Eljárást, műszert, teóriát vagy betegséget neveztek el azokról az orvosokról, akiknek emléket állít a Nagyvárad téri Elméleti Tömb aulájában nyílt plakátkiállítás. Az „Aere Perennius, magyar orvosok, akiknek nevét alkotásaik őrzik” című tárlatot dr. Szél Ágoston rektor nyitotta meg.
Dr. Szél Ágoston köszöntőjében nagyon jó kezdeményezésnek nevezte a plakátok elkészítését, valamint a kiállítás alapjául szolgáló „Aere Perennius – Ércnél maradandóbb” című kötetet. Mint mondta, fontos, hogy a medikusok tisztában legyenek az orvosi kifejezések eredetével, amihez segítséget nyújt ez a kiállítás is. Példaként említette dr. Schaffer Károlyt, akinek nevét a Tay-Sachs-Schaffer-betegség, a Schaffer-collateralisok és a Schaffer-triász is őrzi. Orvosi örökségünkre büszkének kell lennünk, ápolásához pedig az eponimák ismerete is szükséges – szögezte le a rektor, utalva azokra, akik nevükkel beírták magukat az orvostudomány történetébe.
Varga Benedek, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum főigazgatója kiemelte: azért fontos a magyar medicina egy szeletét az egyetemi hallgatóság számára bemutatni, mert a gyógyítás kultúrája is része az ország civilizációs teljesítményének, arculatának. A magyar medicina fejlődése a 19. század derekán indult meg igazán, ekkortól kiváló nagyságokkal büszkélkedhetünk ezen a területen – fogalmazott, hozzátéve, hogy az egyik első meghatározó személy éppen Semmelweis Ignác volt. A főigazgató hangsúlyozta: a kiállítás az orvostörténet azon nagy alakjaira emlékezik, akik nemzetközi elismertségük révén kerültek a nomenklatúrába.
„Amikor szigorló koromban kezembe nyomtak egy érelzáró Lumniczer-fogót, a Baló-féle betegségről és a Kaposi szarkómáról tanultam, vagy éppen a Jendrassik-féle műfogást kellett bemutatnom, majd Krompecher-tumort diagnosztizáltam, még csak csírájában volt meg bennem a kezdeményezés, hogy föl kellene állítani azon magyar orvosok galériáját, akiknek nevét alkotásaik őrzik” – idézte fel dr. Szende Béla, az I. Sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet professor emeritusa. Hozzátette: ez a kiállítás több tudományosan igazolt, sok fáradtsággal összegyűjtött száraz tények sorozatánál, sokkal inkább tiszteletadás azok előtt a kollégák előtt, akik neve ilyen formán fennmaradt az orvostudomány történetében.
Az utóbbi 150 évet tekintve számos kiemelkedő magyar orvos tudományos és gyakorlati eredményei váltak Európa, sőt világszerte ismertté és elismertté – mutatnak rá az első plakáton található írásban a kiállítás szervezői: dr. Szabó Katalin, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum főmuzeológusa és dr. Szende Béla. Mint hangsúlyozzák, a nemzetközi elismerés egyik jele lehet az, ha egy orvos nevét valamely szakmai eljárás, módszer, műszer, gép, teória vagy betegség őrzi. Magyar és nemzetközi irodalmi források alapján 48 olyan magyar orvost sikerült felkutatniuk, akik megfelelnek ennek a feltételnek. A sort a 17. században Rayger Károly, Magyarország országos főorvosa nyitja, akinek nevéhez a tüdő úszópróba, a halva, vagy élve születés megítélését elősegítő vizsgálat kötődik. A névadók közül öten ma is élnek, hárman pedig a Semmelweis Egyetem munkatársai. Dr. Halász Béla, a Humánmorfológiai és Fejlődésbiológiai Intézet professor emeritusa a Halász-féle kés, dr. Palkovits Miklós, az Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet professor emeritusa a kémiai neuroanatómia kifejlődését lehetővé tevő Palkovits-féle punch technika, míg dr. Vereckei András, a III. Sz. Belgyógyászati Klinika docense a Vereckei-féle algoritmus névadója.
A tárlat december 9-ig látogatható a Nagyvárad Téri Elméleti Tömb épületében, erre a linkre kattintva pedig online is megtekinthető.
Mozer Mária
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem
.
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
