„Ha beteghez készülsz fiam, akkor tedd magad kényelembe, készülj rá teljesen, és fordulj felé minden figyelmeddel” – ezt az intelmet apai nagyapjától tanulta dr. Merkely Béla rektor, aki gyermekkorában maga is részese lehetett annak, ahogy a belgyógyász orvosként dolgozó idősebb dr. Merkel Keresztély az akkor és ma is több generációnak otthont adó budai ház falai között fogadta betegeit. A nagyapa – aki felülvizsgáló főorvos volt a János kórházban – pszichoszomatikus betegségekkel is foglalkozott, amihez pedig sok idő kellett, egy-egy órát is bent volt nála egy beteg, míg néhányan a rendelőnek helyt adó szoba előtt várakoztak. Ilyenkor csendben kellett lenniük az unokáknak, akiket annyira izgatott, hogy mi folyik a rendelőben, hogy nem egyszer a fülüket is próbálták az ajtóhoz tapasztani.
Az interjúnknak is helyt adó házat a dédnagyszülők és nagyszülők 1952-ben vették, ekkor költözött a család Mohácsról a fővárosba, éppen a nagyapa orvosi tevékenysége érdekében. A családban az orvosi hivatás ugyanakkor még távolabbi gyökerekre vezethető vissza. Nagy becsben tartották Fodor Józsefet, akinek a képe mindig is kint volt a falon. A közegészségtan első professzora, a hazai népegészségügy és epidemiológia úttörője, az orvosi kar egykori dékánja, valamint a pesti tudományegyetem rektora (1894/95) dr. Merkely Béla üknagybátyja volt.
A nagyszülői hatás ellenére a hét fiútestvér közül végül csak dr. Merkely Béla választotta az orvosi hivatást, amiben nagyapja mellett szerepe volt dr. Tasnádi Gézának, a közelmúltban elhunyt híres gyermek- és érsebésznek, első felesége édesapjának és nagy gyermekei nagypapájának. A rektor testvérei közül hárman is – apjuk nyomdokaiba lépve – testnevelő tanárként dolgoznak. Az apai hivatás ugyanakkor dr. Merkely Bélára is mai napig tartó hatással van. Mint fogalmaz, a sport náluk természetes módon a mindennapok része volt, már 3 éves koruktól jártak úszni, majd később vízilabdázni.
Galéria
Abba is belenőttünk – és erre a több mint 100 évet megélt nagymama különösen nagy figyelmet fordított –, hogy ismerjük és tiszteljük a felmenőket, a tradíciókat, a múltból gyökerező értékeket – meséli. A családi gyökerek fontosságát jól szimbolizálja a ma is többgenerációs, többlakásos ház, ahol dr. Merkely Béla gyermekei is felnőttek. Nagyobbik fia, dr. Merkely Gergő a Semmelweis Egyetem PhD-sa, jelenleg a Harvard Medical School, Brigham and Women’s Kórház ortopéd osztályának tudományos munkatársa. (Itteni kutatásairól szóló cikkünk ide kattintva olvasható.) Lánya, dr. Merkely Petra a Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika rezidense, az egyetem PhD-hallgatója. „Ilyen példák mellett, mint az édesapám és a nagypapám nemigen jutott eszembe mással foglalkozni, a betegek és a betegségek érdekeltek mindig is, így van a génjeimben megírva” – fogalmaz Petra, aki csak az állat- és a humán orvoslás között hezitált kicsit.
Gergő lassabban vette az irányt e pálya felé, a gimnáziumban versenyszerűen kosárlabdázott és minden idejét a sportba fektette, így csak az utolsó pillanatban választotta az orvosit, mert – mint azzal édesapja is biztatta – azzal nem zár be semmilyen kaput, sőt, sok további lehetőséget nyit ki. „Nagyapánk is neves orvos volt, gyermeksebész, úgy nőttünk fel, hogy a nagyobb családi étkezéseknél az aznapi operációkról is részletes beszámolót hallhattunk. Mikor átjöttek a barátok, meglepve vettük észre, hogy ők kevésbé érezték komfortosan magukat ebben a helyzetben. Minket ezek a történetek a legkevésbé sem zavartak, a mindennapjaink részei voltak” – meséli Gergő, hogy többek között miért érezte úgy, hogy neki is ez az útja. Végül az ortopédiában megtalálta azt a szakterületet, ahol a sport és az orvoslás találkozik. Személyes élmények alapján tetszett meg neki ez a terület, mikor keresztszalag-szakadással dr. Hangody László műtötte.
A nyolcéves Marcinak is kész válasza van már a mi leszel, ha nagy leszel kérdésre: „most már azt hiszem orvos”, mondja, és a megfogalmazás arra utal, hogy sokáig az embereket mentő tűzoltó volt a leginkább vágyott foglalkozás nála.
Dr. Merkely Béla remélni sem merte volna, hogy a gyerekei is ezt a hivatást választják. Máig él benne, hogy lánya a hatodik születésnapjára csak azt kérte, hogy „apa többet legyen itthon”. Márpedig egy orvosnál, válasszon bármilyen szakterületet, a hagyományos értelemben vett munkaidő sosem lesz működőképes. Petra azonban azt mondja, hogy bármennyit is dolgozott és volt emiatt távol az édesapja, a pozitív példa az erősebb számára. Abban is biztos volt, hogy az orvosláson belül mindenképp manuális szakmát szeretne választani, a szülészet-nőgyógyászatra annak sokszínűsége miatt esett a választása, gyakorlatilag az orvosi szakmák összessége jelen van benne apró szeletekben – véli, hozzátéve, hogy nem is könnyű a további specializációk közül választani. A sport szeretete természetesen az ő életében is jelen van, évekig TRX- és aerobic edzőként tevékenykedett, jelenlegi kutatási témájának is van sportos vonatkozása, a hormonális és nemi különbségek szerepét vizsgálja a vaszkuláris rendszerben.
A rektor azt mondja, számára sem volt könnyű döntés, hogy milyen területet válasszon a gyógyításon belül, ő azt vallja, sokszor nem is annyira szakmát, hanem tanárt választ magának az ember. A sorsa hatodévben, a heidelbergi ösztöndíjas év során dőlt el, ahol az ottani szívgyógyászati klinikán már beleláthatott, milyen jövő körvonalazódik a kardiológiában a katéteres intervenciók és az elektrofiziológia fejlődésével. A végzést követően a Városmajorba került, ahol mestere, dr. Szabó Zoltán professzor határozta meg leginkább pályáját, de meghatározó mentorai voltak a kutatás terén dr. Juhász-Nagy Sándor, míg a kardiológiában dr. Tenczer József professzorok. Az orvosi pályán a családi hatások mentén indult el, de mesterének és mentorainak köszönhető, hogy eljutott oda a kardiológiában, ahol most tart – fogalmaz.
A Merkely család a közelmúltban egy újabb orvossal bővült. Dr. Merkely Gergő és felesége, dr. Karády Júlia a harmadéves belgyógyász gyakorlaton találkozott először egymással és január elején kötöttek házasságot. Júlia nagyszülei és édesanyja is orvosok voltak, mikor azonban ő is e hivatás mellett döntött, nagyapja, dr. Csengődy József azt tanácsolta, hogy dolgozzon néhány hónapot a betegek mellett, mielőtt elkezdi az orvosit. Így került a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikára, annak köszönhetően, hogy ebben az időben nagyapja kezelőorvosa dr. Merkely Béla volt. Meghatározó és fantasztikus volt számára első műtői élménye is, megengedték ugyanis, hogy jelen legyen nagypapája pacemaker beültetésén. „Így alakult, hogy Merkely professzort régebb óta ismerem, mint Gergőt, sőt mivel az én nagyapám is érsebész volt, a nagyszülők is ismerték egymást, mindketten a hazai érsebészek első generációjához tartoztak” – meséli Júlia, aki jelenleg szintén a Semmelweis Egyetem PhD-sa, valamint Gergőhöz hasonlóan kutatói pozícióban dolgozik a Harvardon, a Massachusetts General Hospitalban.
És hogy a családban milyen plusz köteléket jelent a közös hivatás és a közös egyetemi gyökerek? Mint mesélik, a családi online chat-csoportban a személyes dolgok mellett gyakran orvosi tartalmakat, szakmai érdekességeket is megosztanak egymással, ha pedig kérdés merül fel, valaki biztos tud választ adni, hiszen hárman lefedik az orvoslás három nagy területét. Emellett a családi beszélgetésekből könnyen stratégiák is alakulhatnak, dr. Merkely Béla nemcsak apai, hanem „rektori” füllel is hallgatja a Harvardon, vagy éppen a szülészet-nőgyógyászat terén szerzett tapasztalatokat, hogy milyen jó gyakorlatokat lehetne átvenni, meghonosítani az egyetemen.
A nagyapa, idősebb dr. Merkel Keresztély hatással volt dr. Merkely Béla unokatestvérének, ifjabb Dr. Merkel Keresztélynek a pályaválasztására is. „Nem is volt más út; édesanyám is orvos volt, szájsebészként tevékenykedett” – mondja a Szent Imre Kórházban, valamint angol és spanyol nyelvterületen dolgozó sebész, akinek fő szakterülete a vastagbél- és az emlősebészet. Lánya, dr. Merkel Eperke jelenleg a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika rezidense, az egyetem PhD-hallgatója. Ő azt meséli, hatéves kora óta tudja, hogy orvos szeretne lenni, amiben nagy szerepe volt a családi hagyományoknak. Kezdetben édesapjához hasonlóan sebésznek készült, végül az alkatához testhez állóbb, de a manualitást szintén igénylő kardiológiát választotta, jelenleg a pacemaker-műtő munkacsoport tagja. A család két ágában a vezetéknév különbözőségének oka a családi anekdoták homályába vész. Egy biztos, dr. Merkely Béla 1942-ben született édesapja már y-al viselte a vezetéknevét, míg két évvel idősebb bátyja anyakönyvében anélkül szerepelt a név.Dobozi Pálma
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
