Hogyan emlékszik vissza a Semmelweis Egyetemen hallgatóként töltött időre?
Az egyetemen eltöltött idő nagyon meghatározó volt számomra, élveztem az egyetemi polgári létet és a Tömő utcai kollégiumi életet. Máig emlékezetesek számomra az időközben elhunyt dr. Csaba György biológia előadásai, dr. Kollai Márk élettan órái, dr. Karádi István és dr. Kerkovits András belgyógyászati gyakorlatai, valamint dr. Fekete György gyermekgyógyászati órái. Az egyetemre azzal a szándékkal érkeztem, hogy szülész-nőgyógyász leszek, ez volt az álmom tizenéves koromtól. Már elsőévesként a nyári ápolástani gyakorlatot az akkori II. Sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán töltöttem, majd érdeklődésem a gyermeknőgyógyászat és endokrinológia felé fordult. Ötödéves koromban dr. Hosszú Éva mellett folytattam rövid ideig TDK-munkát a II. Sz. Gyermekgyógyászati Klinikán, ahol az adrenogenitális szindrómával született gyermekek kortikoszteroid kezelésének a csontnövekedésre kifejtett hatását vizsgáltam. Sajnos azonban súlyos fémallergia alakult ki nálam, így egyértelművé vált, hogy nem lehetek gyakorló orvos, ezért a figyelmem egyre inkább a megelőzés felé terelődött. Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy dr. Morava Endre, a Közegészségügyi Tanszék (ma Népegészségtani Intézet) vezetője 2004-ben elfogadta a jelentkezésemet és megkezdhettem a Megelőző orvostan, valamint Népegészségtan rezidensi éveimet. Mentorom dr. Forrai Judit volt, akinek szakmaszeretetéből, fáradhatatlan szakmai kíváncsiságából nagyon sokat tanultam szakmailag és emberileg is.
Már ekkor érdeklődött a járványok és a védőoltások iránt?
2005-ben az Országos Epidemiológiai Központba dr. Csohán Ágnes által irányított Járványügyi Főosztályára kerültem, ahol dr. Molnár Zsuzsanna főorvos mellett az influenza volt a területem, és részese lehettem a H5N1 madárinfluenza-világjárvány elleni védekezésnek, az akkori pandémiára való hazai felkészülésnek. Volt szerencsém személyesen találkozni olyan nagytudású virológusokkal mint dr. Berencsi György, dr. Jankovics István és a kezemben tarthattam a Magyarországon kifejlesztett H5N1 elleni vakcinát. Végül egy európai uniós ösztöndíjnak köszönhetően a Maastrichti Egyetemen szereztem epidemiológus (Master of Public Health in Epidemiology) diplomát.
Miként választotta a kutatásirányítói pályát, hogy vezetett útja először Németországban, majd most Ausztráliába?
A Maastrichti Egyetemen írt szakdolgozatom során nyerhettem először betekintést a megfigyeléses vizsgálatok végzésébe és elemzésébe. A testtömegindex és a von Hippel-Lindau génmutáció kapcsolatát kutattam a tiszta sejtes vesesejtes karcinóma kialakulásában, amihez az adatokat egy egész Hollandiát felölelő, 1986-ban indult és százhúszezer alany bevonásával futó követéses kohorsz vizsgálat szolgáltatta. 2007-ben Belgiumban találkoztam a jövendőbeli férjemmel, aki ekkor már évek óta Németországban élt és közösen azt a döntést hoztuk, hogy ott folytatjuk életünket. Egy nemzetközi kutatásirányító céghez jelentkeztem, ahol az angol tudásomat és a Maastrichti Egyetemen szerzett epidemiológiai ismereteimet is tudtam a munkám során kamatoztatni.
A cégnél én voltam az első magyar munkatárs és az ott töltött idő alatt a Semmelweis Egyetem két klinikájával is kialakítottam együttműködést.
Később szintén a férjemmel együtt települtünk le Ausztráliában, ahol egy német orvosi eszközöket gyártó cég kutatásirányítói pozícióját kaptam meg. Összesen 14 éve dolgozom a klinikai gyógyszer- és eszközkipróbáló iparágban, Ausztráliában pedig ez a kilencedik évem.
Milyen érzés most egy olyan készítmény klinikai vizsgálatában meghatározó szerepet játszani, amit világszerte ekkora figyelem és várakozás övez?
Már korábban is volt szerepem sokak életét meghatározó készítmények fejlesztésében. Így részese voltam olyan onkológiai készítmény vizsgálatának, ahol az emlőrákos betegek 75 százaléka életben volt a 14 éves követéses vizsgálat lezárásakor; az ázsiai-csendes óceáni régió teljes csapatát irányítottam egy paradigmaváltó hasnyálmirigy adenocarcinoma készítmény II-es, III-as fázisvizsgálatában, valamint részt vettem a már említett német orvosi eszközöket gyártó cég által a világon elsőként kifejlesztett, MRI kompatibilis pacemaker és beültetett defibrillátor klinikai vizsgálatában.
Egy világjárvány természetesen új helyzet számomra, így izgalommal és kíváncsian fogadtam el a felkérést a COVID-vakcina kipróbálásának az irányítására. Szerencsésnek tartom magam, hogy Ausztrália legkiválóbb orvosaival dolgozhatom együtt, és részt vehettem olyan előadásokon, ahol a részletes immunológiai hátteret, valamint a legfrissebb kutatási eredményeket is megismerhettem.
Az Ausztráliában futó II. fázis köztes statisztikai elemzése az interjú pillanatában jelenleg is folyik, az adatbázis 2020. december 4-én került lezárásra. Azóta az Egyesült Királyságban futó III. fázis adatainak orvosi felügyeletére kaptam felkérést, annak a vizsgálatnak az első hatékonysági eredményeit 2021. január 28-án tették közzé, a készítmény 89,3 százalékban bizonyult hatékonynak a brit variánssal szemben, így rendkívül biztatók az eredmények.
Dobozi Pálma
Portréfotó forrása: Bári Eszter
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
