Szomorú eseménnyel indult a 2018-as év! Az év második munkanapjára virradóra Donáth Tibor professor emeritus, az anatómia koronázatlan királya és doyenje, elment. Ezúttal az örök vidám, egy-egy nevettető megjegyzésre mindig kész személyisége nem tudta tompítani a lesújtó hírt. A mindenki által tisztelt, régóta súlyosan beteg professzor távozása a Semmelweis Egyetem rektora számára egy igen nagyra becsült pályatárs elvesztése is, akinek hiánya Magyarország és a világ morfológusait egyaránt nagyon érzékenyen érinti.
Az anatómia tudományának művelői Donáth professzort igen magas szinten jegyzik. Munkásságának egyik legmarkánsabb eleme az anatómiai nevezéktan értelmezése és magyarázata volt, de jó kedélye, fantasztikus oktatói kvalitásai és szellemes stílusa mellett igazi literátor volta is közrejátszott ismeretségében és népszerűségében. A diszciplína művelői, de a szélesebb orvostársadalom tagjai szinte kivétel nélkül Donáth Tibor számtalan hazai és külföldi kiadást megért terminológiai témájú művein nevelkedtek. Ezek közül a legismertebb az „Anatómiai nevek” című igen népszerű könyv, amely egyetlen orvos és egészségügyi szakember könyvespolcáról sem hiányozhat. Fogorvosi anatómiai tankönyve és a szintén nagyon jól ismert „Anatómia – Élettan” és „Az emberi test felépítése” című művei ma is keresett tételek a könyvesboltok és antikváriumok kínálatában. Utóbbi mű 1967-ben „Az év legszebb könyve” elismerésben részesült.
Donáth Tibor 1950-ben szerzett orvosdoktori diplomát a Budapesti Orvostudományi Egyetemen. A ma már Semmelweis Ignác nevét viselő egyetem Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézetében 1946-tól haláláig megszakítás nélkül végezte oktatói és tudományos munkáját. Az egyetemi névváltoztatás évében, 1969-ben lett az Anatómiai Intézet egyetemi tanára, de korábban két évig (1961 és 63 között) az Intézet önálló, megbízott tanszékvezetője volt. Amikor 1963-ban Szentágothai Jánost nevezték ki igazgatónak, az Intézet igazgatóhelyettese lett. A FOK-on az anatómia, szövet- és fejlődéstan tantárgy előadótanára, az ÁOK-on pedig a német nyelvű orvosképzés tanára volt. Közben az ELTE neveléslélektani szakát is elvégezte1969-ben.
Fontosabb kitüntetései: az oktatásügy kiváló dolgozója (1965), a Helsinki Egyetem díszemlékérme (1969), az Egészségügyi Miniszter Elismerő Oklevele (1976), Semmelweis Jubileumi Emlékérem (1976), Kiváló Munkáért emlékérem, Markusovszky-díj (1985, 1988), a Purkinje Társaság honoris causa doktora, Huzella-díj (1995), MOTESZ-díj (1995), Pro Universitate kitüntetés (2006), Gyémántdiploma (2010), a Magyar Érdemrend lovagkereszt polgári tagozat kitüntetése (2014).
Utolérhetetlen kommunikációs készsége eleve az egyetemi oktatói karrier felé orientálták. Személyében tökéletesen ötvöződött a diszciplínáját tudományos igénnyel művelő kutató, a morfológiai nómenklatúra iránt különleges érzékkel rendelkező oktató, végül a felülmúlhatatlan előadói és írási készséggel rendelkező literátor. Számára a szavak, a nyelv, a nómenklatúra játék volt, ha úgy tetszik, nevezhetjük ezt a képesség-kombinációt „szín-játéknak” is. Ha valaki végigolvassa a nyolcvanas években született ünnepi beszédeit és megnézi a ránk maradt képeket méltán híres performanszairól, akkor szemernyi kétsége sem lehet afelől, hogy imádott szerepelni, és imádott szójátékot („groteszk szófacsarást”), viccet, szarkazmust csempészni mindennapi életünkbe. Magát egy írásában homo ludens ethimologicus et semantologicusnak nevezte. Kérem, hogy ismét olvassák el az „Anatómus lettem a SOTE-n” című művet (Medicina, 1998). Otthonosan mozgott a zenetörténetben, de a képzőművészet szeretete és morfológiai összefüggéseinek élvezete is repertoárja része volt. A Magyar Orvos-írók és -Képzőművészek Körének alelnöke volt…
Donáth Tibor az egyik legbonyolultabb és talán a legegzaktabb nómenklatúrát használó diszciplína, az anatómia művelője, mestere és művésze volt, nem csodálkozhatunk azon, hogy a nyelvi mesterkedések, titkok, néha zavarba ejtő kétértelműségek, utalások zseniális mestereként, zsonglőreként tartjuk számon. Humorban, nyelvi leleményességben „nem ismert tréfát”, és hallgatói óriási haszonélvezői voltak e képességének. Aki az anatómia elsajátításának élményét átélte és átérezte, annak a számára nem kétséges, hogy egy ilyen derűs, humoros szemlélettel a rendkívül nehéz tantárgy automatikusan élvezetté válhatott és maradhatott akár egy életen át. Donáth professzor egyik legújabb munkájában, a „Négynyelvű Anatómiai Szótár”-ban minden hivatalos anatómiai fogalom angol, német és magyar nyelvű megfelelőjét adja meg, megteremtve ezáltal a modern magyar anatómiai nevezéktant is. A „Magyar Orvosi Nyelv” című rendkívül nívós lap szerkesztőbizottságának a tagja volt több mint másfél évtizeden keresztül.
Ha valakinek az eddig felsorolt elképesztő oktatói-előadói képességek és nyelvi teljesítmények nem volnának elegendőek ahhoz, hogy megállapítsák, mi kell a sikeres oktatói karrierhez, hadd utaljak „Krónikás is voltam a Semmelweis Egyetemen” (Semmelweis, 2012) címmel megjelentetett remekművére. Ebben a megelőző húsz év jelentősebb eseményeiről számolt be. A „krónikás” megnevezés magyarázata egyébként abban keresendő, hogy az „Orvosegyetem”, majd „Semmelweis Egyetem” című nagysikerű lap Szerkesztőbizottságának elnöke, felelős kiadója, végül a szerkesztőbizottság tiszteletbeli elnöke volt, és írásai évtizedeken keresztül a lap legnépszerűbb olvasmányai voltak.
Kedves Tibor! Köszönöm, hogy halhatatlan műveiddel segítettél a morfológia és a nómenklatúra útvesztőjében eligazodni. Szomorúan, de hálásan gondolok arra, hogy életeddel és műveiddel halálod után is példát mutatsz a leendő orvos- és fogorvostanhallgatóknak. Adja Isten, hogy életműved a magyar orvosképzés sikereit öregbítse! Búcsúzóul hadd idézzem egy ifjúkori „zsengédet”:
„Álmok bús hajósa lettem,
Minden gondot félretettem
S lágy hullámi tengerében
Végre megnyugvásra leltem.”
Isten áldjon azon az ismeretlen úton, amelyen 2018. január 3-án elindultál.
Szél Ágoston
Életének 91. életévében, 2018. január 3-án hajnalban hosszan tartó betegség után elhunyt dr. Donáth Tibor, az Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet professor emeritusa, akit a Semmelweis Egyetem saját halottjának tekint.
Dr. Donáth Tibort 2018. február 2-án, 14 órakor a Fiumei Úti Sírkertben búcsúztatják családja, barátai, kollégái és tanítványai.
A kilencvenedik születésnapja alkalmából vele készült interjú erre a linkre kattintva olvasható…
