Heiner Kinga, a Pető András Kar (PAK) Gyakorló Óvodájának vezetőhelyettese mindig tudta, hogy gyermekrehabilitációval szeretne foglalkozni – középiskolás évei után az Országos Sportegészségügyi Intézetben, ismertebb nevén a Sportkórházban kezdett el dolgozni fizioterápiás-segédasszisztensként, majd 1985-ben véletlenül, egy ismerőse révén hallott a konduktorképzés lehetőségéről az egykori Pető Intézetben, aminek akkori első évfolyamához különleges engedéllyel, a tanév megkezdése után két héttel csatlakozott.
Pedagógus pályafutása alatt számtalan kedves történetet élt át, mégis, amit a legemblematikusabbnak talál, karrierje kezdetéhez kötődik: Egyszer egy kisgyerekkel dolgoztam, akinek nem volt jó a lábtartása, mert nagyon hátrafeszültek a térdei. Hári Mária doktornő hirtelen megjelent mögöttem, körülnézett, talált egy papírgurigát, amit összenyomott és betette hátra, a lábortézisbe. A lábtartás ettől az apróságtól tökéletes lett! Ez a momentum úgy gondolom, hogy a szakmánkra nagyon jellemző, hiszen folyamatosan kreatív megoldásokat keresünk, valljuk, hogy minden, amiről nem is gondolnánk, hogy jó valamire, tökéletesítheti a fejlesztőmunkát.
Kedvenc helye az óvodában a Kisvakond csoport terasza, melyet levegőzésre használnak elsősorban a gyerekek. 1985-ben, az épület átadásakor érkeztem ide, mondhatom, hogy azóta „belaktam” az egészet és végigkísértem változásait. Sokat dolgoztam a IV. emeleti csoportban, ami már viszonylag magasan van, és ahonnan belátható Budapest nagy része, a Svábhegy és a Rózsadomb is. Ha munkám során szeretnék egy pillanatra megállni, feltöltekezni, mindig ide jövök. Nemcsak a jó levegő és a kilátás miatt, hanem, mert itt vannak az önfeledten játszó gyerekek is – számomra ez mindennél kedvesebb – meséli.
Heiner Kinga 34 éve dolgozik a karon: több mint két évtizedig konduktorként, később csoportvezetőként az óvodában, majd elvégezve a Eötvös Loránd Tudományegyetemen a speciális pedagógia szakot, illetve vezetői- és minőségbiztosítási szakvizsgát téve a Corvinus Egyetemen, az óvodavezető felkérte helyettesének. „Úgy érzem, hogy óvodavezető-helyettesként a helyemen vagyok: munkámmal nemcsak a gyerekekért, hanem a szakmáért, a munkatársaimért is tudok tenni” – tette hozzá végül.
Vona Zsófia
Fotó: Tatai Balázs – Semmelweis Egyetem
Cikksorozatunkban egyetemi polgárokat kérünk arra, hogy mutassák meg a kedvenc egyetemi helyszínüket. Az alapítás 250. jubileuma alkalmából indított sorozat további részei megtekinthetők a Semmelweis 250 honlapon.
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
