A hazai orvosképzésben egyedülállóan csak a Semmelweis Egyetemen tanulhatják a hallgatók egy féléves kurzus keretein belül a magyar orvosi nyelvet. Dr. Donáth Tibor, az Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet professor emeritusa, az anatómiai nevezéktan felelős előadója szerint a tantárgy 2004-es indítása óta népszerű, segít a megfelelő betegtájékoztatás elsajátításában, ráadásul az anatómia szigorlathoz is segítséget nyújt.
A magyar orvosi nyelv kötelezően válaszható, második féléves tantárgy, melyet a Semmelweis Egyetem bármely karának vagy évfolyamának hallgatói, illetve a Doktori Iskola növendékei vehetnek fel, de az ELTE diákjai is látogathatják. Minden előadást az adott diszciplína szakembere tartja az Elméleti Orvostudományi Központban. Dr. Donáth Tibor azt mondja, tanárként és orvosként is úgy véli, elengedhetetlen a hivatalos latin, görög szakszavak tudása mellett a nemzeti szaknyelvi elnevezések ismerete. „A magyar orvosi nyelv jóval fontosabb, mint korábban, hiszen mára jogi követelmény a betegek megfelelő tájékoztatása, ami itthon csak magyar nyelven lehetséges, ráadásul egyre nagyobb igény van az érthető tudományos közlésre is”- fogalmaz.
A professzor szerint az előadás különösen hasznos azok számára, akik a középiskolában nem tanultak latint, hiszen nekik nehézséget okozhat a latin kifejezések, rövidítések és egyeztetések elsajátítása. „Az anatómia szigorlat az első nagy akadály az egyetemen, a kurzus ehhez is nagy segítség” – tette hozzá.
Dr. Donáth Tibor több mint ötven éve foglalkozik az anatómiai nevezéktannal, a témakörben számos könyve, közleménye jelent meg magyar és idegen nyelven. A magyar orvosi nyelv történetének kezdeteiről elmondta: az orvoslásban sokáig mindenütt a latint használták, így Magyarországon is. 1828-ban elsőként Bugát Pál alkalmazott magyar szakszavakat azzal a céllal, hogy egy átfogó magyar orvosi nyelvet teremtsen. Szintén orvosi nyelvújítóként tartjuk számon Mihálkovics Gézát, aki az 1880-as években magyarul fektette le az anatómia alapjait. Innen számítjuk a magyar orvosi nyelv, mint diszciplína létezését. Donáth professzor legújabb munkájában, a Négynyelvű Anatómiai Szótárban minden hivatalos anatómiai fogalom angol, német és magyar nyelvű megfelelőjét adja meg, megteremtve egyúttal egy magyar anatómiai nevezéktant is.
A magyar orvosi nyelv folyamatosan bővül a vizsgálati módszerek, elsősorban a képalkotó eljárások, a klinikai orvostudomány fejlődésének köszönhetően. Bár nemzetközi szinten egy bizottság határozza meg az újonnan megszülető szakkifejezéseket, Magyarországon ennek nincs külön felelőse. Világviszonylatban viszont olyan erős ez a nemzeti tendencia, hogy ma már a recepteket is anyanyelven írják fel Amerikában és számos nyugat-európai országban.
Az előadás leírásából kiderül: mivel az orvosi nyelvet elözönlik a latin mellett az angol kifejezések is, így lassan nemcsak a szakmák közötti, de az egy-egy szakmán belüli párbeszéd, az orvos és nem szakember közötti eszmecsere is lehetetlenné válik, az angol rövidítések elterjedése pedig már teljes zűrzavart okoz. A tantárgy neves előadói minden hallgatónak és végzett orvosnak, kutatónak is szükséges ismereteket tanítanak, többek között az orvos-beteg párbeszéd nyelvi összefüggéseit, az orvostudomány fontosabb szakterületeinek sajátságos nyelvi kérdéseit, a tudományos fokozatok rendszerét és a magyar orvosi nyelv elvi, helyesírási, valamint írásmódbeli szempontjait.
Dr. Donáth Tibor emlékeztetett: a nemzetközi kapcsolattartás egységes szakkifejezéseket kíván. Ráadásul végzetes is lehetne, ha idegen országba kerülve egy beteg állapotát más szóval jelölnék. A hivatalos, nemzetközi anatómiai szakszójegyzék – a Terminologia Anatomica, mely több mint 7500 kifejezést tartalmaz – továbbra is latin és feltehetően az is marad. „Rendkívül fontos tehát a latin kifejezések elsajátítása az orvosszakmai berkekben való alkalmazáshoz, de a betegek felé, a köznyelvben, vagy akár a médiában mért ne mondhatnánk a TBC-re, hogy gümőkór, vagy a diabetesre, hogy cukorbaj? Mi a közérthetőség miatt harcolunk a magyar orvosi nyelvért, persze e törekvés beépülése a köztudatba akár évszázadokig is eltarthat” – hangsúlyozta a professzor. Hozzátette: mindennek megvan a magyar megfelelője, vagy ha még nincs, meg lehet találni.
A tantárgy kitalálója, szervezője, felelős oktatója dr. Bősze Péter, az I. Sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika tudományos munkatársa, a fővárosi Szent István Kórház főorvosa kiemelte: évek óta komoly tárgyalások folynak annak érdekében, hogy kötelező tantárgy lehessen a magyar orvosi nyelv, ám sajnos ezt nehéz megvalósítani, hiszen már így is túlzsúfolt a curriculum. Dr. Bősze Péter szerint az lenne a szerencsés, ha egyetlen hallgató se hagyná el az egyetemet e tárgy elvégzése nélkül, hiszen – mint fogalmaz – az orvostudomány általános műveltségéhez hozzátartozik, ráadásul a betegekkel való beszélgetés alapja és többek között abban is segít, hogyan kell megtartani egy szakmai előadást.
Ugyanakkor – bár dr. Szél Ágoston rektor és az egyetem vezetése elkötelezett a magyar orvosi nyelv elsajátításának fontossága mellett –, a curriculum rendkívül túlterhelt az alapvető szakmai tudást biztosító tárgyakkal, és a kreditrendszer nagyon szigorúan meghatározza, milyen arányban lehet kötelező, kötelezően választható és szabadon választható tárgyakat hirdetni. Így vélhetően csak egy curriculum-reform részeként kerülhetne sor egy ilyen változtatásra.
A magyar orvosi nyelv kötelezően választható kurzusra egyébként az Általános Orvostudományi Karról jelentkeznek legtöbben, és az elmúlt tíz évben csaknem ezren tettek sikeres vizsgát.
Mozer Mária
Fotók: Szigetváry Zsolt, Kovács Attila – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
