Előadásának kezdetén dr. Jávor András elmondta: az egészségügy a közjóhoz tartozik, annak egyik legfontosabb, vagyoni értéke. Bemutatta a közjóval kapcsolatos felfogások és meghatározások változásait Arisztotelésztől egészen a mai, alternatív definíciókig. Külön kiemelte Ciceró gondolatait, köztük a bonum commune fogalmát, amelyet máig használunk. „Eszerint közjóról akkor tudunk beszélni, ha a közösség elé nemes célokat tűzünk ki, és garantáljuk az állampolgárok külső és belső biztonságát, a jog érvényesülését és a rendet” – magyarázta, hozzátéve: a biztonság különösen fontos, hiszen amikor az ember egészsége veszélybe kerül, az alapvető biztonságérzete rendül meg, ahogy az a mostani járványügyi helyzetben is tapasztalható.
„A közjó szolgálatában, egészségpolitika” című előadásában az egykori államtitkár kitért a szolidaritás és szubszidiaritás kérdésére is. Előbbire jó példa a biztosítási rendszerek vagy az állami egészségügyi rendszer; utóbbi azt jelenti, hogy a problémákat azok keletkezési helyén kell megoldani, például partnerré téve az egyént az egészségmegőrzésben. A szociális jóléti állam működését az állampolgárok korábban akkor érezték megfelelőnek, ha mindig újabb plusz szolgáltatás vált elérhetővé – ennek fenntarthatósága azonban idővel megkérdőjeleződött. Emellett megjelent az a gondolat, hogy a gondoskodó állam fogyasztókat nevelt: az emberek azt gondolták, mindez jár nekik, és korlátlan formában, kimeríthetetlenül elérhető. Kiderült, hogy ez nem igaz, amihez hozzájárult a szolidaritás alapsejtje, a család válságba kerülése is – magyarázta dr. Jávor András, rámutatva: az alacsony gyerekszám, a nyugdíjrendszer jövője és az egészségügyi ellátás mind szorosan összefüggnek. „A hosszútávú gondoskodás magamról, családomról a felelős lét meghatározó jellemzője és a társadalom jövőjének záloga!” – emelte ki az államtitkár, aki szerint míg korábban a nagycsaládok tagjainak egymás iránti gondoskodása pótolta a nyugdíjrendszert, ma a fogyasztói szemlélet uralkodik.
Dr. Jávor András 1972-ben diplomázott a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen általános orvosként, 1977-ben belgyógyász szakorvosi vizsgát tett, majd 1981-ben társadalomorvostan szakorvos lett. Pályáját 1971-ben kezdte mentőtisztként az Országos Mentőszolgálatnál. 1972-től 1986-ig Szekszárdon a Tolna megyei Kórház belgyógyásza, később a Dokumentációs és Információs Központ vezető-főorvosa volt. 1986 és 1990 között a Népjóléti Minisztérium Gyógyító Ellátás Információs Központjának igazgatója Szekszárdon. 1988-tól 1990-ig a Szociális és Egészségügyi Minisztérium Egészségügyi Reformtitkárságának vezetője. 1990-től 1994-ig a Népjóléti Minisztérium közigazgatási államtitkára. 1994-től 2010-ig egészségügyi tanácsadó. 2001-ben az egészségügyi miniszter főtanácsadója, majd a Népegészségügyi Programiroda programigazgatója. Emellett 1999 és 2002 között az egyetem Informatikai Központjában az oktatás megbízott vezetője. 2007-től 2008-ig a TÁRKI- Egészség Tudásközpont vezetője. 12 évig vezette a Semmelweis Egyetemen az Egészségügyi Informatikai Fejlesztő és Továbbképző Intézetet, majd 2010-től 2012-ig kormányzati feladatot vállalt a Nemzeti Erőforrások Minisztériumában és az Emberi Erőforrások Minisztériumában mint közigazgatási államtitkár. 2012-2017 között a Magyar Kormánytisztviselői Kar elnöke, 2017-től tiszteletbeli elnöke. 2004-ben ő szervezte meg és indította el az Egészségügyi informatikus menedzser szakképzést, 2006-ban pedig az Egészségügyi ügyvitelszervező szak indítását a Semmelweis Egyetemen. Aktív szerepet játszott a Semmelweis Egyetemen az Egészségügyi Közszolgálati Kar megalakulásában is 2010-ben. Munkásságát Neumann-díjjal és Batthyány Lajos-díjjal is jutalmazták. 1994-ben megkapta a Magyar Érdemrend középkeresztet, 2017-ben pedig a Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal elismerést. Az Óbudai Egyetemtől 2012-ben, a Semmelweis Egyetemtől 2013-ben kapta meg a Pro Universitate kitüntetést.
A beteg szabadságáról és felelősségéről szólva dr. Jávor András kiemelte az élet védelmét, az egészség megőrzését és fejlesztését, valamint a gyógyításban való közreműködés kötelességét; a beteg képes az ellátási módjának, orvosának és intézményének megválasztására, az ajánlott beavatkozásba pedig bele is kell egyeznie, el kell fogadnia azt. Ezzel szemben az orvos szabadsága és felelőssége, hogy tudással és döntési kényszerrel rendelkezik, melyet a beteg és a közösség érdekének megfelelően, a költségtudatosságot szem előtt tartva kell alkalmaznia; közreműködik a gyógyító tevékenység formai kereteinek kialakításában és felelőssége van a kollégákkal és családdal szemben is. A volt államtitkár kitért az orvosi szolgálat vagy szolgáltatás közötti különbségre is.
Az orvosi szemléletváltozásról szólva dr. Jávor András kiemelte a hippokrátészi eskü jelentőségét, vagyis hogy soha nem szabad ártani. Míg a XX. század egyik nagy felismerése a prevenció jelentősége volt, a század végén fordulat következett be. A új koncepció lényege, hogy ha egészségügyi szakemberként egy beteggel állok szemben, akkor nem csak az ő javát kell figyelembe vennem, de gondolnom kell a populáció többi tagjára is” – magyarázta, hozzátéve: gyógyszerek, vizsgálatok indokolatlan használatával kimerülhetnek a források, így lehetséges, hogy mások ellátás nélkül maradnak. Az egészségpolitikusnak mindezek alapján folyamatosan ütköztetnie kell az egyéni és a közösségi érdekeket; a közjóra törekedve a populáció szintű egészségnyereség maximalizálására kell törekednie, miközben biztosítania kell a méltányos betegellátást, az individualizmus és a kollektivizmus elkerülésével.
Az egészség és a közjó kapcsolatáról beszélve dr. Jávor András kiemelte a településpolitika és településtervezés; a mobilitás és közlekedés; a környezet, lakhatás és egészséges táplálkozás; a sport, testmozgás és oktatás, valamint a kormányzás jelentőségét. Ezt követően demográfiai adatokkal és ábrákkal szemléltette, milyen kihívások várnak a jövőben az egészségpolitikusokra: az idősödő népesség várhatóan egyre több betegséget mutat majd fel, ráadásul ha súlyosbodnak a gazdasági problémák, az önmagában is betegséget okozó faktor lehet, ami növekvő morbiditással járhat; az orvostudomány innovatív eredményei pedig folyamatosan, évről évre több forrást igényelnek. Szó esett a technológia és egészségügy területén bekövetkezett új alkalmazásokról és változásokról is, mint például a betegségmenedzsment, vagy az etikai értékek hangsúlyának növekedése. Dr. Jávor András külön kitért az egészségünket veszélyeztető három legnagyobb rizikófaktorra, az elhízásra, az alkoholizmusra és a dohányzásra, valamint arra, mindezeket népegészségügyi szempontból hogyan lehet kezelni; kiemelve a 2011-ben bevezetett népegészségügyi termékadót és annak hatásait.
Az egyetem – alapításának 250 éves jubileumára emlékezve – 2019-ben indította el a lakosságnak, főként az idősebb korosztálynak és hozzátartozóinak szóló ingyenes szabadelőadás-sorozatát. A Szenior Akadémián az érdeklődők az egyetem vezető professzorainak tolmácsolásában nyerhetnek bepillantást az orvostudomány legújabb eredményeibe, és kaphatnak hasznos ismereteket a leggyakoribb betegségekről, azok megelőzésétől a felismerésen át a terápiáig. Az egészség- és orvostudomány iránt érdeklődő lakosságot megszólító előadás-sorozat szakmai vezetője dr. Nagy Zoltán professor emeritus.
A teljes előadás diasora ide kattintva letölthető. (pdf)
A Szenior Akadémia előadásai visszanézhetők az egyetem Youtube csatornáján
Szabó Ádám
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
