljesítmény, és mindenki rendelkezik az elvárt pedagógiai ismeretekkel is. Másrészt egy ilyen rendszer megléte, és folyamatos fejlesztése ma már nemzetközi versenyképességi kérdés is a hallgatókért folytatott versenyben.

Dr. Matolcsy András, a Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet vezetője a klasszikus egyetemi előadások további létjogosultsága mellett érvelt előadásában – de csak ha az oktató rendelkezik a megfelelő előadói készségekkel, ezért fontosnak tartaná, ha ezek megléte a habilitációs eljárásban is követelmény lenne. Emellett megosztotta tapasztalatait az előadások céljával, megtervezésével, végigvitelével kapcsolatban.

Dr. Bozó Tamás, a Biofizikai és Sugárbiológiai Intézet adjunktusa a tehetséggondozás mibenlétéről szóló gondolatok mellett azzal kapcsolatos tanácsokat osztott meg, miként lehet coaching módszerekkel ösztönözni a hallgatókat arra, hogy a saját tudásukat használva oldják meg a problémáikat. Györffy Kinga retorikai tanácsadó és tréner gyakorlatban azonnal alkalmazható javaslatokkal tűzdelt előadásban világított rá a jó történetmesélő hat legfontosabb készségére. Dr. Ulrich Schiefer, az Aalen-i egyetem professzora a jó és hatásos prezentációk készítéséhez adott praktikus útmutatót a hallgatóságnak szemészeti vizsgálatok oktatásából vett példákkal alátámasztva. A szimpóziumot Pál Ferenc atya az előadói önmegvalósítási lehetőségeket körüljáró előadása zárta.

Az előadások az egyetem oktatói számára megtekinthetőek ezen a Kaltura oldalon.

Kiss Melinda Katalin
Fotó: Barta Bálint – Semmelweis Egyetem, Kiemelt kép: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem

A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.