„A Semmelweis Egyetem és annak polgárai mindig is sokat tettek a tudomány és a gyógyítás ügyéért, de ennél is többre törekednek: olyan szellemi közösséggé válni, amely hisz abban, hogy az ember teljességének megértéséhez nem elegendő a test ismerete, de szükség van a kultúra, a művészet és a lélek világának megismerésére is” – hangsúlyozta köszöntőjében dr. Szabó Attila, a Semmelweis Egyetem klinikai rektorhelyettese, a Klinikai Központ elnöke.
A mostani kiállítás címe, „A Lélek által…” különösen beszédes szerinte, mert „a lélek által születik meg a teremtő gondolat, a lélek által válik a mesterség művészetté, a tudás bölcsességgé, a hivatás szolgálattá, a lélek által nyer értelmet az anyag, és válik maradandóvá az emberi alkotás.” Erről tanúskodik az egyetem névadójának, Semmelweis Ignácnak életműve is – tette hozzá. Madarassy István művészetében ugyanezt a belső forrást fedezhetjük fel:
Alkotásaiban a fém elveszíti hidegségét és a lélek hordozójává válik. A réz, a bronz és a tűz találkozásából olyan formák születnek, amelyek egyszerre idézik fel a történelem emlékezetét, a kultúra szimbólumait, az emberi küzdelmeket és az örökkévalóság vágyát. Művei nem csupán tárgyak, hanem csendes vallomások a teremtésről, a hitről és az ember méltóságáról
– emelte ki dr. Szabó Attila.
A művész különleges technikája is szimbolikus értelmű – hívta fel a figyelmet. „A láng nem pusztán megmunkálja az anyagot, hanem átalakítja azt. Ahogyan a tűz próbára teszi a fémet, úgy formálják az ember életét is a megpróbáltatások. A szenvedésből együttérzés, a veszteségből bölcsesség, a küzdelemből szolgálat születhet. Ez az átalakulás teszi emberibbé a tudóst, az orvost és a művészt egyaránt. Talán ezért érezzük olyan közel egymáshoz a gyógyítás és a művészet világát. Az orvos a test sebeinek gyógyulását segíti, a művész pedig a lélek rejtett rétegeit érinti meg” – emelte ki a rektorhelyettes.
Szobrok, rajzok, „szoborképek”, érmek, plakettek, színházi díszletek, egyházi oltárok, tabernákulumok, restaurált műtárgyak – mind hozzátartoznak Madarassy István művészi pályájához – kezdte az alkotó bemutatását dr. Rosivall László rector emeritus. Az 1948-ban született ötvös- és szobrászművész anyai nagyapja is festőművész volt, édesapja pedig Madarassy Walter Munkácsy-díjas éremművész. Művészeti példaképei Michelangelo és Leonardo. Európa számos városában volt már kiállítása. A DunapART Művészeti Társaság, a Magyar Alkotóművészek Egyesületének tagja és az Európai Tudományos és Művészeti Akadémia rendes tagja, a ravennai Dante Biennálé aranyérmének birtokosa, alkotása a Vatikánban is megtalálható – sorolta.
A Semmelweis Egyetemmel több műve révén is kapcsolatban állt már. Ilyen a 2009-ben a Magyar Élettani Társaság vándorgyűlésére alkotott réz táblakép-sorozat, amely „szoborképekben” az egész emberi életfolyamatot megmintázza – ezek a Nagyvárad téri Elméleti Tömb (NET) aulájában láthatók.
Dr. Rosivall László felidézte: a Semmelweis-emlékévhez (2018) kapcsolódva javasolta, hogy tegyék Semmelweis Ignác alakját a tudományosság nagykövetévé szerte a világban, amely ügyet szoborállítással is lehetne segíteni. Az első ilyen szobor már korábban, Semmelweis halálának a 150. évfordulóján (2015) elkészült a teheráni orvosegyetem számára. Erre annak idején Madarassy Istvánt kérték fel, és ez lett az első Semmelweis-szobor Ázsiában – idézte fel a professzor. Azóta 20 országban 27 Semmelweis-szobrot avathattak már különböző alkotóktól. Madarassy István további, nyilvánosan látható alkotásai a Mária és Erzsébet találkozása szoborcsoport a Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika bejáratánál a Külső Klinikai Tömbben, valamint az Urológiai Klinika számára készített Szent Libóriusz, az urológusok védőszentjének szobra; de látható egy plakettje a NET-ben a barátság témakörében is.
A mostani kiállításra olyan műveket hozott el az alkotó, amelyek a legutóbbi két hónapban készültek el – fűzte hozzá.
Nemcsak gondolatisága, technikája, de az ötletessége, a kiállítási anyag egységessége is figyelmet érdemel. Nem életművet akart bemutatni, hanem az erre a kiállítási alkalomra készült anyagát. Ez ritkaság a Szalon történetében is, egy önálló, igazi alkotónak szép és izgalmas teljesítménye
– méltatta dr. Rosivall László.
Madarassy István példaképeire, Leonardóra és Michelangelóra utalva elmondta, hogy mindketten behatóan ismerték az anatómiát és műveikben is alkalmazták ezt a tudást. Képzőművész édesapja már gyerekkorában felhívta a figyelmét, hogy tudtak ők rajzolni, hogy tudtak láttatni dolgokat. A művész úgy vallja, hogy tűzecsettel fest: vörösréz lemezeket munkál meg, ecsete pedig egy hegesztőpisztoly, amelynek 1-5 cm-es lángja formálja a fémet és előhozza a színeket is.
Megolvasztom felületét, megfolyósítom a lemezt; ha akarom, átlyukasztom, mindezt másodpercek töredéke alatt. Nagyon oda kell figyelni, hogy meddig mehet el az ember, de rajtam múlik, mivé alakítom az anyagot: a felületet tudom motiválni, tudok rajzolni vele. Amikor ez megvan, áttisztítom, és utána melegítéssel előhívom azokat a színeket, amiket elképzeltem, amiket a képbe szerettem volna varázsolni, és ha én elégedett vagyok, akkor a közönség is megnézheti
– mondta el Madarassy István.
Galéria
A megnyitón Ábrahám Márta Lajtha-díjas hegedűművész nyitó és záró számként Johann Sebastian Bach, illetve Paganini egy-egy darabjával működött közre.
A Szalon idei hatodik kiállítása, amely a tavaszi-nyári idény utolsó ilyen eseménye – előzetes bejelentkezés, illetve a Szalonban tartott egyetemi rendezvények alkalmával – 2026. szeptember 15-ig tekinthető meg.
Tasnádi Róbert
Fotó: Zellei Boglárka – Semmelweis Egyetem
