Közös emlékszimpóziumot tartott Semmelweis Ignác tiszteletére a Semmelweis Egyetem és a Magyar Tudományos Akadémia. A Semmelweis-év keretében rendezett programon dr. Kosztolányi György levezető elnök, az MTA Orvosi Tudományok Osztályának elnöke köszöntötte a résztvevőket, hangsúlyozva: arról a magyar orvosról lesz szó, aki nem folyóiratokban megjelent impakt faktorokkal írta be magát az orvostudomány történetébe, hanem egy olyan „impakttal”, amit azóta sem lehetett felülmúlni.
Dr. Monos Emil, az egyetemi Semmelweis-emlékév Bizottság elnöke, a másik levezető elnök köszöntőjében kiemelte a jelentőségét annak, hogy az UNESCO annak Magyar Nemzeti Bizottsága kezdeményezésére megünneplésre méltónak tartotta Semmelweis halálának 150. évfordulóját. Semmelweis felismerésének köszönhetően a nagybetűs életet is ünnepelhetjük ebből az alkalomból – fogalmazott.
A szimpóziumon köszöntőt mondott dr. Szél Ágoston rektor, aki kiemelte: ma a Semmelweis doktrína olyan fokú elismerését ünnepelhetjük, mely az egyetem névadója számára biztosítja a legnagyobb orvos címet. 
Semmelweis Ignác a mikrobákról mit sem tudva, korát megelőzve fedezte fel a gyermekágyi láz és a klórvizes kézmosás közötti összefüggést. Félelmetesen egyszerű felismerése nyomán kevés befektetéssel lehetett volna tenni a betegség megelőzéséért, a pályatársak mégsem vettek erről tudomást. Nem fordult időben a tudományos közvéleményhez, hanem szűkebb környezetében folytatta szélmalomharcát. A rektor szerint kivételes, hogy még 150 évvel a halála után is tudunk újat mondani Semmelweis hagyatékáról.
Varga Benedek, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum főigazgatója előadásában hangsúlyozta, hogy Semmelweis esetében a felfedezés ténye és a felfedező sorsa nem szétválasztható. Meglátása szerint nem annyira a kortársak vaskalaposságában rejlik elutasítottsága, hanem a régi rendszerben: Pasteur és Koch felfedezéséig értelmezhetetlen volt felismerése. Szerinte nem a tudományos viták őrölték fel Semmelweis egészségét, maximum hozzájárulhattak személyisége átalakulásához. Az utókor emlékezete számára azonban a kettő összekapcsolása elengedhetetlen volt ahhoz, hogy a Semmelweis-kultusz kiépülése során leginkább az önmagát feláldozó orvosként kerüljön be a köztudatba. Személye korszakalkotó tudományos felfedezésnél is többet jelképez; a 20. század végére Semmelweis minden hivatásáért áldozatot hozó, és a hatalmasságoknak kiszolgáltatott szakember képviselője lett – jelentette ki.
Dr. Rigó János, az egykori „Semmelweis klinika”, az I. Sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika igazgatója „Semmelweis a pesti egyetem szülészeti tanszéke élén” című előadásában egy, az egyetemi levéltár segítségével végzett érdekes gyűjtést is ismertetett a Semmelweis által adott osztályzatokról. Ebből kiderül, hogy tíz éves ténykedése alatt egyre jobb minősítéseket, jegyeket adott a diákoknak, a végén az osztályzatok átlaga a 4-est közelítette, az elégtelenek száma pedig csak 1 százalék volt. Semmelweis elkötelezett oktató volt, tanévenként 200 hallgatót tanított magyar és német nyelven. Dr. Rigó János kiemelte azt is, hogy a pesti egyetemen kezdte el a tudományos publikálást, fő művei is ebben az időszakban íródtak, és ő harcolta ki a klinika új épületbe helyezését is. Itt született híres Utasítványa is, mely tartalmazta, mit tegyenek az orvosok és ápolók a gyermekágyi láz elkerülése érdekében.
Dr. Rosivall László, a Kórélettani Intézet egyetemi tanára Semmelweisről mint a kórélettani kutatás úttörőjéről beszélt. 1844-ben szerzett diplomát és három évvel később olyan felfedezést tett, melyről még mindig beszélünk – mutatott rá. A klinikai kórélettani kutatási módszerek közül alkalmazta a statisztikát, a megfigyelést, a boncolást és az állatkísérleteket. Emlékeztetett arra, hogy Semmelweis a kezdetektől a gyermekágyi láz leküzdésének szentelte életét, idézte tőle azt a megállapítást, miszerint 1848-ban, amikor az egész évben szigorúan végezték a klórmeszes kézmosást, az I. Osztályon a 3556 gyermekágyasból 45, vagyis 1,27 százalék halálozott el. Szólt az Orvosi Kaszinó 1906-ban készült és elveszett Semmelweis-serlegének tavalyi újrakészíttetéséről, valamint az angolszász területen használt kifejezésről, a Semmelweis-reflexről, vagyis az új felismerések automatikus elutasításának reflexéről.
Dr. Bódis József, a Pécsi Tudományegyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának igazgatója úgy fogalmazott, óriási hatása volt Semmelweisnek a szülészet-nőgyógyászatra és a manuális szakmákra. A tudományos orvosi statisztika úttörőjének nevezte Semmelweiset, és rámutatott, hogy akkor ismerte fel a különböző esetek közötti összefüggéseket, mikor még gyermekcipőben járt az orvostudomány, és a baktériumokról, mikrobákról mit sem tudott. Kitért ugyanakkor arra is, hogy hiába ilyen régi „találmány” a kézmosás, egy brit felmérés szerint például az orvosok 47 százaléka nem most megfelelően kezet. A szülészet-nőgyógyászat terén, például a koraszüléssel, vagy a méhen belüli halálozással kapcsolatban ma is vannak kihívások, kellenének az újabb Semmelweisek – fogalmazott.
Dr. Molnár László, a Levéltár vezetője előadásában arról beszélt, hogy 14 évig tartott, mire az egyetem fel tudta venni Semmelweis Ignác nevét, ami szavai szerint mai szemmel nézve elég érthetetlen.
Előzményként megemlítette, hogy 1951-ben vált önállóvá az orvosképzés, amikor szovjet mintára átszervezték a felsőoktatást. Semmelweis nevének felvétele először 1955-ben merült fel, Semmelweis pesti tanárságának 100 éves évfordulója alkalmából, és hiába támogatta ezt az egyetemi tanács, mégsem történt semmi az ügyben. A névváltoztatás kérdése ezután hosszú időre lekerült a napirendről. A második próbálkozás Semmelweis halálának 100., illetve születésének 150. évfordulója kapcsán merül fel újra: 1968-at, a második évfordulót jóvá is hagyta a minisztérium. A névváltoztatásra azonban mégsem ekkor, hanem egy évvel később 1969-ben, az egyetemi bicentenárium apropóján került sor: nagyszabású rendezvénysorozat keretében a Budapesti Orvostudományi Egyetem felvette a Semmelweis Orvostudományi Egyetem nevet.
Semmelweis-emlékek a Kárpát medencében címmel tartott előadást dr. Romics Imre, az Urológiai Klinika korábbi igazgatója. Beszámolójából kiderült, hogy nincs Semmelweishez köthető emlék Erdélyben, a Felvidéken, a Délvidéken, Szlavóniában és Horvátországban. Magyarországon viszont számos intézmény, szervezet, utca, tér, szobor, dombormű, festmény, rézkarc, bélyeg, film és elismerés őrzi a nevét.
Dr. Kapronczay Károly, a Semmelweis Múzeum, Könyvtár és Levéltár korábbi főigazgatója emlékeztetett arra, hogy Semmelweis abban a korban élt, amikor a politika javítani akart az emberek szociális helyzetén, beleértve az egészségügyet is. Ennek eredményeként megszületik egyebek mellett a 15 fejezetes közegészségügyi törvény is, amely meghatározta az egészségügyi igazgatás szerveit, rögzítette, milyen a modern kórház és azok építésével is számolt. Ebben a korban teremtik meg az iskolaegészségügyi hálózatot, az anya és csecsemővédelmi rendszer alapjait. A prevenció gondolata Semmelweistől indult el és ez a törvény a mai egészségügy alapja – hangsúlyozta dr. Kapronczai Károly.
Dr. Réthelyi Miklós előadásában bemutatta az UNESCO munkáját, amely 70 éves az idén. Elmondta: a szellemi kulturális világörökségi listára
a nemzeti listákról lehet felkerülni, de emellett létezik a világemlékezet lista is, amely a megőrzendő, nagy jelentőségű dokumentumok védelmére szolgál. Erre a listára kerültek fel 2013-ban a Semmelweis-dokumentumok – idézte fel dr. Réthelyi Miklós, aki ebben a körben felsorolt több más magyar dokumentumot is, egyebek mellett a corvinákat.
Dr. Iffy László Semmelweis amerikai ismertségéről beszélt. Elmondta: tisztelik, csodálják, de nem értik. Gyakran tévedés van azzal kapcsolatban, hogy mit fedezett fel – hangsúlyozta. Bemutatta saját esettanulmányát, amit a University of Illinois szülészeti osztályán készített. Az osztályon egyebek mellett az volt a feladata, hogy visszaszorítsa a kórházi fertőzéseket: érkezése előtt a császármetszések utáni fertőzések aránya 80 százalék felett volt, 12 hónap elteltével azonban ez 16 százalék alá csökkent, köszönhetően Semmelweis Ignác tanainak, melyeket a fiatal kollégák és a főnővér segítségével lehetett alkalmazni- ismertette a professzor.
Dr. Papp Zoltán a „kései tanszéki utód” szemszögéből beszélt Semmelweis Ignácról. Véleménye szerint nem igaz az a kijelentés, hogy Semmelweis nem teremtett iskolát. ” Ő egy nagy szülészeti iskolát teremtett, az egész világ szülészeti iskoláját” – fogalmazott. Mint mondta, a klinika folyamatosan ápolta Semmelweis emlékét, melynek egy nagyon szép pillanata volt, amikor az intézet udvarán felavatták a szobrát.
Kiemelte: Semmelweis üzenete a 21. századi szülészorvosoknak az, hogy publikálni kötelesség, az asepsis szabályai nem évültek el és megfelelő alázattal kell az ilyen betegek felé fordulni.
Az emlékszimpózium keretében dr. Iffy Lászlónak a Pro Universitate Díj ezüst fokozatát adta át dr. Szél Ágoston, csodálatra méltó és követendő életművének elismeréseként.
A Magyar Nőorvos Társaság az idei Semmelweis díját dr. Papp Zoltán professor emeritusnak adományozta, melyet dr. Bódis József elnök adott át az ünnepségen.
Zárszavában dr. Szél Ágoston felejthetetlennek nevezte az emlékszimpóziumot. Megköszönte a Semmelweis-év Emlékbizottság és ezzel összefüggésben különösen Dr. Monos Emil elnök munkáját.
Dobozi Pálma
Tóth-Szabó Szilvia
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem
Galéria
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
