Breznay András, egy igazi művész dinasztia festőművészének képeiből nyílt kiállítás a Semmelweis Szalonban. A megnyitón dr. Szabó Attila klinikai rektorhelyettes emlékeztette a megjelenteket arra: egy mű megértésének fontos eleme az alkotó háttere, annak élettapasztalatai, illetve megélései, hisz ezek világítják meg az üzenetet, amit művei hordoznak.

Breznay András egy kiterjedt, több generációs művészcsalád tagja; szülei mellett nagyanyja és dédapja is festő volt. Krenner Tardos Viktort Lotz Károly egyik legkedvesebb tanítványaként tartják számon, egyebek mellett ő festette a Vígszínház mennyezetét és az Országház ebédlőjének freskóit. A Breznay családban azonban nemcsak a felmenők léptek művészi pályára: Breznay András nyolc testvéréből egy kivétellel mindenki művészeti iskolát végzett, s ilyen területen tevékenykedik.

Breznay András nem mindennapi közegben nőtt fel, ahol megtapasztalhatta a nagy család és a sok testvér szeretetét, akik mind hasonló úton haladtak, közösen elsajátítva mindazt, ami a művészi kifejezéshez szükséges. A képek megértése kapcsán ezért is fontos tudni, hogy honnan jött a művész – hangsúlyozta bevezetőjében dr. Szabó Attila. A klinikai rektorhelyettes ezt követően egy rövid történettel nyitotta meg a kiállítást, melyben a tudás, illetve megértés, mint a világ előremozdítója a fény metaforáján keresztül jelenik meg. „Azt gondolom, a művészek – s így Breznay András – életének egyik értelme is az lehet, hogy művészetén keresztül fényt tükrözzön ránk és mindennapjainkra” – fogalmazott.

A „Ritmusok” elnevezésű tárlat csaknem harminc festménye három téma köré összpontosul. A cím a festő új törekvésére, a mozgás minél érzékletesebb megjelenítésére utal. Mint elmondta, sokfigurás alakok, ezek mozdulatai, illetve maga a mozgás ritmusa foglalkoztatja elsősorban, melyet „tánc és zene” tematikájú képein keresztül tár a közönség elé. Az ember mozgás közben jobban karakterizálható, ezért sokszor az arcok kidolgozása is háttérbe szorul, hogy a mozdulatok ritmusára terelje a befogadó figyelmét – jegyezte meg Breznay András.

Galéria

11kép

A művész másik kedvelt témája a „megbillent terek”, amely átlós kompozíciót jelent, s térábrázolásának egyik legjellegzetesebb eleme. Ez egyebek mellett selmecbányai városkép-sorozatában is visszatükröződik; Breznay András nagy rajongója a városnak, hisz mint mondta, gyakorlatilag egyetlen vízszintes utcát sem találni, ami jól illeszkedik a stílusába.

A festő képeit dr. Pogány Gábor művészettörténész méltatta a megnyitón, aki elsősorban a velencei sorozatra hívta fel a figyelmet. Különös aktualitást adnak a kiállításnak ezek a képek, amelyek egyikén Szűz Mária áll a város egyik hídján, karjában a kis Jézussal. A „Santa Maria Della Salute” az akkori pestisjárvány végét jelképezi, de több más kép is foglalkozik a járvánnyal illetve annak végével, amely számunkra is reményt adhat – fogalmazott dr. Pogány Gábor.

Breznay András a Magyar Képzőművészeti Egyetemen tanult Gerzson Pál tanítványaként; tizennégy éven át vezette a Hegyvidéki Nemzetközi Művésztelepet, 2012 óta pedig a Mednyánszky Társaság elnöke. Figuratív festő, de nem fotóról dolgozik, hanem élmények és érzések után. A mozgás ritmikája mellett az emberek között szövődő, láthatatlan kötelékek ábrázolása érdekli, leginkább azonban a már említett, jellegzetes térábrázolása emeli ki kortársai közül. Régebben „tájkonzerveknek” neveztem az ilyen jellegű képeket, ahol gyakorlatilag egy 180 fokos panorámát sűrítettem egyetlen, kisebb képbe – fogalmaz a művész.

Breznay András nem tartozik az avantgárd vonal követői közé – sőt, nem híve a betagozódásnak. Úgy gondolom, egy művész őrizze meg a saját arculatát, tehát ne olvadjon be egy, már sikeres stílusba a saját karaktere rovására. A mesterem hozzájuttatott a színek és formák szeretetéhez, mégsem hasonlítanak a munkáim az ő festményeihez; a saját utamra léptem, hogy megőrizzem egyéni, senki máséhoz nem hasonlítható stílusomat. Hiszem, hogy személyiségem egészét kell átadnom a munkám során, annak minden előnyével illetve hiányosságaival együtt. Nincs két egyforma ember, ezért nem lehet sablonokban gondolkodni – de pontosan ez a szépsége, bája az egésznek – magyarázta.

A tárlat megnyitóján Miskolczi Anita, a Magyar Állami Operaház csellóművésze színesítette a programot, amelyet a művész édesanyja, valamint szintén festőművész bátyja, Breznay Pál is megtisztelt.

Kiss Viktória
Fotók: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem

A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.