Portrék a túlélők korából

Kárpáti Éva festőművész Arcok című kiállításának megnyitóját tartották a júniusi Semmelweis Szalonban. A művésszel Gyémánt Bálint festőművész és Ungvári Tamás író, kritikus beszélgetett sajátos portréiról, a portréfestészet jelentéséről és jelentőségéről, valamint alkotásai által megjelenített világról. A beszélgetésen elhangzott, hogy a kiállított képek valójában portrék a túlélők korából, hiszen nemcsak egy-egy személyt ábrázolnak, hanem azt a kort is a néző elé idézik, amelyben az ábrázolt személy alkotott.

Megnyitójában dr. Tímár József rektorhelyettes elmondta, bár a nagy múzeumok tele vannak arcképekkel, ezek nemcsak egy-egy emberről szólnak, hanem arról a korról is, amit ezek az emberek és a festmények megtestesítenek. Kiemelte, a Semmelweis Szalonban most kiállított arcképek sem csak arról az emberről szólnak, akit látszólag ábrázolnak. A rendszerváltás és az azutáni vihar látszik a képeken, a hangulatuk ezt sugallja: elmosódott és bizonytalan minden. Dr. Tímár József úgy fogalmazott: aki ezt meg tudja jeleníteni, nagy festő.

Ungvári Tamás is fontosnak tartotta kiemelni a képek korfestő hangoltságát. Mint fogalmazott: Kárpáti Éva megőrzött számunkra egy olyan kort, ami Örkénnyel, Illyéssel kezdődik, egy kort, amiben óriások alkottak, olyan hatalmas emberek, akik úgyszólván megteremtették a mi szellemi horizontunkat is. Kiemelte, hogy ezekben a portrékban egy olyan világ tárul fel, amely nagyon nagy hatással van a mi szellemi kapacitásunkra (Örkény István és Illyés Gyula mellett Szántó Piroskát, Lator Lászlót és Czeizel Endrét emelte ki, akikről szintén készült festmény.)

Ungvári Tamás azt is elmondta, a portrénak az a fő feladata, hogy sűrítse az arcvonásokban, a félprofilban, a szembenézésben azt, amit a kor adott, ami a kor jelentése. Ezt a jelentést így összegezte: ez a túlélők kora volt. Emlékeztetett a második világháború, az ’56-os forradalom és a kommunista diktatúra szenvedéseire, amelyeket a képeken szereplő személyeknek mind túl kellett élniük. Úgy látta, Kárpáti Éva képei olyan erővel idézik fel ezt a hangulatot, hogy ha lesz is olyan kor, amikor a nézők már elfelejtik, kiket ábrázolnak ezek a portrék, akkor is világosan érezhető lesz a kor lenyomata.

Gyémánt Bálint a festőművész pop arthoz fűződő viszonyáról beszélt: a kiállításon látható néhány négyosztatú kép, ez a technika pedig ehhez az irányzathoz kötődik. Nem véletlen, hogy éppen a világszerte ikonná vált Albert Einsteinről és a New York-i Szabadság-szoborról készült kép ezzel az eljárással. Gyémánt Bálint kiemelte, hogy ezek nemcsak portrék, de szimbólumok is, olyan univerzális szimbólumok, amelyek a szabadságot és az emberiség legnemesebb törekvéseit képviselik. Ugyanakkor éppen ezeknek a képeknek a hangulata sugallja azt, hogy a szabadság elkezdett elrozsdásodni, szorongás és rémület is érezhető bennük.

Ungvári Tamás elmondta, hogy nagy rajongója Kárpáti Éva festészetének, és a kiállított művek közül néhányat remekműnek tart. A portréfestészet sok ezer éves hagyománnyal bír, és a jó portrék magukban hordják azokat a feszültségeket, amelyek ezt a hagyományt végigkísérték. Bizonyos korokban és kultúrákban az emberábrázolás tilalma, a hasonlóság és a kifejezés, a mű és a valóság viszonyának kérdései mind utalnak arra a mágikus erőre, ami a portréfestészetben rejlik, és ez az erő ott munkál a Semmelweis Szalonban kiállított képekben is.

A kiállítás – előzetes bejelentkezés után – 2015. szeptember közepéig tekinthető meg. Kapcsolattartó: Tornyosi Nóra, 06/20 663-26-38

Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem

Pogrányi Péter

Galéria

9kép