Az egyetemi tanári szint elérése egy határozott cél volt Ön számára, vagy inkább egy természetes folyamat eredményeként jutott el eddig a munkája során?
Eredetileg nem is akartam orvos lenni, aztán egy nyílt napon beléptem a Mikszáth téren a Konzerváló Fogászati Klinikára, és ezzel el is döntöttem, hogy itt akarok később dolgozni. De jó választás volt, mivel nagyon gyorsan fejlődő terület, ahol folyamatosan elképesztő újdonságokkal találkozik az ember. Lényegében azóta tanítok, hogy 1992-ben végeztem a fogorvosi karon és protetikusként elkezdtem dolgozni a Fogpótlástani Klinikán, aminek kiemelt feladata volt a propedeutika oktatása. Dr. Fejérdy Pál dékán úr bízott meg azzal, hogy hozzam létre az önálló Propedeutika Tanszéket, mivel ugyan már korábban is létezett ez a terület, de nem önálló szervezeti egységként, hanem egy-egy klinika részeként. Így lettem a megbízott vezetője adjunktusként 2011-ben, majd a habilitálásomat követően 2012-től, az egyetemi docensi kinevezésemmel együtt véglegesített tanszékvezetőként.
A professzori cím megszerzése is célom volt, de elsősorban a munka szépsége tartott lendületben, és az, hogy szeretem ezt csinálni. Húsz évig a klinikumban oktattam fogpótlástant, a tanszék megalapítása óta pedig a propedeutika tanításában veszek részt. Több tantárgy tematikájának kidolgozásában is szerepem volt. Az oktatással párhuzamosan végeztem a kutatásaimat, de nagyon szeretem a betegellátást is.
A kutatói, oktatói és a vezetői szerephez szükséges készségek lényegében egymást erősítik. Vegyük például azt, hogy jelenleg öt PhD-hallgatóm van, ez pedig az ő kutatásuk tervezése és kivitelezése folyamán folyamatos közös ötletelést, szervezést, kapcsolatépítést igényel, akár más klinikákkal, szakterületekkel is annak érdekében, hogy a szájszárazsággal küzdő betegek ellátásában még jobb lehetőségeket biztosíthassunk.
A hallgatók a propedeutika tárgy keretében a fogorvosi munkához szükséges klinikai beavatkozásokat is elsajátítják, és a fizikai készségeiket, kézügyességüket is fejlesztik általa, vagyis eléggé gyakorlati ez a tantárgy. Ehhez képest a kutatási területe a klinikumhoz kötődik. Ezt tudatosan alakította így?
Még az egyetemi tanulmányaim alatt, a parodontológia tárgyon belül keltette fel a figyelmemet a probléma összetettsége miatt a szájszárazsággal járó betegségek, állapotok és a belgyógyászati hátterű autoimmun betegség, a Sjögren-szindróma okainak, következményeinek és kezelési lehetőségeinek feltárása. Később pedig ez lett a mentorom, Fejérdy professzor témavezetésével a PhD-témám is. Magyarországon ugyanis hozzávetőleg a népesség egyharmada szenved valamilyen mértékű szájszárazságban, ami esetenként olyan betegségek kísérő tünete is lehet, mint a cukorbetegség, de az is tipikus, hogy gyógyszerszedés hatására alakul ki. E betegek gondozását célozva 2013 táján kezdett formálódni az a munkacsoport, amely a vezetésemmel végül 2020-ban alakulhatott meg hivatalosan is klinikai kutatócsoportként. Tagjai között táplálkozástudományi szakértők, immunológusok, belgyógyászok, szemészek, bőrgyógyászok is vannak.
Volt-e olyan publikációja, amely esetleg különösen nagy súllyal esett latba a professzori cím elnyerésénél, vagy amire különösen büszke?
Alapvetően 10 magas színvonalú saját közlemény publikálása szükséges a kinevezés elnyeréséhez. Hármat emelnék ki ezek közül: az egyik egy 2008-as, ami egy 600 fős vizsgálaton alapult, és eredményeként elsőként közöltünk statisztikai adatokat a szájszárazság hazai előfordulásáról, illetve a másik 2022-ben, amely 1000 fős vizsgálat eredményeképp írta le a Sjögren-szindróma hazai előfordulási gyakoriságát. A harmadik közleményben pedig a kisnyálmirigy elválasztásának mérésében sikerült globálisan úttörő tevékenységgel előrelépést elérni.
Milyen visszajelzéseket kapott, miután átvette kinevezését a köztársasági elnöktől?
Meglepően és megtisztelően sok gratulációt kaptam, úgy éreztem, hogy örömmel fogadják a professzori kinevezésemet mind az egyetemen belülről, mind pedig az ismeretségi körömből. Amikor dolgozni kezdtem, még elég alacsony volt a női kutatók aránya a Fogorvostudományi Karon, noha dr. Bánóczy Jolán professzor asszony nemzetközi elismertségű munkássága már akkor példaként állt előttünk. A hatása máig érezhető, igaz, nemcsak ennek köszönhető, hogy folyamatosan emelkedik a női hallgatók aránya a karon, meghaladva az 50 százalékot. Van olyan évfolyamunk, ahol már 90 százalékban a nők vannak többségben.
Hogyan lehet ennyi feladat és szerep mellett a munka és a magánélet összhangját megteremteni?
A női kutatók, oktatók helyzete nem egyszerű, mivel számos kihívással jár a mindennapi munka és a családi kötelezettségek összehangolása. Ha felhívnak az iskolából, hogy beteg a gyerek, akkor egy nő azonnal rohan, és nem tud kit felhívni, hogy ő menjen inkább érte. Ezért nagyon okos szervezést igényel egy nyolcórás munkanap: minden percet be kell osztani attól függően, hogy milyen tevékenységeket akar aznap elvégezni az ember. De azt már a kezdetekkor elhatároztam, hogy amennyire csak lehetséges, nem viszek haza munkát a családomhoz. Nagyon nagy fegyelmet és céltudatosságot igényel erre törekedni, de megoldható.
Az idei évben összesen öt nő kinevezett van az új professzorok között a Semmelweis Egyetemen, amely az utóbbi éveket nézve a legmagasabb szám. Több, a címet frissen elnyerő munkatárs is úttörő a maga klinikáján, intézetében, vagyis az első női egyetemi tanár. Sorozatunkban mind az ötükkel interjút olvashatnak: a dr. Vágó Hajnalkával készült beszélgetés ezen a linken, a dr. Szirmai Ágnessel készült interjú ezen a linken, míg a dr. Fekete Andrea gondolatai ezen linken érhetőek el.
Kiss Melinda Katalin
Fotó: Barta Bálint – Semmelweis Egyetem; Bartos Gyula – Sándor-palota
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
