Az egyetem munkatársai által beadott védőoltások száma - 2022. november 19.
543116 Összes oltás
Augusztus 8-án a hivatalos záróünnepséggel véget ért a XXXII. nyári olimpia Tokióban, ahol a 175 fővel kiutazó olimpiai csapat az összesített éremtáblázat 15. helyén végzett. Több sportág olimpikonjainak egészségügyi felkészítésében vállalt szerepet a Semmelweis Egyetem, és az egyetem néhány munkatársa a helyszínen segítette a válogatottak sikeres szereplését. Dr. Merkely Béla rektor a FINA sportegészségügyi bizottságának tagjaként vett részt az olimpia vizes sportok versenyein és cikkünk első részében kitért az egyetem és a sportági szövetségek közötti együttműködésre, valamint a helyszínen szerzett tapasztalataira. Cikkünk második részében a Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika Sportorvostan, valamint Kardiológiai Tanszékének munkatársait szólaltattuk meg, akik különböző sportegészségügyi feladatokat láttak el a Magyar Olimpiai Csapat, vagy az egyes válogatottak mellett. Dr. Tállay András, dr. Pavlik Attila, dr. Sydó Nóra, dr. Komka Zsolt és dr. Halasi Tamás válaszolt rövid kérdéssorunkra.
 
Dr. Tállay András, a Sportorvostan Tanszék adjunktusa, a MOB Orvosi Bizottságának elnöke, a Magyar Olimpiai Csapat vezető orvosa és csapatvezető helyettese.


Melyik versenyeken volt érintett, mik voltak a legfontosabb feladatok, mi jelentette a legnagyobb szakmai kihívást?
Mint a Magyar Olimpiai Csapat vezető orvosát természetesen minden esemény érintett, de személyesen a triatlon, hegyikerékpár, szörf, vitorlázás, tenisz, súlyemelés és birkózás sportágak versenyein vettem részt orvosként. A legnagyobb kihívást a sérülten érkezett Bicsák Bence triatlonos és a kardvívó Márton Anna versenyzésre alkalmas állapotba hozása jelentette, ennek elérése nagy örömet jelentett.

Volt-e olyan saját szakterületét érintő tapasztalat, megfigyelés, útravaló, ami a tokiói olimpiával kapcsolható össze?
A nyolcadik olimpiai részvételem során fontos sportorvosi megfigyelés, hogy a COVID 19-cel kapcsolatos intézkedések miatt jóval kevesebb lett a korábban megszokottnál a felső légúti, valamint a gyomor- bélrendszeri megbetegedések száma. Az utóbbit az általunk is ajánlott prevenció, az utazás megkezdése előtt legalább egy héttel megkezdett probiotikum szedése segítette.

A biztonsági okokból nézők nélkül rendezett olimpia óhatatlanul más hangulatot, más versenyeket hozott, mint az ezt megelőzőek. A sportolótársak, a stáb tagjai töltötték be a szurkolói szerepet is. Milyen új élményeket hozott ez a helyzet?
Reméljük több ilyen nem lesz, szokatlan volt, hogy szinte minden edzői utasítás mellett még a lépések zaja is hallatszott egy mérkőzésen. Volt több sportoló, aki személyesen köszönte meg a szurkolást, mivel a tömeg hiányában jól láttak és hallottak minket.

Ha egy képeslapra csak egy mondatot írhatna a tokiói emlékeket összegezve, mi lenne az?
Nem hittem volna, de jó olimpia lett, érdemes volt megrendezni!

 

Dr. Pavlik Attila, a Sportorvostan Tanszék adjunktusa, a Magyar Sportorvos Társaság leendő elnöke.


Melyik versenyeken volt érintett, mik voltak a legfontosabb feladatok, mi jelentette a legnagyobb szakmai kihívást?
Elsősorban a női vízilabda válogatott és az asztalitenisz válogatott mellett dolgoztam, de a női kézilabda válogatott és a vitorlázás eseményeit is igyekeztem szorosan követni. Nem emelnék ki konkrét orvosi esetet a versenyekről.

Volt-e olyan saját szakterületét érintő tapasztalat, megfigyelés, útravaló, ami a tokiói olimpiával kapcsolható össze?
Szerencsére sokkal kevesebb fertőzéshez köthető megbetegedés volt, mint amennyi szokott lenni, ez valószínűleg a COVID-19 miatti maszkviselésnek és a rendszeres fertőtlenítésnek volt köszönhető.

A biztonsági okokból nézők nélkül rendezett olimpia óhatatlanul más hangulatot, más versenyeket hozott, mint az ezt megelőzőek. A sportolótársak, a stáb tagjai töltötték be a szurkolói szerepet is. Milyen új élményeket hozott ez a helyzet?
A szokásos szurkolói zaj hiányában természetesen sokkal jobban lehetett kommunikálni a versenyzőkkel a mérkőzések alatt, mint más versenyeken. Ami érdekes volt, hogy a játékosok egymással való beszéde is jól hallható volt, de azért a nézők hiánya jelentősen rontott a versenyek hangulatán.

Ha egy képeslapra csak egy mondatot írhatna a tokiói emlékeket összegezve, mi lenne az?
A vártnál egy sokkal élvezhetőbb olimpián vehettünk részt, a sportolók fantasztikus teljesítményt nyújtottak!

 

Dr. Sydó Nóra, a Kardiológia Tanszék, valamint a Sportorvostan Tanszék egyetemi tanársegéde, az úszóválogatott csapatorvosa

Melyik versenyeken volt érintett, mik voltak a legfontosabb feladatok, mi jelentette a legnagyobb szakmai kihívást?
A válogatott úszóink orvosaként az ő versenyeiken vettem részt. Sajnos a szigorú COVID-19 szabályok miatt más versenyek látogatására nem volt lehetőségem, de az időmbe sem fért volna bele, hiszen nekem volt a legnagyobb csapatom, összesen 34 versenyző tartozott hozzám. Az előfutamok délután voltak, a döntők pedig délelőtt, ami rendhagyó volt, hiszen minden úszóversenyen fordítva szokott lenni. Így minden versenyzőnek már reggel csúcsformában kellett lennie.

Szerencsére komolyabb megbetegedés az úszók között nem fordult elő. Véleményem szerint ez annak is volt köszönhető, hogy minden versenyző kiváló állapotban utazott Tokióba. Ehhez nagyban hozzájárulhatott, hogy a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikán mindenki részletes sportkardiológiai kivizsgáláson esett át, amit dr. Csulak Emese kolléganőmmel végeztünk, és a teljesítményt befolyásoló tényezők korrigálásra kerültek.

Volt-e olyan saját szakterületét érintő tapasztalat, megfigyelés, útravaló, ami a tokiói olimpiával kapcsolható össze?
Engem mindig lenyűgöz néhány csapat összetartása és rendezettsége. A bemelegítő medencénél minden csapatnak megvan ilyenkor a kijelölt helye, ahol a versenyzők átöltöznek, bemelegítenek, felkészülnek a versenyre. A velünk szemben lévő brit csapatnál külön személyzet volt a bemelegítés levezénylésére, az eszközök előkészítésére, melegítő kabátok és egyéb segédeszközök rendezésére. A mi csapatunk is folyamatosan fejlődik, a versenyzők számára dietetikusunk által összekészített táplálékkiegészítő csomagot vittünk, de minden verseny során el lehet lesni új ötleteket a többi csapattól.

A biztonsági okokból nézők nélkül rendezett olimpia óhatatlanul más hangulatot, más versenyeket hozott, mint az ezt megelőzőek. A sportolótársak, a stáb tagjai töltötték be a szurkolói szerepet is. Milyen új élményeket hozott ez a helyzet?
A verseny hangulata nyilván más volt, hiszen az uszoda 15 ezer férőhelyes nézőterén nagyjából 2000 sportoló és stábtag szurkolt a versenyzőknek. Az elmúlt másfél év alatt szinte hozzászoktak ehhez a versenyzők.

Ha egy képeslapra csak egy mondatot írhatna a tokiói emlékeket összegezve, mi lenne az?
Hatalmas élmény volt 32 évesen a XXXII. nyári olimpián részt venni.

 

Komka Zsolt, a Kardiológiai Tanszék tanársegéde, a kajak-kenu válogatott csapatorvosa.

Melyik versenyeken volt érintett, mik voltak a legfontosabb feladatok, mi jelentette a legnagyobb szakmai kihívást?
Én végig a kajak-kenu csapat mellé voltam rendelve. Csapatorvosi feladatok mellett sportági COVID-felelős tisztviselő (COVID-19 Liaison Officer) szerepét is én töltöttem be, mely jelen vírushelyzetben igen nagy felelősség. Legfontosabb speciális feladat orvosi szempontból egy kültéri sportágnál, így a kajak-kenu esetében is az időbeli 7 órás átállás segítése volt. A másik kiemelt feladat az optimális folyadék- és elektrolitpótlás volt, hiszen Japánban extrém körülmények között kell a sportolóknak életük legjobb teljesítményét hozni. 35, akár 40 Celsius-fok sem ritka az év ezen időszakában, és – lévén egy tengerparti helyszínről beszélünk – 70-90% a relatív páratartalom. A szervezők megtettek mindent, hogy minél kevesebb rosszullét következzen be, számos helyen frissítőállomásokat helyeztek ki, párakapuk és légkondicionált pihenőhelyiségek álltak a sportolók rendelkezésre, ennek ellenére számos feladatot adott a meleg a mentőknek. A magyar kajak-kenu csapat még otthon speciális hűtőmellényeket kapott a szövetségtől tesztelésre, ezek az olimpiai helyszínen valóban jó szolgálatot tettek, ezen kívül jégkád automatákat hoztunk ki magunkkal. A csapatorvos feladata, hogy a sportoló versenyképes állapotban legyen a verseny napján, mind testileg, mind szellemileg. A nagy létszámú, 34 fős delegációnk mellett elkerülhetetlen valami apró probléma, a leggyakoribbak a felső légúti, gyomor-bélrendszeri, illetve mozgásszervi problémák, sérülések. Kisebb betegségek most is előfordultak, melyeket sikerült uralni, minden sportoló rajthoz tudott állni, és az elvártak szerint tudott teljesíteni.

Volt-e olyan saját szakterületét érintő tapasztalat, megfigyelés, útravaló, ami a tokiói olimpiával kapcsolható össze?
Több éve készülünk speciálisan a tokiói olimpiára, így már 2018-ban kint voltunk egy kisebb csapattal, 10 sportolóval teszteltük az edzőtábort és a későbbi versenyhelyszínt két héten át.  A tapasztalatainkat tovább finomítottuk a 2019-es előolimpián, ahol modelleztük a tervezett utazást, edzőtábori akklimatizációt, szállásokat, és akkor már az olimpiai versenyhelyszínen a versenyzést és pályakörülményeket. Vizsgálati eredményeinkre alapozva közös MOB ajánlások is születtek 2021-re.

A biztonsági okokból nézők nélkül rendezett olimpia óhatatlanul más hangulatot, más versenyeket hozott, mint az ezt megelőzőek. A sportolótársak, a stáb tagjai töltötték be a szurkolói szerepet is. Milyen új élményeket hozott ez a helyzet?
Az edzőtábor az ismert pandémia előtti viszonyokhoz képest jelentősen szigorúbb, zártabb volt, Japánban minimális az átoltottság, a mindennapos negatív PCR-tesztek és tünetmentesség ellenére teljesen izoláltak minket, külön busszal szállítottak mindenhová, az edzőtábor csak nekünk volt nyitott meghatározott idősávokban, helyiek nem használhatták. Szurkolók helyett a versenyzők tudtak társaiknak drukkolni, így az edzők és csapatvezetőkkel egész kis “szurkoló tömeg” alakulhatott. Nyilván ez nem helyettesíti, nem pótolja a nagy tömeg adta hangulatot, de talán a csapategységet erősítette kicsit.

Ha egy képeslapra csak egy mondatot írhatna a tokiói emlékeket összegezve, mi lenne az?
“Faster, Higher, Stronger… Together.”

 

Dr. Halasi Tamás, a Sportorvostan Tanszék nyugdíjas óraadó tanára, a Magyar Sportorvos Társaság elnöke,  a MOB Orvosi Bizottságának tagja.


Melyik versenyeken volt érintett, mik voltak a legfontosabb feladatok, mi jelentette a legnagyobb szakmai kihívást?
Közvetlenül a torna, birkózás és a ritmikus gimnasztika tartozott hozzám, de kísértem a tollaslabdázókat és asztaliteniszezőket is. Az úgynevezett központi csapat tagjaként a rendelőben is teljesítettem ügyeletet. Néhány esetben konzílium-szerűen beszéltük meg a szükséges kezeléseket, de ilyen nagyon kevés volt. Kifejezett szakmai kihívásról szerencsére nem tudok beszámolni.

Volt-e olyan saját szakterületét érintő tapasztalat, megfigyelés, útravaló, ami a tokiói olimpiával kapcsolható össze?
Nem volt számomra új tapasztalat, talán azért, mert ez már az ötödik nyári olimpiám.

A biztonsági okokból nézők nélkül rendezett olimpia óhatatlanul más hangulatot, más versenyeket hozott, mint az ezt megelőzőek. A sportolótársak, a stáb tagjai töltötték be a szurkolói szerepet is. Milyen új élményeket hozott ez a helyzet?
A nézők hiánya pótolhatatlan. A versenyeken résztvevő kis magyar csoport a stáb és az egészségügyi csapat tagjai megtették, amit lehetett.

Ha egy képeslapra csak egy mondatot írhatna a tokiói emlékeket összegezve, mi lenne az?
Az egészségügyi tevékenység jól előkészített, nyugodt és biztonságos volt. Az olimpia a többihez képest színtelen, de a mi szempontunkból eredményes volt.

Hiller Balázs
Fotók forrása: dr. Tállay András, dr. Komka Zsolt, dr. Pavlik Attila, dr. Sydó Nóra

A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.