A Központi Igazgatási Épület az Üllői út 26. szám alatt álló, három részből álló épületegyüttes középső traktusa. Az együttes, különösen eredeti, érintetlen állapotában egységes egésznek hat, pedig két különböző építész munkája. Az eredetileg is klinikai célokra szánt két szárnyat Kolbenheyer Ferenc tervezte, de a kettőt összekötő részre már Weber Antal kapott megbízást, mert Kolbenheyer időközben elhunyt. A neoreneszánsz stílusú épületeken látszik ugyan, hogy nem egy kéz munkái, mégis teljes harmóniában vannak egymással. Így láthatjuk Mirkovszky Géza szép akvarelljén, mely valamikor 1884 és 1899 között készülhetett.
Az 1867-es kiegyezést követően a magyar állam hatalmas, ma már szinte elképzelhetetlen méretű, átfogó programot indított az ország egészségügyének fejlesztése érdekében. Ennek volt része a budapesti orvoskar kiépítése is, az akkor még nagyon is külterületnek számító Üllői úton. A mai belső klinikai telep (Üllői út – Szentkirályi utca – Baross utca – Mária utca) területe akkortájt számos telekre oszlott, melyeket az állam fokozatosan vásárolt fel az egyetemi orvoskar számára. Először az I. Sz. Sebészeti Klinika (ma Bőr-, Nemikórtani és Bőronkológiai Klinika) felépítésének láttak neki 1875-ben, ami a következő évre el is készült. 1877-ben kezdték el az északi szárny, a Korányi Frigyes vezette II. Sz. Belklinika építését, amit 1880 szeptemberében adtak át. Amikor I. Ferenc József 1880. december 18-án meglátogatta a két új klinikát, megtekintette az őket összekötő középső épület tervrajzait is, amelyek már a váratlanul elhunyt Kolbenheyer tanítványa, a kolozsvári egyetemi építkezéseknél már nevet szerzett Weber rajzasztaláról kerültek le. Az 1530 négyzetméter alapterületű épület alapkövét 1881. augusztus 20-án helyezték el. A munka jól haladt, és bő 3 év elteltével, 1884 szeptemberében az átadásra is sor került.
Itt kapott helyet a kari adminisztráció és a kari könyvtár, valamint több tanszék, jóllehet egy részük csak ideiglenes jelleggel addig, amíg a végleges otthonul szánt új épülete el nem készült. Ilyen volt a legnagyobb területet elfoglaló Szemészeti Klinika, illetve a Hőgyes Endre vezette Pasteur Intézet. Ez utóbbi az épület földszintjén, a mai udvari kijáratnál működött mindössze két helyiségben (ma tárgyaló helyiség és a vele szemben lévő szoba). A helyszűke miatt az oltásokat jó időben az épület mellett, a kertben végezték.
Az épület központi tere az ódon hangulatú szenátusi terem, ahol a kari tanártestület tartotta üléseit és különböző rendezvényeit. Mivel az orvoskar a terem felavatásakor már több, mint 100 esztendős múltra tekintett vissza, ezt igyekeztek külsőségekben is megjeleníteni. Így itt helyezték el a kar neves tanárainak, a kart alapító Mária Terézia királynőnek, illetve 1935-ben az egyetemalapító Pázmány Péter portréit.
Az adminisztratív jellegű orvoskari dékáni hivatal ekkor még csak néhány helyiséget foglalt el (ma rektori helyiségek, szenátusi terem, kancellária). A többi helyiségben túlnyomórészt tanszékek működtek. Legnagyobb kiterjedésű a szemklinika volt (földszint nagy része + I. emelet teljes, dékáni hivatalon kívül eső része). A klinika 1908-ig maradt itt, majd átköltözött az akkor elkészült Mária utcai épületbe. A főépületben volt még az elmekórtani intézet, a bőrgyógyászati rendelő, a gyógyszertani intézet, a tanári könyvtár és külön az Országos Közegészségügyi Tanács könyvtára (II. emelet), valamint az élet- és kórvegytani intézet és az általános kór- és gyógytani intézet (III. emelet). Ma az épület túlnyomó része adminisztratív célokat szolgál, a tanszékek közül már csak a Farmakognóziai Intézet maradt itt.
Szintén az épület földszintjén, a mai Külföldi Hallgatók Titkársága helyiségeiben működött 1914. szeptember 1-jétől az orvoskari Központi Röntgenlaboratórium (később Központi Röntgenintézet). Ennek megalkotója, az akkor vadonatújnak számító eljárás első hazai tanára, Alexander Béla volt, akit halála után Kelen Béla (képe a tanácsteremben látható) követett a tanszék élén. Az intézet Kelen haláláig maradt az épületben.
Ugyancsak itt működött 1956-ban az egyetem forradalmi bizottsága. Innen szervezték a Vöröskereszt adományainak Budapestre szállítását saját teherautókkal a határ menti Nickelsdorfból. A beérkezett szállítmányokat a szétosztásig felfegyverzett diákokból alakult nemzetőrség védte.
A Kolbenheyer-Weber tervezte épületegyüttes kétszer szenvedett komolyabb károsodást. A II. világháború végén a belklinikai szárnya kapott bombatalálatot, 1956-ban pedig a bőrklinika tanterme égett ki. A központi épületet csak kisebb károsodás érte, 1956-ban az Üllői úti homlokzat első és második emeletét érték belövések.
Az egyetem legújabb kori történetéhez kapcsolódik a szenátusi terem után a másik reprezentatív helyiség kialakítása. A Semmelweis Szalon kulturális és tudományos rendezvényeknek, illetve protokolláris alkalmaknak ad méltó helyet. Kialakítására az épület 2008-ban indult teljes rekonstrukciója adott lehetőséget.
Eredetileg a mai szalon helyén működött az ún. tanártestületi könyvtár, amelyet akkor csak az oktatók látogathattak, igaz, befizetéseikkel ők is tartották fenn, illetve gyarapították. Hallgató ide csak külön tanári engedéllyel léphetett be. A háború után a hallgatóknak külön könyvtárat hoztak létre, amit később összevontak a tanári könyvtárral, így jött létre a Központi Könyvtár. A hallgatói olvasóterem sokáig külön működött egy másik épületben, majd később a mai szalon fölötti teremben. A könyvtár ekkor az I. és II. emeletek jelentős részét foglalta el. A gyűjtemény 2008-ban költözött át a ma székhelyéül szolgáló Mikszáth téri épületbe.
A már említett, 2008-ban kezdett rekonstrukció során a tágas belső világítóudvarból üvegtetővel fedett átriumot alakítottak ki, az udvar eredeti, alagsori járószintjét a földszint magasságára emelve. Ez ugyan eltér Weber eredeti tervétől, de annak szellemével és formavilágával összhangban maradt, ízléses közösségi térrel ajándékozva meg a régi épületet.
Dr. Molnár László
levéltárvezető, Semmelweis Egyetem Központi Levéltár
A képek forrása: Fortepan, Kiss Balázs, Kovács Attila
Galéria
