Eddig négyszáz orvos és mérnök végezte el a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) és a Semmelweis Egyetem közös mesterképzését, a visszajelzések alapján pedig mindegyikük el tudott helyezkedni új szakmájában. A négy féléves orvosbiológiai mérnökképzés múltját és jelenét szimpóziumon idézték fel az oktatók és az egykori hallgatók a húszéves jubileum kapcsán a BME Oktatói Klubjában.
Dr. Péceli Gábor, a BME előző rektora köszöntőjében példaértékűnek nevezte a meghatározó képzést elindítók, dr. Benyó Zoltán és dr. Monos Emil munkáját. „A képzés hátterében zajló szakmai tevékenység messzemenően alátámasztja a tényt, hogy a mérnöktársadalom az orvostudomány csendes társa lehet. Ezt segítik azok a műszaki felfedezések is, amik a diagnosztikát, a terápiát, a gyógyítást és a kutatást támogatják” – fogalmazott.
A középkori egyetemek még zártak voltak, mára azonban elképzelhetetlen egy felsőoktatási intézmény úgy, hogy ne legyen más egyetemekkel kapcsolatban. Hiszen bármennyire kiemelkedő színvonalú is, egy modern egyetem már nem lehet elefántcsonttoronyba zárt oktatási központ – mondta dr. Szél Ágoston, a Semmelweis Egyetem rektora. Hozzátette: az orvosbiológiai mérnökképzés egy sikertörténet, egyúttal a szükséges együttműködésre is jó példaként szolgál.
A képzésről dr. Jobbágy Ákos szakfelelős nyújtott történeti áttekintést. Felidézte, hogy a Gödöllői Agrártudományi Egyetem, a Semmelweis és a Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem közösen dolgozta ki a képzést, ami hosszú konzultációkat követően, 1995-ben indulhatott el. Mint fogalmazott, az orvosbiológiai mérnökök már tanulmányaik alatt rá vannak kényszerítve, hogy olyan dolgokat sajátítsanak el, amiknek az alapjaival nem rendelkeznek. A képzésre beiratkozó mérnököknek ugyanis anatómiát, élettant és biokémiát, az orvosoknak pedig matematikát, fizikát és számítástechnikát kell tanulniuk. Ezt követően pedig egymás mellett ülve, közös tárgyakkal jutnak el a záróvizsgáig. A képzés felépítése miatt ezért képessé válnak arra, hogy jobban befogadják és feldolgozzák a hallott információkat, de az önálló munkavégzésben és a lényeg kiszűrésében is igen jók – vélekedett.
„Ugyanazt másképp látja az orvos és a mérnök. Ez a kétfajta látásmód pedig együtt még értékesebb” – szögezte le dr. Jobbágy Ákos, hozzátéve, hogy ezért volna szükség több hasonló képzési helyre, ahol angol és magyar nyelven is végezhetnének ilyen szakemberek.
A szimpózium második felében oktatók és végzett orvosbiológiai mérnökök szakmai előadásai hangzottak el modern érsebészeti eljárásokról, a legújabb képanalizáló technikákról, molekuláris biológiai méréstechnikákról, mágneses nanohordozókról és világszínvonalú orvostechnológiai fejlesztésekről.
Az egyetemi tanévkönyben olvasható szakleírás szerint (173. oldal) egészségügyi ellátás hatékonyságának növelése megfelelő műszerezettséget igényel, aminek megtervezése és működtetése szükségessé teszi orvosok és mérnökök együttműködését. Az orvosbiológiai, egészségügyi mérnökök pedig ezt az együttműködést segítik.
Nemes-Mozer Mária
Fotó: Mudra László
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
