Dr. Hermann Péter oktatási rektorhelyettes köszöntőjében felidézte, a kiállításnak helyet adó Semmelweis Szalon létrehozása dr. Tulassay Tivadar ötlete nyomán valósult meg, és immár sok éve ad otthont ez a korábban könyvtárként használt tér különböző zenei és képzőművészeti eseményeknek. Kiemelte, hogy az egyetem életében a természettudományon túl a művészetnek is fontos szerepe van: bizonyítják ezt a hallgatók számára meghirdetett különleges festészeti és zenei kurzusok és természetesen a Semmelweis Szalon hónapról hónapra megnyíló kiállításai is.
Orth István grafikusművész munkásságát Boros Judit, a Magyar Nemzeti Galéria művészettörténésze mutatta be a jelenlévőknek. Hangsúlyozta, a Nagyszebenben élő grafikusművész életműve rendkívül sokrétű, nehéz egy szálat kiemelni belőle. „Életének legfontosabb eseményei maguk a művek, amelyeket létrehoz, és mivel az alkotás erős odafigyelést, teljes embert igénylő folyamat, szerencsés, hogy a grafikusművész élete nem eseménydús a szó köznapi értelmében” – mondta el. Általában datálni sem szereti műveit, mert úgy érzi, és joggal, hogy az életmű egységes: a gondolati háttér, ami alapján dolgozik, az egész pálya során stabilan azonos – tette hozzá a művészettörténész.
Galéria
Orth István református teológusként kezdte pályáját, majd egyházművészeti témában szerzett doktorátust, ennek során felvételizett a bukaresti képzőművészeti főiskolára. Kazár László volt a mestere, a romániai grafika nagymestere, aki minden tanítványára nagy hatással volt – hangzott el. Boros Judit kifejtette: noha az alkotó művei között rajzokat, festményeket, rézkarcokat és művészi reklámplakátokat is találunk, ezek a grafikai életmű ismeretében válnak igazán tartalmassá, vagyis elsősorban grafikusművészről van szó.
A méltatás során elhangzott, hogy a kiállításon is látható képek nem az ábrázoló grafika kategóriájába tartoznak, sokkal inkább intellektuális műfajt képviselnek, hiszen a művek a teremtett világ mibenlétére kérdeznek rá, egy hosszú gondolati folyamat stációiként. A transzcendens életérzés, a hit mindegyik mögött kitapintható, ami nem meglepő, hiszen az alkotó református lelkészként is a formai és a gondolati tisztaságot tartja vezérelvének. Stílusára jellemző a szürrealista eszközök használata: az organikus és a gondolati világ közötti szoros kapcsolat formákon és felületeken keresztül jelenik meg, tisztelve a hagyományt, abba szervesen illeszkedve, mégis alkalmazkodva a modern látásmódhoz – foglalta össze Boros Judit.
Orth István a kiállított képek elrendezéséről, a témaválasztás és az ábrázoló hagyományhoz való bonyolult kapcsolódás viszonyáról, illetve a képeit ihlető benyomásokról is beszélt a kiállításmegnyitón. Elmondta, jelenleg is élénken foglalkoztatja Madách Imre Az ember tragédiája című műve, abból is a falanszter-szín ihlette meg leginkább, mert a világvége gondolata sokakat foglalkoztat, számára pedig művészi szempontból is izgalmas kihívás ez a téma. Legfrissebb alkotásai ezek a rézkarcok amelyekkel Madách irodalmi alakját és fő művét is szerette volna újra a gondolkodásunk középpontjába helyezni – hangsúlyozta.
Az eseményen Máté Hanna, a Medikus Zenekar tagja játszott Chopin- és Szkrjabin-darabokat zongorán.
A kiállítás – előzetes bejelentkezés után – 2022. január 14-ig tekinthető meg.
Pogrányi Péter
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
