Az orvosi diagnosztikai szakterületek döntősei közül dr. Sápi Zoltán patológus, rákkutató, a Semmelweis Egyetem I. Sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézetének intézetvezető helyettese, egyetemi tanára vehette át az Astellas-díjat. Friss kutatási eredménnyel büszkélkedhet, daganatos betegeket diagnosztizál, akiknek az intézeten kívül önkéntes lelki segítséget is nyújt és szaktanácsadást tart, nemzetközi publikációkat ír, a magánéletben pedig feleségével, négy lányával és két lány unokájával tölti idejét, emellett református presbiter, basszusgitározik és nem utolsósorban rendszeresen sportol.
Biofizikusnak készültem, de az egyetemen ez túl elméletinek és száraznak tűnt, így esett végül a patológiára a választásom – emlékszik vissza dr. Sápi Zoltán professzor. Szerinte a patológia híd az alapkutatás és a klinikum között, a patológus ugyanis olyan gyakorlati kérdéseket tud feltenni és lefordítani az alapkutatás szintjére, melyekből hasznos eredmények születhetnek a klinikai gyakorlathoz. Szakterületét, a rákkutatást azért választotta, mert ideje nagy részét a daganat-diagnosztika teszi ki: „félreértés, hogy a patológus csak boncol, hiszen a szervek feltárása és az összefüggések analizálása a munkánknak alig tíz százalékát teszi ki” – világítja meg az egyetemi tanár.
Fő kutatási területe a lágyrész tumorok diagnosztikája, aminek azért is van nagy jelentősége, mert ezek a betegségek akár már gyermekkorban vagy fiatal felnőttkorban is jelentkezhetnek. Ráadásul a kutatásuk sem egyszerű, hiszen ritka kórképekről lévén szó, nehéz megfelelő mennyiségű mintát összegyűjteni az analizáláshoz. Dr. Sápi Zoltán kiemeli: jelenlegi kutatásuk az epithelioid szarkómára fókuszál, aminek eredményeit a közelmúltban publikálni is tudták, sikerült ugyanis egy eddig ismeretlen mechanizmust bizonyítaniuk. „Rájöttünk, hogy – más tumorokkal ellentétben – itt nem genetikai hiba, hanem egy epigenetikai szabályozás áll a háttérben. Itt tehát a fehérjehiányt az okozza, hogy a felszaporodó mikro RNS-ek tönkreteszik a megfelelő gén messenger RNS-ét. Ez az eredmény azért átütő, hiszen a kiváltó ok ismerete a jövőben akár célzottabb terápia kifejlesztését is lehetővé teheti” – hangsúlyozza a rákkutató. A munkacsoport más tumorok kiváltó okainak vizsgálatát is tervezi.
Dr. Sápi Zoltán szabadidejében önkéntes segítő beszélgetéseket tart olyan daganatos betegek részére, akiknek szakmai vagy éppen lelki tanácsadásra van szükségük. „Az aspirációs citológai rendeléseken tapasztalom, hogy nincs elég idő azokra, akik ott szembesülnek a halálos diagnózissal, pedig ilyenkor számos szakmai kérdés merülhet fel, ráadásul a betegség lelki vetületével is kellene foglalkozni” – mondja a patológus. Hozzáteszi: református presbiterként abban is van tapasztalatom, hogyan segíthet a vallás a gyilkos kórral való szembenézésben. Ezért indítottam el a „Mire számíthatok?” alkalmat egy református missziói központban, amire bárki jelentkezhet. A szakember szerint elsősorban azoknak lehet hasznos az ingyenes beszélgetés, akik nem vallásosak, hiszen nekik még nehezebb szembenézni az élet végességével. „Óriási segítség ugyanis, ha valaki hisz abban, hogy a földi élettel nem zárul le minden, persze a betegséggel való megküzdés ennek tudatában is súlyos teher” – ismeri el. Aki szakmai tanácsot vár, vagy a kezelési lehetőségekre, életkilátásokra szeretne rákérdezni, általában a leleteit is magával hozza – számol be dr. Sápi Zoltán, aki őszinte szokott lenni a túlélési esélyekkel kapcsolatban, de azt is fontosnak tartja elmondani, hogy mindig van remény.
Saját bevallása szerint munkájában a diagnózis kimondása a legnehezebb: mi patológusok állapítjuk meg egy daganatról, hogy rossz vagy jóindulatú, így az onkológus is erre alapozza a terápiát. „Persze tudjuk, hogy minden egyes metszet mögött egy-egy ember van, ezért nagy a diagnózis felelőssége, amikor viszont kilépek az intézetből, ennek terhét itt tudom hagyni” – fogalmaz dr. Sápi Zoltán, hozzátéve, hogy nagyon szeret zenélni, sokat próbál és koncertezik basszusgitárosként a Keresztút Együttessel. Emellett aktívan sportol, most éppen pingpongozni jár, korábban pedig válogatott volt öttusában és párbajtőrben is.
„Az Astellas-díj meglepett, mert a diagnosztikus területen belüli három jelölt mindegyike egyformán értékes szakember. Nagy valószínűséggel a szakmai-lelki tanácsadás billenthette mégis felém a dolgot, hiszen a többiek is kiválóan végzik munkájukat a maguk szakterületén” – vélekedik a professzor.
Dr. Sápi Zoltán szakorvosként az Országos Onkológiai Intézetben kezdett, azután a János Kórház patológiájára került, ahol docensként szakorvosokat oktatott. Amikor az ottani Onkopatológiai Tanszéket áthelyezték a Semmelweis Egyetemre, ő is az I. Sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézethez került, ahol azóta is kutat, oktat és diagnosztizál. Mint mondja, az intézetben nagy az összetartás. Hamarosan például a fiatal női patológusok körbefutják a Balatont, férfi kollégáik pedig kerékpárral kísérik és bíztatják őket, amiben természetesen ő is részt vesz.
Mozer Mária
Fotók: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
