Dr. Domján Gyula elsődleges célja már akkor az Egészségtudományi Kar oktatásának és kutatásának egyetemi szintre emelése volt, amikor az még főiskolai karként működött. Később, az Egészségfejlesztési és Klinikai Módszertani Intézet élén eltöltött nyolc éve alatt is ezt tartotta szem előtt, most leköszönő igazgatóként az idei Semmelweis Napon arany pecsétgyűrűt vehetett át. Mint mondja, a kitűzött célt sok szempontból sikerült megvalósítani, törekvéseit pedig utódja is folytatni fogja.
Dr. Domján Gyula több mint negyven éve vesz részt az Egészségtudományi (ETK) és az Általános Orvostudományi Kar (ÁOK) munkájában. Már akkor szoros kapcsolat fűzte az ETK-hoz, amikor az még Orvostovábbképző Intézet, majd a Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem Egészségügyi Főiskolai Kara volt. A karon zajló belgyógyászati oktatás elindítójaként, később pedig az Egészségfejlesztési és Klinikai Módszertani Intézet élén is arra törekedett, hogy az ETK-s hallgatók egyetemi színvonalú oktatásban részesüljenek, és mivel az intézet munkatársai végzik a klinikai alaptárgyakat oktatását, itt a kar szinte valamennyi hallgatója megfordul. „A legfontosabb az volt, hogy ne kerüljön ki a karról olyan hallgató, akinek nincs bizonyos szintű egészségügyi jártassága” – fogalmaz a leköszönő igazgató, aki az oktatásban ennek elérése érdekében számos újdonságot vezetett be. Szerepe volt egyebek mellett a nem fertőző betegségek, illetve a klinikai alapismeretek oktatásának bevezetésében. Olyan típusú tantárgyakat is elindítottak az ÁOK-kal együttműködve, amik a korszerű epidemiológiai szemléletet, illetve a szűrésekhez kapcsolódó ismereteket adják át. Erre elmondása szerint azért volt szükség, mert a szűrésekről való ismeretek meghatározzák a jövő népegészségügyi paramétereit.
Az egyetemi mércét az intézet munkatársainak tudományos tevékenységében is mindig szem előtt tartotta. Mivel véleménye szerint ez egy főiskolai kartól korábban nem is lett volna elvárható, ezért igyekezett minél több tudományos rendezvényt beiktatni az intézet életébe. Emellett kezdeményezte a kutatások fejlesztését is, aminek köszönhetően az ETK-n jelenleg egyebek mellett a magyar populációt érintő közegészségtani és járványtani kérdésekkel, illetve DNS vizsgálatokkal is foglalkoznak.
Jövőbeli terveiről szólva közölte: rengeteg feladata van még az egyetemen. Egyrészt a Patológiai Tudományok Doktori Iskolának egyik programvezetőjeként szeretné elősegíteni, hogy a fiatalok minél több publikálási lehetőséghez jussanak, illetve hogy az ETK intézeteiben minél több PhD munka születhessen. A PhD dolgozatok egységes értékelését is célul tűzte ki, a doktori iskolán belül ugyanis véleménye szerint jelenleg ezt az igen eltérő eredmények nehezítik. Azt is el akarja érni, hogy a jelenleginél jóval több egyetemi oktató vegyen részt az ETK képzéseiben, ezzel is kibővítve a kar hallgatóinak szaktudását. „Cél, hogy a karok munkatársai, illetve az elméleti oktatás és a tudományos munka minél hatékonyabban együtt tudjon működni. Bár az egyetemen zajló munka eltérő tudományterületeken zajlik, mégis valamennyi dolgozó egységes szellemben és oktatási rendszerben teszi a dolgát” – vélekedik. Az I. Sz. Belgyógyászati Klinikán ezentúl is részt vesz a betegellátásban, az ott végzett kutatásai során pedig továbbra is a véralvadási zavarban szenvedő betegek hosszú távú életminőségét és rehabilitációs lehetőségeit vizsgálja. Az I. Sz. Belgyógyászati Klinikán végzett tevékenység és a Laboratóriumi Medicina Intézetben folytatott munka igen szorosan összefonódnak és szolgálják az egyetemi oktatást, a továbbképzést és az egységes korszerű klinikai szemléletet – fogalmazott.
„Amióta nem vagyok intézetvezető, bár továbbra is zsúfoltak, mégis könnyebbek a hétköznapjaim, hiszen mindig az igazgató felé a legnagyobb az elvárás” – vallja dr. Domján Gyula, aki szerint törekvéseit utódja, dr. Szabó László, a Védőnői Tanszék vezetője is támogatja, így az intézetben folyó munkának töretlen folytatását vetíti előre.
Nemes-Mozer Mária
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
