Az egyetem munkatársai által beadott védőoltások száma - 2021. szeptember 19.
388359 Összes oltás
Egyikük sem gyermekkorától fogva akart gyógyítással foglalkozni, mégis ezt választották, mivel mindkettőjüknek ugyanaz volt a célja: segíteni más embereken. A még a 250. jubileum alkalmából indított Generációk az egyetemen című interjúsorozatunkban dr. Perczel-Forintos Dóra klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta és fia, dr. Perczel Kristóf aneszteziológus meséltek a hivatásukról.

Dr. Perczel-Forintos Dóra egyetemi tanár 2001 óta a Klinikai Pszichológia Tanszék vezetője. Pályaválasztása kapcsán elmondta, igazi dilemma volt, mert mind a zene, mind az irodalom nagyon érdekelte. Hosszú éveken át zongorázott, orgona tanszakra járt a konzervatóriumban, ezért felmerült a zenei pálya lehetősége is; ugyanakkor szülei és az ő felmenőik is jogászok voltak, a család inkább humán érdeklődésű, sokat olvastak, a műveltséget mindig fontosnak tartották. Ezen keresztül fogalmazódott meg, hogy irodalomtanár legyen, illetve később az, hogy valamilyen segítő hivatást válasszon. Noha az orvosi pálya lehetősége is felmerült benne, de hosszas keresgélés után felismerte, hogy a pszichológia lesz a hivatása. 1978-ban érettségizett, akkoriban a pszichológia szakra nagyon nehéz volt felvételt nyerni, mert Magyarországon csak az Eötvös Loránd Tudományegyetemen (ELTE) oktatták, mindössze 12 főt vettek fel – emlékszik  vissza.

Az, hogy ez a választás mennyire volt jó döntés, nem is kérdés számára. „A pszichológia számos területe mind a mai napig inspirál, nagyon érdekesnek tartom megérteni az emberi személyiséget és annak működését; hogy mi vezérel valakit, mit miért tesz” – vallja dr. Perczel-Forintos Dóra. Pályája kezdetét felidézve elmondta, hogy már negyedéves korában bejárt a Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikára dr. Tringer László mentoráltjaként. Mint elmondta, a klinika mindig is nyitott volt az újabb irányzatok felé: bár Magyarországon a pszichoterápiát alapvetően áthatja a Freud-féle pszichoanalitikus szemlélet, itt már akkoriban volt lehetőség korszerű viselkedés- vagy kognitív terápiával foglalkozni – tette hozzá. Szerencsésnek vallja magát, amiért módja volt együtt dolgozni az ország első – szintén Tringer László professzor által elindított – pszichoterápiás ambulanciáján többek között néhai Kopp Máriával is, akitől a kutatói szemléletet is eltanulhatta.

Három gyermeke közül a legidősebb, dr. Perczel Kristóf szintén a Semmelweis Egyetemen, az Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Klinikán dolgozik. Elmondása szerint számára sem volt egyértelmű az orvosi hivatás választása, kanyargós úton jutott ide. Mint visszaemlékezett, a természettudományok mindig érdekelték, de idővel – a meghatározó tanáregyéniségeknek is köszönhetően – egyre inkább erősödött benne a humán érdeklődés, ezért érettségi körül kicsit elbizonytalanodott a további útját illetően. Felvették a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karára, de egy évet kihagyott, ez alatt filozófiát tanult és mentőzött. „Abban biztos voltam, hogy mindenképp segítő munkát szeretnék végezni” – ismertette édesanyjához hasonlóan a legfőbb motivációját. Orvosi tanulmányaira intenzív útkeresésként emlékszik vissza. Végül egy személyes tapasztalat irányította szűkebb szakmája felé: egyik nagyon jó barátja súlyos baleset miatt hetekig feküdt intenzív osztályon. Meghatározó tapasztalat volt, hogy a kontaktusképtelen fiú utólag több dologra is emlékezett, ami a betegágy mellett elhangzott. Ekkor kezdett érdeklődni a szuggesztív kommunikáció és a hipnózis, mint a módosult tudatállapotokban hatékony kommunikációs formák iránt. Az intenzív terápián belül – a holisztikus szemlélet jegyében – a szuggesztív kommunikáció és a hipnózis is érdekli. „Nagyon fontosnak érzem aneszteziológusként azt a törekvést, hogy ne csak a fájdalmat csillapítsam, hanem a személy szenvedését is csökkenteni tudjam” – mondja dr. Perczel Kristóf.

Az intenzív terápiában is van helye a pszichológiának és a kommunikációnak – vélekedik anya és fia szakmájuk közös pontjairól. Mint elmondták, a kiszolgáltatott testi állapotban a kontrollvesztettség és az eszköztelenség fontos negatív alapélmények, amelyekre erősen beszűkül a páciens figyelme, egyfajta negatív módosult tudatállapot jön létre. Ennek oldására megfelelő kommunikációs stratégiákkal az egyén belső erőforrásai mozgósíthatók. Mindezt alátámasztja, hogy a klinikai szakpszichológus rezidensképzés 2012-es bevezetése óta egyre több klinikai területen (pl. belgyógyászat, bőrgyógyászat, aneszteziológia, koraszülött osztályok, szülészet-nőgyógyászat stb.) merül fel igény a komplex szemléletű gyógyítás érdekében klinikai pszichológusok bevonására. Fontos ugyanakkor, hogy a napi ellátásban szükséges hatékony kommunikáció nem igényel feltétlenül pszichológusi végzettséget, a szuggesztív kommunikáció eszköztára minden ellátó számára megtanulható és elérhető – tette hozzá dr. Perczel-Forintos Dóra.

„Gyermekkorunkban úgy nőttünk fel, hogy azt láttuk, a hivatást megtalálni kulcskérdés: hogy olyasmivel foglalkozzunk, ami megfelel az önazonosságunknak, igazán mélyen érdekeljen minket és úgy érezzük, hogy akkor is ezzel foglalkoznánk, ha egy fillért sem kapnánk érte” – hangsúlyozta dr. Perczel Kristóf, akinek öccse idegsebész rezidens az Országos Klinikai Idegtudományi Intézetben, húga pedig pszichológus, aki a művészettörténetet is elvégezte és kutatással foglalkozik. Kristóf hozzátette, hogy – a munka szeretete ellenére – a szüleik figyeltek arra, hogy rengeteg minőségi időt töltsenek el velük, a mai napig gyakran szerveznek közös kirándulásokat, utazásokat, noha a család egyre bővül. „Mindig nagyon tetszett, hogy mindketten sokra vitték a szakmájukban, de sosem a pozíció vagy a karrierlehetőség miatt dolgoztak, hanem mert egyszerűen nagyon érdekelte őket a hivatásuk” – vélekedett.

Dr. Perczel-Forintos Dóra elmesélte, hogy tudatosan döntöttek úgy a férjével, hogy rögtön az egyetem elvégzése után családot alapítanak. Három gyermekükkel összesen 6 évet volt otthon GYES-en, eközben elkísérték férjét, dr. Perczel András biokémikus egyetemi tanárt az Egyesült Államokba, aki ott egy három éves ösztöndíjjal kutatott. A gazdagon felszerelt amerikai könyvtárakban és a Harvard Egyetemen ismerte meg illetve később Oxfordban mélyítette el  tudását a modern kognitív pszichoterápiáról. Mind a mai napig az a legfontosabb célja, hogy ezt a tudását átadja a fiataloknak annak érdekében, hogy ezek a módszerek elérhetőek legyenek itthon is a betegek számára. Nőként természetesen nagy kihívás a család és hivatás egyensúlyát megtalálni. Ezért sokszor hangsúlyozza diákjainak, hogy a késleltetés képessége nagyon fontos mindenkinek, de különösen egy nőnek az életében: ne a gyermeknevelés időszakában akarjon a munkájában elmélyülni, hiszen a szakma megvárja az embert, de a család nem. A gyerekek hamar felnőnek, ezért fontos, hogy akkor szenteljünk időt és figyelmet nekik, amikor szükségük van rá és itt van az ideje. Épp ezért fordult érdeklődése a mindfulness és hazai elterjesztése felé, amely a napjainkban oly fontos tudatos jelenlétre hívja fel a figyelmet.

Keresztes Eszter
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem

A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs és Rendezvényszervezési Igazgatósága tette közzé.