„Idősödő társadalomban élünk, az agyi vérkeringés zavarai pedig a kor előre haladtával köztudottan fokozódnak, épp ezért egyre komolyabb feladatot jelentenek az egészségügynek, a szociális ellátóhálózatnak és a társadalomnak” – mutatott rá előadásának kezdetén dr. Benyó Zoltán. A Transzlációs Medicina Intézet igazgatója és a Doktori Tanács elnöke először bemutatta az agyi erek anatómiáját: a szerv vérellátásáért négy ér is felelős, ez is azt mutatja, milyen fontos a szervezet számára, hogy az agy folyamatosan elegendő vért kapjon.
Ez a szerv a testtömegünk kb. 2 százalékát teszi ki, ehhez képest a szívből percenként kipumpált vérmennyiség 15 százaléka jut ide; a szervezet oxigénfelhasználásának azonban már 20 százalékáért, míg glükózfelhasználásának 25 százalékáért az agy felelős – ismertette, hozzátéve: az agynak nagyon nagy oxigén- és energiaigénye van, normális működéséhez különösen fontos a megfelelő vérellátás.
Ha agyunk csak 5 másodpercig nem kap megfelelő mennyiségű vért és oxigént, annak már ájulás a következménye, míg ha 5 percig áll le az agy vérellátása, az már visszafordíthatatlan idegsejt-károsodást vonhat maga után
– magyarázta, hozzátéve: az agy a szívvel együtt mindig prioritást élvez szervezetünk vérellátása tekintetében. Ugyanakkor a túlzott véráramlás is káros lehet, hiszen agyvérzéshez vagy agyi ödémához is vezethet.
Az agyi erek képesek úgy szabályozni átmérőjüket, hogy megakadályozhassák, ha a vérnyomás emelkedésével túl sok, vagy annak csökkenésével túl kevés vér jutna az agyba – ez az agyi vérkeringés autoregulációja, amelyről dr. Benyó Zoltán elmondta: ez gondoskodik arról, hogy a vérnyomástól független mértékű legyen az agy vérellátása. Növekvő vérnyomás esetén az agyi erek összehúzódnak, megakadályozva az agyi ödémát vagy agyvérzést; míg csökkenő vérnyomásra ellazulással válaszolnak, ami az ájulástól és agylágyulástól igyekszik megvédeni szervezetünket. Ez a szabályozási funkció idősebb korban azonban némileg beszűkül, és a vérnyomásingadozások elleni védekezés is gyengül, ezért gyakoribbá válnak az iszkémiás és vérzéses stroke-ok – tette hozzá az igazgató, aki beszélt arról is, hogyan alkalmazkodik az agyi vérkeringés a légzési funkciók változásához, és hogyan biztosítja az agy oxigénellátását az artériás vér csökkent oxigéntartalma mellett is.
Dr. Benyó Zoltán előadásában ismertette a flow-metabolism coupling, vagyis a „neurovaszkuláris egység” működését is – ennek az a célja, hogy az agyi véráramlás szintje alkalmazkodjon az idegsejtek változó igényeihez. A funkcionális agyi képalkotó eljárásokról elmondta: az a lényegük, hogy az idegsejtek aktivitása kapcsán kialakuló véráramlás-változásokat detektálják. A PET és SPECT képes fokozódó véráramlás esetén megmutatni, mely agyi régiók bírnak emelkedett aktivitással; míg a BOLD fMRI és az fNIRS azt mutatják meg, hogyan változik meg egy adott agyi régióban az oxigén szintje.
A XX. században a születéskor várható életkor több mint 20 évvel nőtt, a 65 év feletti korosztály aránya pedig több országban – például Németországban és Japánban – meghaladja a 20 százalékot – magyarázta dr. Benyó Zoltán, hozzátéve: Európában a 65-84 év közöttiek kb. 45 százaléka szenved valamilyen kognitív zavarban, így ez talán a legfontosabb társadalmi és egészségügyi problémát jelenti napjainkban.
A korral változó élettani funkciókért nagy mértékben az agyi vérkeringési rendszer változásai felelősek – mutatott rá, kiemelve az agyi vérkeringés egészségének fontosságát.
A vérkeringés és a kognitív funkciók közötti összefüggés már régóta ismert, az ezzel kapcsolatos tudásunk azonban jelentős átalakuláson ment keresztül az elmúlt másfél évszázadban – emelte ki dr. Benyó Zoltán. Bemutatta a vaszkuláris kognitív zavarok koncepciójának fejlődését is: az agyi érelmeszesedés jelentőségét a XX. század elején ismerték fel; majd az 1970-es években rájöttek, hogy az agy kognitív funkciójának megváltozásához nem feltétlenül kell nagymértékű érelmeszesedésnek vagy stroke-nak bekövetkeznie, ugyanis a kis erecskék elzáródása vagy megszakadása is komoly zavarokat okozhat az agyban – ekkor vezették be a multiinfarktusos demencia fogalmát. A ’70-es, ’80-as években vált nyilvánvalóvá, hogy az alzheimeres tünetek hátterében vaszkuláris zavar is állhat; az 1990-es években pedig bebizonyították, hogy morfológiai elváltozás nélkül, pusztán a véráramlás csökkent szabályozottsága is kognitív zavarokhoz vezethet – ide köthető a vaszkuláris kognitív zavarok korai felismerése – a Transzlációs Medicina Intézet igazgatója ezek bemutatása mellett szót ejtett az idős korral járó agyi mikrocirkulációs elváltozásokról is.
„Az agyban kialakulhatnak különböző érelzáródások, vagy érsérülések kapcsán vérzések – ezek súlyosan károsítják a központi idegrendszer funkcióit” – hívta fel a figyelmet dr. Benyó Zoltán, hozzátéve: az agyi mikro-vérzések a rutin vizsgálatokhoz használt MRI és CT eljárással nem láthatóak, azonban az idősek 30-50 százalékát is érinthetik, megszaporodásuk pedig a kognitív funkciók beszűkülését okozhatja. Ezt követően előadásában bemutatta a vér-agy gát életkorral összefüggő leépülését, valamint azokat a mikrocirkulációs elváltozásokat – pl. az endothél diszfunkciója, a romló neurovaszkuláris csatolás, az autoreguláció zavara, valamint a mikroér-hálózat ritkulása – melyek az Alzheimer kórhoz hasonló tüneteket okozhatnak.
Dr. Benyó Zoltán 1992-ben végzett a Semmelweis Egyetem általános orvosi szakán summa cum laude minősítéssel. 1998-ban orvostudomány kandidátusa (PhD) címet szerzett, 2006-ban megkapta a Magyar Tudományos Akadémia doktora minősítést, 2008-ban pedig habilitált. Számtalan tudományos és szakmai társaságban tölt be megbízatás: többek között a Magyar Élettani Társaság vezetőségi tagja; a Semmelweis Egyetem Rektori Pályamunka Értékelő Bizottság tagja; a Magyar Élettani Alapítvány kuratóriumának elnöke; a Semmelweis Egyetem Szociális és Esélyegyenlőségi Bizottságának elnöke; az MTA közgyűlési képviselője.
1992-1995 között TMB ösztöndíjas, 1995-2000 között egyetemi tanársegéd, 2000-2006-ban egyetemi adjunktus, majd 2006-tól 2010-ig egyetemi docens. 2008 és 2010 között igazgatóhelyettesi pozíciót töltött be, 2010 óta egyetemi tanár és igazgató – jelenleg a Transzlációs Medicina Intézetet vezeti és a Doktori Tanács elnöke.
Több elismerés és ösztöndíj tulajdonosa – többek között a Rektori pályamunka I. díjának; az Alexander von Humboldt Ösztöndíjnak; a Bolyai Kutatási Ösztöndíjnak; a Richter Gedeon Kutatási Jutalomdíjnak; a Marie Curie Individual Fellowship-nek; a Kiváló Tudományos Diákköri Nevelő egyetemi kitüntetésnek és a XXX. Jubileumi OTDK Emlékéremnek.
Főbb kutatási területei közé tartozik a vérkeringési rendszer élettana és kórélettana; az agyi vérkeringés szabályozása; az endothelium és a simaizom jelátviteli folyamatai; a lipid mediátorok élettani és kórélettani funkciói a vérkeringési rendszerben, valamint a tumor-angiogenezis szabályozása.
Az Acta Physiologica Hungarica és az Orvosi Hetilap szerkesztőbizottságának a tagja, bíráló tevékenységet lát el több tudományos folyóiratnál (pl. British Journal of Pharmacology; Neuroscience Letters; Journal of Neuroscience Research; Pathophysiology) és tudományos szervezetnél (Diabetes UK; ETT; Magyar Ösztöndíj Bizottság; National Heart Foundation of New Zealand; NKFIH).
Az egyetem – alapításának 250 éves jubileumára emlékezve – 2019-ben indította el a lakosságnak, főként az idősebb korosztálynak és hozzátartozóinak szóló ingyenes szabadelőadás-sorozatát. A Szenior Akadémián az érdeklődők az egyetem vezető professzorainak tolmácsolásában nyerhetnek bepillantást az orvostudomány legújabb eredményeibe, és kaphatnak hasznos ismereteket a leggyakoribb betegségekről, azok megelőzésétől a felismerésen át a terápiáig.
A teljes előadás diasora ide kattintva tölthető le (pdf).
A Szenior Akadémia előadásai visszanézhetőek erre a linkre kattintva az egyetem Youtube csatornáján
Szabó Ádám
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
